Harmadszor is ömlik be az állampapírpénz, potom bő 500 milliárd forint biztosan a helyét keresi, de annak is érdemes elgondolkodnia a váltáson, akinek csak kamatot vált a menőből bénára váltó PMÁP-ja. Új dilemmák is felmerültek az elmúlt hónapban. Ács világa.
Jön a nagy állampapír-pénzeső harmadik hulláma és a várakozásokkal ellentétben az elmúlt hetekben nem kényszerült az állam arra, hogy megédesített feltételekkel járjon a befektetők kedvében azért, hogy ne vigyék el tőle a megtakarításaikat.
Sőt, még egy laza csuklómozdulattal rontott is a legvonzóbbnak tűnő papír kamatozásán, miközben a nemzetközi és a magyar kötvénypiacon is emelkedtek a hozamok. Lássuk a legfontosabb kérdést: és ezt így hogy, de leginkább mit tehetnek azok, akiknek a napokban esik be a jól megérdemelt vaskos kis PMÁP-kamatjuk az ablakon. (Az első hullám kezdetén ez volt a helyzet.)
Emelkedő infláció mellett már érdemes a PMÁP mellett maradni?
Az alapszámok: három sorozat fizet és vált kamatot a napokban, egy (2025/K) pedig lejár, kifizeti a tőkét is. A három kamatfordulós papír összesen 235 milliárd forintot fizet ki, a lejáró pedig 308 milliárdot (tőke+kamat). A még nem lejáró papírok tulajdonosainak legfőbb dilemmája ugyanaz, mint a korábbi hónapokban: érdemes-e eladni a PMÁP-ot és másba tenni a pénzt? Válaszom is változatlan, tehát igen, de változtak annyit a piaci körülmények, hogy érdemes egy kis magyarázatot fűzni hozzá.
Miután épp az elmúlt két hónapban pocsék inflációs adatok jöttek, ezek nyomán pedig elég markánsan tolódtak el felfelé az inflációs várakozások, rögtön megjelent a sajtóban is több helyen, hogy akkor mégsem lesz olyan rossz az a nyomorult inflációkövető PMÁP? Nem is érdemes kiszállni? De.
Az inflációt nagy késéssel lekövető papír épp emelkedő infláció mellett rossz befektetés. A legmagasabb, 1,5 százalékos prémiumot fizető PMÁP-ok jövő tavaszig 5,2 százalékos kamaton ketyegnek (mert 3,7 százalék volt a tavalyi éves átlagos infláció),
ami idénre már negatív reálhozamot jelent, miután az inflációs várakozások mindössze két hónap leforgása alatt 4 százalék környékéről 5,5 körülre ugrottak.
A versenytárs lakossági állampapírok pedig ezt simán verik, a 6,5 százalékos Fix mellett a változó kamatozású Bónusz is szinte biztosan.
A surranópályán
Persze érdemes hosszabb időtávot nézni. Ha a jelenlegi várakozások igazolódnak be és nem romlik tovább az inflációs helyzet, akkor jövő tavasztól 7 százalék körüli kamatra váltanak vissza a magas prémiumú PMÁP-sorozatok. Ezzel a második évre beelőzik a Fixet, mostantól két évre számolva viszont továbbra is jócskán elmaradnak tőle. Csak ha jövőre tovább nő az infláció, meghaladva a 6,5 százalékot, akkor előzheti 3 éves időtávon a PMÁP a Fixet.
De ha valóban ilyen rossz lesz a helyzet, akkor meg a diszkontkincstárjegy-hozamokat negyedévente lekövető Bónusz fogja szinte biztosan tönkreverni a surranópályán mindkettőt.
Ha az idei inflációs kiugrás átmenetinek bizonyul és jövőre 5 százalék alá megy az éves átlagos érték, három éves időtávon tovább nő a Fix előnye a PMÁP-pal szemben. Továbbra se látszik tehát ok a PMÁP-ok megtartására, különösen igaz ez azokra, amelyek 1,5 százaléknál kisebb prémiumot fizetnek.
Max azok az eltántoríthatatlan Nagy Márton- és repülőrajt-hívők tartsák, akik abból indulnak ki, hogy jövőre a növekedés elszállása mellett az infláció beszakad. Nem mintha ekkor ne verné meg jól a Fix, de legalább a reálhozamunk magasabb lehet a vártnál. Mindenesetre három éven túl számolgatva már csak azért is a Bónusz tűnik a legvonzóbbnak, mert 2,25 százalékra nő a prémiuma 1,25 százalékról. (Egy hónappal ezelőttig vett papíroknál 2,5-re 1,5-ről)
Állampapírok: van másik!
Ami még új és mindenképp érdemes megvizslatni, az a lakossági konstrukciókon túli állampapír-kínálat. Azzal, hogy a lakosságiak kamatán nem változtattak, közben viszont a bárki számára elérhető kötvényeket leértékelte a piaci hozamemelkedés, utóbbiak ma magasabb kamatok mellett kaphatók, mint az elmúlt hónapokban. Jelenleg ilyen hozamok mellett kínálja őket a kincstár: 21 hónap múlva lejáró papír (2026/D) 6,16 százalék, 34 hónap múlva lejáró (2027/A) 6,34 százalék, 5 és fél év hátralevő futamidejű papír (2030/A) 6,56 százalék, 8 év múlva lejáró 2033/A pedig 6,66.
A rövidebbek ezek közül a Fixhez hasonló hozamot adnak, tartalmaznak viszont egy jó nagy aknát. Az első három felsorolt papírt még 2019 júliusa előtt bocsátották ki, tehát nem vonatkozik rájuk a kamatadó-mentesség. Vannak persze olyanok is a piacon, amelyek későbbiek, tehát adómentesek, a figyelemfelhívás szándékával emeltem ki pont azokat, amelyekkel könnyen ráfázhatunk.
Az utolsó, a 2033/A már új, adómenetes, de ezekről a mezei (nem lakossági) kötvényekről azt is érdemes tudni, hogy a kamatot, ami mellett megvettük, akkor adják, ha a lejáratig megtartjuk őket. Addig is viszont az árfolyamuk folyamatosan mozog, e mellett a vételi és eladási árfolyam közötti marzs is jóval nagyobb, mint amit a lakossági papíroknál megszoktunk – vagyis hogy 99 százalékon bármikor odadobhatjuk őket a kincstárnak. Ha például folytatódik a piacon a hozamemelkedés és a 8 év múlva lejáró papírból pl. másfél év múlva kiszállnánk, marha nagyot tudunk vele bukni. Persze fordítva is igaz: ha beindul a piaci hozamcsökkenés (=árfolyamemelkedés), akkor a lejárat előtt kiszállva ezekből a papírokból jóval nagyobb hozammal szállhatunk ki, mintha tartanánk őket tovább.
A hozamemelkedés és az inflációs várakozások feljebb tolódása mellett se változott tehát az a jótanács, hogy a PMÁP-ból célszerű kipattanni.
Ha maradunk az állampapíroknál, akkor (ebben a sorrendben) a Bónusz és a Fix bír a legjobb hozampotenciállal, plusz 400 alatt eurót váltva és feljebb tolódott hozamgörbénél az Euró Magyar Állampapír is kifejezetten vonzó, ezek között érdemes megosztani a pénzt.
Kötvény vagy ingatlan?
Az állampapírpiacon túl nehéz okosnak lenni. A lakáspiac megelőgezte a nagy pénzátáramlást és pár hónap alatt a népszerű lokációkban 5-10 százalékkal ugrottak az árak. Az járt tehát jól, aki két-három hónappal a kamatfordulók előtt pattant át ingatlanba.
Hamarosan jöhet egy józanodós-stagnálós beállás, aki most ugrik be, már lényegében lemaradt a buliról.
Csak kiadásból a hozam minden költséget beleszámítva átlagban a nagy nulla körül van, hosszabb időtávon is, annyira ez már nem vonzó befektetői szemmel.
A tőzsdéken mindenki a Trump-hatást latolgatja, az már látszik, hogy a Wall Street beintett neki, elég sok jele van annak, hogy a bosszúszomj és az ostobaságból, dilettantizmusból kiinduló agresszió inkább kisebbé teszi Amerikát.
Európa és a régiónk vaskosan felülteljesít, rég nem látott szép átsúlyozás látszik az évekig lemaradó öreg kontinensre, ez talán tartós is lehet, de a szektorok, részvények kiválasztását, kötvények futamidejével való játszadozást a legjobb a profikra hagyni. Ezért maradnék nagyrészt a vegyes és az abszolút hozamú alapoknál, az pedig mindig az egyéni kockázatvállalási hajlandóság függvénye, hogy ki milyen arányban osztja a pénzt állampapírba és a kockázatosabb eszközosztályokba.
