Békét akart és Putyinnal tárgyalni, de naivitását hamar agyonnyomta a valóság. Sokan nem nézték ki belőle, mégis stabilan helyt áll a II. világháború óta nem látott európai konfliktusban. A szerepek között azonban ma már nem mindig ugrál, ezért kritikák is érik, hatalmát pedig csak tovább központosította a háború egy éve alatt.
Az ukrán Forbes portréja Volodimir Zelenszkij elnökről és a háború elmúlt egy évéről.
„Rengeteg orosz tank jön. Fel kell robbantanunk a hidat!” – kiabálta a telefonba Vjacseszlav Csaus, a Csernyihivi Regionális Katonai Igazgatóság vezetője a háború első napjaiban. A vonal másik végén Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke ült. „Csinálja! Miért hívott fel emiatt?” – kérdezett vissza Zelenszkij. „A Nagy Fejlesztés programban építettük ezt a hidat, uram” – válaszolta Csaus. „Most már van egy másik programunk: a Nagy Háború” – replikázott az elnök.
A párbeszédet egy év távlatából az újra megjelenő ukrán Forbes munkatársainak David Arakhamia meséli el, aki az elnök pártjának, a Nép Szolgájának a frakcióvezetője. Azon kevesek egyike, akik az invázió megindulását követő hetekben szinte éjjel-nappal együtt voltak az elnökkel Kijev kormányzati negyedében egy rejtett bunkerban. A rövid telefonhívás után a helyszínen lévők is elmosolyodtak.
Sok ok nem volt éppen az örömre azokban a kaotikus napokban. Az oroszok Kijev, Harkiv, Szumi és Mikolajiv felé nyomultak. Herszont az ukránok már elvesztették, Mariupolt pedig bekerítették a megszállók. Az invázió kimenetele bizonytalan volt. A legtöbb nyugati titkosszolgálat ekkor még azon az állásponton volt, hogy Kijev eleste csak napok kérdése.
Egy évvel később Ukrajna sokkal jobb helyzetben van: az Orosz Föderáció által az invázió első heteiben elfoglalt területek több mint felét sikerült felszabadítani. A nyugati országok erős koalíciója olyan fegyvereket biztosít, amelyekről 12 hónappal ezelőtt még álmodni sem mertek – sem Kijevben, sem Moszkvában. Oroszország minden olyan kísérlete, amely arra irányul, hogy magához ragadja a kezdeményezést a harctéren, az ukrán fegyveres erők ellenállásába ütközik. A keleti fronton az elmúlt hetekben áttörést nem tudtak elérni az oroszok, bár hatalmas emberáldozatok árán tudtak előre haladni. A cél: a mára rommá lőtt Bahmut bevétele. A stratégiailag nem túl jelentősnek mondott várost a megszállók nyár óta ostromolják.
„Zelenszkij rendkívül hatékony háborús elnöknek bizonyult, sokkal hatékonyabbnak, mint békeidőben”
– mondja Szerhij Plohij, a Harvard Egyetem Ukrajna Kutatóközpontjának igazgatója. 2023 januárjában jelent meg könyve Az orosz-ukrán háború: a történelem visszatérése címmel. Még Zelenszkij politikai ellenfelei is nagyra értékelik az invázió alatti tevékenységét. „Február 24-e óta Volodimir Zelenszkij hatékonyan látja el a főparancsnoki feladatokat” – mondja Olekszij Honcsarenko, az ellenzéki Európai Szolidaritás párt tagja.
Hogy feltárja Zelenszkij vezetésének receptjét a háború első 12 hónapjában, az ukrán Forbes az elnöki hivatal munkatársaival, katonai tisztviselőkkel, diplomatákkal, parlamenti képviselőkkel, a kabinet tagjaival, politológusokkal, történészekkel és olyan újságírókkal beszélgetett, akiknek komoly rálátása van az elnökre és a katonai felsővezetésre is.
Az ukrán Forbes februári címlapja Volodimir Zelenszkij elnökkel a címlapon.
A fenegyerek
„Lőszer kell, nem fuvar” – Zelenszkij egy másik, azóta híressé lett replikája a háború új szakaszát jelentő, teljeskörű invázió első napjaiból. A Fehér Háznak és Joe Bidennek üzente vissza, mikor azok felajánlották, hogy a speciális egységek segítenek kimenteni az elnököt Kijevből. Az oroszok eredetileg villámháborúval számoltak, a gyors és teljes körű támadás egyik célja maga Zelenszkij volt.
A fenti mondat azóta az ukrán bátorság egyik szimbóluma lett a világ nyilvánossága előtt. Csakúgy mint a Kigyó-sziget védőinek szintén elhíresült válasza: „Orosz hadihajó, húzz a faszba.” A jelenetet azóta az ukrán posta bélyegen is megörökítette.
„Az, hogy Kijevben maradt, hihetetlenül fontos volt – mondja Olga Onuch, a Manchesteri Egyetem politológus professzora. – Inspirálta és példát mutatott az ukrán katonáknak, polgármestereknek, hivatalnokoknak. Erőteljes jelzés volt a világnak, hogy Ukrajna harcol és harcolni fog a Nyugattal vagy nélküle.” Onuch a szerzője a tavaly megjelent The Zelensky Effect című könyvnek (magyar kiadásban még nem jelent meg).
Arakhamia szerint Zelenszkij attitűdje szinte megfertőzte a környezetét. Senki sem tudja, hogyan alakult volna a történelem, ha Zelenszkij elfogadta volna Biden ajánlatát.
„A háború első napjaiban Kijevből a tisztviselők fele elmenekült. Képzeljük el, mi történt volna, ha Zelenszkij is távozott volna”
– mondja egy névtelenséget kérő forrás az elnök frakciójából. „Nem tartja magát hősnek, vagy hogy valami hihetetlen dolgot tett. Számára ez egy teljesen normális döntés volt” – ezt már Andrij Jermak mondja, az Elnöki Hivatal vezetője.
„Az évtizedek óta a politikában dolgozó emberek számára nehéz elfogadni az új, háborús valóságot – mondja Simon Shuster, a Time újságírója, aki épp most fejezi be Zelenszkijről szóló könyvét. – Meggyőzik magukat arról, hogy egy biztonságos helyről mindent meg tudnak oldani a politikán keresztül.”
Az ukrán elnök a legkaotikusabb napokban is Kijevben maradt, és ugyan egy titkos bunkerba menekítették, a háború első napjaiban orosz diverzánsok és ügynökök vadásztak még rá. Komoly kockázata volt annak, hogy likvidálják. Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés vezetője szerint az elnök ellen eddig ötször készítettek elő merényletet. Ezek csak azok a konkrét esetek, amikor a tervekről tudomást szerzett a katonai elhárítás.
Shuster szerint Zelenszkij esete más volt, mint a hagyományos pilitikusoké, és sokat segített neki a médiaháttere is: könnyen bújt bele a tipikus hadvezér szerepébe, aki gyors és határozott döntéseket hoz, még ha azok kemény döntések is.
„Először is, ő egy jó színész, másodszor pedig még a civil életben is ugrált a szerepek között. Egyik nap filmet forgat, másnap kreatív vezető, holnapután pedig üzletember, aki Kolomojszkijjal tárgyal”
– mondja a Miniszteri Kabinet egy névtelenséget kérő forrása az elnökről.
Kolomojszkij tehetős és befolyásos ukrán milliárdos, a Nép Szolgája párt és Zelenszkij legfőbb patrónusa volt – ma pedig már ott van az oligarchákkal a háború kellős közepén leszámoló Zelenszkij célkeresztjében. Az oligarchák elleni harcot az elnök már tavaly február 24-e előtt meghirdette. Sokan próbálták lebeszélni, mondván, ellenfeleinek széles médiaportfóliója komoly politikai károkat okozhat neki. Zelenszkij mégis beleállt, a háború alatt pedig folytatta a harcot a hátországban. Tegyük hozzá: ennél jobb alkalom aligha adódhatott volna számára. Népszerűsége az egekben, nagyon erős felhatalmazással és politikai legitimációval rendelkezik, miközben a legtöbb ukrán milliárdos cégbirodalma a túlélésért küzd. Ki az, aki most nyíltan szembefordulna az elnökkel?
Az ukrán Forbes-cikk szerzője először 11 évvel ezelőtt írt portrét az akkor már népszerű humorista, producer Zelenszkijről. A legtöbb megszólaló már akkor arról beszélt, hogy „Vova egyáltalán nem félős típus”. Elutasította, hogy a műsoraiból részeket vágjanak ki, mert politikailag kényes témákon viccelődött. Ha választás elé állították, inkább felmondott, és kitartott az elvei mellett.
„Amikor a háború második éjszakáján kilépett a bunkerből az utcára, a biztonsági emberei nagyon idegesek voltak. Fennállt a lehetősége, hogy a közeli épületekben már ellenséges felderítő csoportok tartózkodnak – emlékszik vissza Shuster. – De Zelenszkij ragaszkodott hozzá. Közölnie kellett az ukránokkal, hogy Kijevben van.” Ez az a szintén elhíresült videó, amikor az elnök a legfontosabb munkatársai gyűrűjében beszélt röviden. Ekkor már támadásba lendült az orosz dezinformációs gépezet is, mely azt híresztelte az ukrán morál megtörésére, hogy Zelenszkij elmenekült Kijevből. Ugyanígy viszonylag hamar elutazott a frissen felszabadított, de még nem aknamentesített Herszonba is, demonstrálva, hogy a visszafoglalt város Ukrajnához tartozik.
A háború harmadik hetében Zelenszkij és Jermak katonai kísérőikkel elmentek egy kis kocsikázásra Kijev külvárosába. „Még egy ukrán ellenőrzőponthoz is felhajtottak, nagyon közel voltak az orosz állásokhoz” – mondja Shuster. Ezután megkérdezte Zelenszkijt, hogy miért vállal be ilyen kockázatot. Azt válaszolta, hogy talán vakmerő volt, de beszélnie kellett a kijevi védőkkel, és nem a képernyőn kellett látnia a háborút. Később a felszabadított Herszon főterén úgy mondott beszédet, hogy nem sokkal korábban a katonaság kiszúrt egy orosz drónt a közelben, a város pedig még az orosz tűzérség hatótávján belül volt.
A kommunikátor
Február 13-án este Zelenszkij sajátos közönség előtt mondott beszédet: futballszurkolók előtt szónokolt. A világ egyik legnézettebb sporteseménye, a Super Bowl, az amerikai foci nagydöntője. Az esemény tévés közvetítése alatt adják a legdrágább reklámokat, fél perc itt 6-7 millió dollárba kerül. Zelenszkij ingyen kapott időt arra, hogy az eseményt követő 200 millió ember előtt beszéljen. Az ötlet Jermaktól származott, a nagykövetségen keresztül hamar el is érték a liga, az NFL vezetőségét.
Az invázió egy évvel ezelőtti megindulása óta Zelenszkij több mint 100 alkalommal tartott ehhez hasonló, nemzetközi beszédet. Felszólalt számos ország parlamentje előtt, üzleti csúcstalálkozókon, politikai fórumokon. Villámlátogatást tett Washingtonban és nemrég Európában is volt egy körútja (itt először találkozott személyesen Orbán Viktor magyar kormányfővel).
„A demokratikus országok vezetői addig adnak nekünk fegyvert, amíg a választók támogatják őket ebben, ezért ez az egyik kommunikációs prioritás”
– mondja Zelenszkij stábjának név nélkül nyilatkozó tagja. Zelenszkij beszédeiről már tucatnyi cikk született. Shuster szerint hosszú ideig tanulmányozni fogják őket. „Az ukrán elnök beszédei a diplomácia hatékony eszközének bizonyultak.”
Az ukrán Forbes számításai szerint az invázió kezdetétől 2023. február 14-ig Zelenszkij 563 nyilvános szereplést tartott. Ez összesen több mint 32 órát jelent, és a beszédek mintegy negyede külföldi közönségnek szólt. Az elnök naponta átlagosan 1,6 alkalommal beszél. „Zelenszkij beszédeinek van egy meglehetősen egyedi jellemzője – mondja Onuch. – Az elnök sikeresen szólítja meg a teljesen különböző közönségeket: legyen szó az ukránokról, a brit parlamentről vagy japán diákokról.”
Hogyan szerveződik meg ez a minőségi tartalomgyártó gépezet? A napi és a politikai szövegek többségét Dmitro Lytvyn volt újságíró készíti. A kulturális eseményekhez és ünnepekhez, például az újévi köszöntőt Jurij Kosztjuk, a Kvartal-95 korábbi írója veti papírra. A Kvartal Zelenszkij műsorgyártó cége, amit politikai pályája előtt épített fel a barátaival. A kommunikációs megbeszéléseken gyakran megjelenik Jermak szóvivője, Daria Zarivna is, aki korábban szintén újságíró volt.
De van még egy nagyon fontos darab ebben a kirakósban: maga Zelenszkij. „Az elnök gyakran úgy érkezik a megbeszélésekre, hogy 70 százalékban már megfogalmazta a kulcsüzeneteket, fordulatokat, hasonlatokat” – mondja Zarivna. Ezek azok az érzelemmel teli részek, amikkel a hallgatóság könnyen azonosul, vagy azok az ötletes, elszánt, helyenként humoros részek, amelyek aztán könnyen mémesednek.
Változó, hogy Zelenszkij mikor dolgozik a beszédein. A brit parlament előtt elmondottat például az odaúton, a repülőn írta.
A jól működő gépezet része az is, hogy minden egyes beszédnek megvan a maga gyakorlatias célja. Az ukrán Forbes egyik forrása szerint „sem az elnök, sem a first lady nem hajlandó részt venni egy rendezvényen, ha nincs egyetértés abban, hogy a hallgatóság hogyan segíthet Ukrajnának a háborúban”.
Az őszinteség, a közvetlenség és az érzelmesség Zelenszkij beszédeinek közös jellemzői. A legfőbb cél, hogy Ukrajna háborúját a hallgatóság is a sajátjának érezze. A szövegekbe ezért is kerülnek történelmi utalások, kulturális párhuzamok és közös élmények – hogy pontosan mik, azok felkeresésében az érintett országok nagykövetségei is segítik az ukrán elnöki hivatal munkatársait.
A beszédek előtt azt is pontosan feltérképezik, hogy az adott ország közvéleménye mit gondol Ukrajnáról, és hogy mit kell mondani, hogy elgondolkodjanak. A szövegek aztán mindig az előre meghatározott fő céloknak rendelődnek alá. Ezek jellemzően azok a tételek, amiket Ukrajna kér a partnereitől (jellemzően konkrét katonai felajánlások). Ebbe a munkába gyakran vonnak be külsős szakértőket. A frakcióvezető Arakhamia meséli, hogy amikor például a genfi egyezmények árnyalatait akarták megérteni, azonnal jelentkezett egy szakértő, aki segített az ukrán vezetésnek. Ukrajnát most senki sem utasítja el, ha munka van, azonnal akad, aki segít, legyen szó bármiről.
A diplomata
„Háborúban és diplomáciában egyaránt részt veszek. A diplomáciára azért van szükség, hogy legyen miért harcolni.”
Zelenszkijnek ezt az elvét a Forbes két beszélgetőpartnere is említi. Az elnök napirendje megerősíti ezt. Egy tipikus nap a katonai és biztonsági erőkkel való találkozóval kezdődik. Ezután három-öt telefonhívás vagy nemzetközi találkozó következhet, és ugyanez vonatkozik a hétvégékre is. Még az idei év viszonylag nyugodt első másfél hónapja alatt is 45 nemzetközi hívása és 21 találkozója volt Zelenszkijnek a publikusan elérhető adatok szerint.
„Az elnök most kétségtelenül az ország fődiplomatája” – mondja Pavlo Klimkin, aki Petro Porosenko elnöksége alatt vezette a külügyminisztériumot.
Mennyire sikeres Zelenszkij diplomáciája? „Ha a nyugati világról beszélünk, akkor jól megbirkózott vele – mondja Klimkin. – A háború előtt Ukrajnának megbízható partnerei voltak, de a környezet széttöredezett volt. Most ez egy monolitikus koalíció, amely hónapról hónapra erősebb.” Ukrajna egyre hatékonyabb fegyvereket kap, felállt az orosz háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi bíróság és az ország tagjelölti státuszt kapott az EU-tól.
Zelenszkij aktivitása 2022 május-júniusában érte el csúcspontját: 23 illetve 29 beszéddel. Ennek betetőzése volt, hogy június 23-án Brüsszelben a 27 uniós ország vezetői megszavazták, hogy Ukrajna megkapja az uniós tagjelölti státuszt.
Zelenszkij a tárgyalásokat nem úgy vezeti, ahogyan azt a diplomáciai akadémiákon tanítják.
„A maximumot követeli, mindenkinek a szemébe mond kellemetlen dolgokat, Ukrajna egyenlőségét hangsúlyozza. Ez már az elején bosszantotta a partnereket”
– mondja Shuster. Az ukrán tárgyalási technika része, hogy Kijev mindig bemond valami nagyot, többet, mint, ami reális. Mert még így is többet kapnak aztán, mint amit a partnereik eleinte terveznek adni. Folyamatosan emelik a tétet, hogy kicsikarják a maximumot.
Biden egyszer még meg is sértődött Zelenszkijre. Június 1-jén a Fehér Ház bejelentette, hogy HIMARS rakétarendszereket biztosít Ukrajnának. Amikor az amerikai elnök két héttel később felhívta Zelenszkijt, hogy tájékoztassa, most hagytak jóvá egy újabb, maximum 1 milliárd dolláros segélycsomagot, a köszönetnyilvánítás után azonnal újabb szükséglistát kapott Kijevből. Persze az amerikai védelmi költségvetésnek még így is a töredéke mindaz, amit az ukránok kaptak, cserébe az orosz hadsereget bő egy évtizedre biztosan leamortizálják – és közben nem halnak meg amerikai katonák.
Arakhamia szerint Zelenszkij már a háború kezdetétől fogva azt mondta, nincs ideje politizálni, és mindenkivel közvetlenül és őszintén fog beszélni. A bizalmat azonban fel kellett építeni. A háború előtt másfél évvel szivárogtak ki felvételek Biden és a korábbi ukrán elnök, Porosenko közötti beszélgetésekről. Az amerikai adminisztráció eleinte attól tartott, hogy Zelenszkij stábjától is kikerülhetnek beszélgetések. Ilyen azonban nem történt, a bizalom egyre erősebb lett a felek között. Annyira, hogy a háború egyéves évfordulója előtt Biden személyesen utazott a legnagyobb titokban Kijevbe, hogy ott Zelenszkij és felesége társaságában reprezentálja az Egyesült Államok kiállását Ukrajna mellett. A kiszivárogtatások helyett ma már az a jellemző, hogy Zelenszkij néha maga küld WhatsApp videókat a fronton harcoló tankokról, például Emmanuel Macron francia elnöknek.
A főparancsnok
Olga Onuch szerint Zelenszkij győzelme az elnökválasztáson nagyrészt annak köszönhető, hogy békét ígért az ukránoknak. A politológus szerint Zelenszkij egy egyértelmű társadalmi igényre tapintott rá, de az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatos nézetei igencsak naivak voltak.
Három hónappal a választások előtt egy interjúban még így beszélt a lehetséges rendezésről: üljenek tárgyalóasztalhoz Putyinnal, és „találkozzanak valahol középen”.
Hogy a valóság maga alá gyűri a naivitást, az legkésőbb 2019 decemberében Párizsban kiderült. A két elnök ekkor találkozott először, de semmiben sem tudtak megegyezni.
Ettől függetlenül Zelenszkijt ekkor még nem nagyon érdekelték a katonai ügyek. Annak ellenére, hogy a keleti határon 2014-től kezdve folyamatosan tartott a háború, csak térben jól lekorlátozódott. Az elnök mandátumának első éveiben alig szólt bele a katonai vezetés dolgaiba, teljesen szabad kezet adott nekik.
Emiatt a távolságtartás miatt ellenzéki oldalról bőven kapott kritikát is. Szerhij Plohij történész szerint paradox módon Zelenszkij pacifizmusa Moszkva ellen játszott a későbbiekben. Mindenki tudta ugyanis, hogy az új elnök békét akar. Amikor aztán Putyin megtámadta Ukrajnát, Zelenszkij ellenlépéseinek komoly legitimációja volt. Főleg a nyugati szövetségeseknél. A teljes körű invázió fordította a háború és a katonaság felé Zelenszkijt. „Azonnal kapcsolt”, mondja Arakhamia, az első két hónapban aztán nem is volt más napirenden.
Az irányváltást mindennél jobban jelzi, hogy Zelenszkij jellemzően sötétzöld katonai ruhában van azóta is, civilben nem lehetett látni egy éve. Az egyenruhát először tavaly február 24-én húzta magára, nemcsak ő, hanem az elnöki stáb többi tagja is. Arakhamia azt meséli az ukrán Forbesnak, hogy ebben eleinte semmi tudatosság nem volt. Folyamatosan a Bankova utca alatti bunkerben dolgoztak (ezen az utcán székel az ukrán elnöki hivatal), a raktárból szereztek katonai ruhákat. Egyszerűen azért, mert azok sokkal kényelmesebbek voltak. „Mindenkinek tetszett és kényelmesebb viselet volt, mint öltönyben lenni. Csak az volt a gond, nehogy úgy nézzünk ki, mint az elnök.” Az persze aligha csak kényelem kérdése, hogy Zelenszkij azóta is csak katonai ruhában jelenik meg a nyilvánosság előtt. Ez már része a jól felépített kommunikációs stratégiának.
Nehogy bárki is elfelejtse, hogy Ukrajnában háború van – ahogy az öltönyös Zelenszkij maga sem akart arról jó ideig tudomást venni.
Budanov azt mondja, az elnöki hivatal és a hadsereg megtalálta a hangot azonnal, hatékonyan tudtak együttműködni már az invázió első napjaiban. Az első hónapokban Zelenszkij hallgatott a fegyveres erők vezetőire, a tábornokok élvezték a bizalmát. Az elnök figyelt és tanult. A helyzet fokozatosan változott meg, Zelenszkij egyre aktívabb szerepet vett magára. Így jutottunk el oda, hogy az ellentámadások elrendelésénél már Zelenszkij mondta ki a végső szót. Nemrég a Donbász védelméért felelős parancsnokát váltotta le – indoklás nélkül. Az ukrán felső vezetésben ma már sokszor éles vita bontakozik ki.
Az ukránok harctéri stratégiáját is egyre többször éri kritika külföldről. Leginkább azért, mert a döntéseket sokszor inkább politikai megfontolások vezérlik. Jó példa erre Bahmut. A Washington Post szerint a városnak katonai jelentősége nincs, és ugyan Zelenszkij többször is beszélt róla, ha szükséges, készek feladni, az ukrán erőket mégsem vonták ki innen. A Post szerint azért, mert az elnök attól tart, Bahmut eleste ártana a harci morálnak. Az is igaz, hogy itt az oroszok rengeteg katonát vesztettek – volt, hogy napi 800 emberük esett el –, de az ukrán veszteségek is jelentősek. A Post forrásai szerint a korlátozott ukrán erőforrásokat nem érdemes Bahmutnál elvesztegetni, miközben irreális, hogy megtartsák a gyakorlatilag földig rombolt várost és tavasszal még ellentámadást is indítsanak a keleti front más szakaszain.
Az ukrán Forbesnak egyetlen forrás sem erősíti meg, hogy a katonai felsővezetés és Zelenszkij között konfliktus lenne. Nézeteltérések vannak, de Jermak szerint a főparancsnokság olajozottan működik, hetente több megbeszélést is tartanak.
„Ha a katonaságnak szüksége van valamire, még ha az politikai szempontból érzékeny vagy népszerűtlen is, a vezetés akkor is alkalmazkodik a felmerülő igényekhez”
– így Jermak. Példaként hozza, hogy Zelenszkij a tiltakozások ellenére is aláírta azt a katonai törvénycsomagot, ami a törvényalkotó szándéka szerint nagyobb fegyelmet teremt a fegyveres erők körében. Például súlyosan bünteti az állásaikat elhagyókat vagy azokat, akik szolgálat alatt alkoholt fogyasztanak.
Hogy változtatta meg a háború Zelenszkijt?
Andrij Jermak, az Elnöki Hivatal vezetője
„Ha a politikus Zelenszkijről beszélünk, akkor természetesen hihetetlenül sokféle tapasztalatot szerzett. Ez a tapasztalat lehetővé tette számára, hogy határozottabbá váljon, és gyorsabban hozza meg a fontos döntéseket. Szerencsére nem változott meg. Az elnök normális ember maradt, nem tekintette magát hősnek. Biztos benne, hogy azt teszi, amit tennie kell. Amiről az egész világ beszél, hogy 24-én maradt, és nem ment sehova, vagy a frontvonalakra és a frissen felszabadított városokba tett utazásairól, az számára normális, nem tekinti extrának. Nem gondolja, hogy valami hihetetlen dolgot tesz. És az ukránok ezt nagyon értékelik, ahogy azt is, hogy elsősorban az emberekkel foglalkozik. Számára az emberek az elsődlegesek. Az elnök most is sok embert meghallgat, tud hallgatni. Számára fontos az eszmecsere, hogy a vita létrejöjjön. Az elnök értékeli a rendkívüli embereket, akiknek szokatlan, erőteljes ötleteik vannak. Naponta több tucat emberrel kommunikál: a katonáktól, politikusoktól, kormánytagoktól, parlamenti képviselőktől kezdve a kreatív ipar képviselőin át az informatikai szakértőkig és művészekig. Megvan a tehetsége ahhoz, hogy minden gondolatot meghallgasson és teljes képet alkosson. Néha olyan, mintha egy zenekart vezényelne, amelyben sok nehéz személyiség van, mert a legtöbb intelligens ember, akinek ötletei vannak, nem könnyű eset.”
A háború után
A háború maga az önkényuralom.
A fenti idézetet Woodro Wilson amerikai (demokrata) elnöknek tulajdonítják, aki két cikluson át, az első világháború időszakát lefedve viselte hivatalát.
A teljes körű invázió kezdete után Ukrajnában példátlan hatalmi központosításra került sor. A parlament gyakorlatilag elvesztette jelentőségét, a Miniszteri Kabinetben csak a Bankova hűséges hivatalnokai maradtak mára. Ukrajna legbefolyásosabb médiumai az elnöki hivatal ellenőrzése alá kerültek. A végrehajtó hatalmat egyre inkább az „egyenruhások” uralják. A nagyvállalatok, milliárdos üzletemberek és ellenzéki politikusok befolyása jelentősen csökkent.
Csakhogy ezzel párhuzamosan az elnök választói támogatottsága rekordszintű. „Az utolsó felmérésünk ősszel készült, akkor az ukránok 80–90 százaléka mondta azt, hogy Zelenszkijre szavazna. Egy másik módszertan 65 százalékos arányt mutat” – mondja Onuch. Mindkét arány nagyon magasnak számít.
Vajon Zelenszkij képes lesz feladni a hatalom központosítását a háború befejezése után?
Plohij szerint a közelmúlt történelme Ukrajnában épp azt mutatja meg, hogy az elnök hatásköréről és személyéről a nép dönt. Nem az egyenruhások, az elnök szűk bizalmi köre, az oligarchák – hanem a nép. „Zelenszkij politikai tehetsége abban rejlik, hogy képes ráérezni a közönségre.” A The Zelensky Effect címmel könyvet író Onuch is ezt emeli ki, majd hozzáteszi:
„Hihetetlen vezető, de ő a modern Ukrajna terméke és tükörképe, nem pedig annak megteremtője.”
Zelenszkij kezében példátlan hatalom összpontosul jelenleg, ami ritka erős politikai felhatalmazással párosul a választók oldaláról. De ez a hatalomkoncentráció nagyon törékeny, hiszen Ukrajna az elmúlt 20 évben rengeteg áldozatot hozott azért a demokráciáért, amit a Szovjetunióról álmodó Vlagyimir Putyin minden eszközével igyekszik most végképp eltörölni.
