Sorozatosan fogja újra kiadni régi albumait Taylor Swift. Döntését személyes sértettsége és üzleti érdekei is motiválják. A kockázatvállalása egyelőre kifizetődőnek tűnik, az viszont egyáltalán nem biztos, hogy más előadók is könnyen az általa kijelölt útra léphetnek.
Van a Forbes magazin és van a Forbes.hu.
Két külön újság, egy szerkesztőség.
Most a Forbes.hu-t olvasod.
Miután a koronavírus-járvány alatt kettő, a kritikusok és a rajongói által is az egekbe dicsért albumot adott ki, Taylor Swift idén áprilisban egy szinte mellékes, és elsőre nehezen értelmezhető lépéssel jelentkezett.
Ekkor jelent meg a különböző zenemegosztó oldalakon és alkalmazásokban a 2008-as, Fearless című albumának újradolgozott változata.
Nem egyedi eset, ha egy előadó az évek múltával új köntösbe öltözteti a régi dalait. Főleg, ha azóta maga az előadó is sokat változott. Márpedig Taylor Swift 19 évesen még éppcsak maga mögött hagyta a country stílust, hogy tini popslágerekkel tarolja le a zenei piacot – a 2008-as Grammy-átadón az év albumának választott Fearless hatását érzékelteti, hogy hétmillió eladott példánnyal ma is ez számít a legsikeresebb lemezének.
Majd az évek során egyre komolyabb popslágerekkel és albumokkal jelentkezett, a fentebb említett két 2020-as albuma, a Folkore majd az Evermore már mintegy visszatalálásnak tűnik a country-s gyökereihez.
Újraszabva
A Fearless Taylor’s Version címmel futó feldolgozás azonban nem tűnik különösebben újszerűnek.
Került fel rá pár új szám, amelyek anno nem fértek fel a lemezre, de a rajongók által a Youtube-ra feltöltött összehasonlításokból legfeljebb annyi hallatszik a különbségekből, hogy egy tizenéves lány hangja helyett egy határozottabb harmincasé szól, a hangszerelésen gyakorlatilag semmi és a szövegekben is legfeljebb apróságok változtak.
Swift – egyébként időigényes és némileg rizikós – vállalása mögött sokkal inkább üzleti és elvi megfontolások vannak. A pennsylvaniai születésű énekes története arra mutat rá, hogy az irigyelt életük mellett a legnagyobb előadóknak éppen a számukra legfontosabb
teljesítményük és termékük, a zenéjük fölötti rendelkezésük korlátozott.
Ez a Swifthez hasonló előadókat különösen bántja. A tízszeres Grammy-díjas dalait mind maga írja, az ihletet magánéleti konfliktusaiból, barátságaiból, párkapcsolataiból meríti, így nem csoda, ha felhúzza magát, ha a kiadók úgy bánnak az általuk birtokolt jogokkal, mintha csak egy zsák krumplit dobálnának egymásnak a piacon.
Joguk van hozzá
Mikor 2005-ben, alig 16 évesen szerződést kötött első kiadójával, a Big Machine-nel, a számai forgalmazási jogairól lemondott, csak a szerzői jogait tartotta meg. Egy akkoriban ismeretlen, legfeljebb feltörekvő tehetségként elkönyvelt zenész esetében nem meglepő, hogy ilyen szerződést kötöttek, ráadásul egy megszokott ügymenetről van szó.
Az ún. master right, amellyel a Big Machine rendelkezett Swift esetében, lehetővé tette, hogy a számait reklámokba, filmekbe vagy sorozatokba adja el.
Ebből természetesen hatalmas összegeket lehet kaszálni – ugyanakkor a pénz nagy részét rendszerint a kiadók teszik el, a zenszerzők jóval kisebb arányban részesülnek az így értékesített jogokból.
Arról nincs információ, hogy ez a Big Machine és Swift között milyen arányban oszlott meg.
A Big Machine-nel megkötött szerződése Swiftnek 2018-ban járt le. Amikor a hosszabbításról tárgyalt a kiadóval, feltételként a korábban felvett albumai fölötti teljes rendelkezést szabta. A kiadó ebbe nem szeretett volna ilyen könnyen belemenni. Odaadta volna ugyan a Fearless jogait, de a további öt, gondozásukban megjelent lemez jogairól csak egyenként mondott volna le a kiadó, ahogy Swift újabb albumokkal jelentkezik.
Scott Borchetta, a Big Machine vezetője; Terry Semel, a Yahoo CEO-ja; Taylor Swift és David Filo, a Yahoo társalapítója 2007-ben. Fotó: Jeremy Johnstone / Flickr
300 millió dollár a beleszólása nélkül
Habár Swift azóta kifejezetten termékenynek bizonyul (2019-ben kiadta a Lovert, aztán az előbb már említett Folkore-t és Evermore-t 2020-ban), tehát ha belemegy az egyezségbe, már csak két albuma fölött nem rendelkezne a jogokkal, de nemet mondott és a saját elképzeléseinek sokkal inkább megfelelő szerződést írt alá a Republic Records-dzal és a Universal Music Grouppal.
„Éveken keresztül kértem, hogy enyém lehessen a munkám. Ehelyett a Big Machine Records egyenként akarta csak megadni ezt a lehetőséget. Nemet mondtam, mert tudtam, hogy miután aláírok, Scott Borchetta (a Big Machine alapítója – a szerk.) értékesíti a kiadót, ezzel pedig elad engem és a jövőmet is”
– írta akkoriban Swift Tumbleren.
Igaza lett, ráadásul nem is akárkinek értékesítette a kiadót Borchetta.
Annak a Scooter Braunnak az érdekeltségébe került az Ithaca Holdingson keresztül, aki aztán a Shamrock Holdingsnak 300 millió dollárért adta tovább a Taylor Swift-számok így hozzá kerülő jogait.
Az összeg jól mutatja, hogy a büszkeség mellett tényleg nem aprópénzről van szó, és hogy egy előadónak potenciálisan mekkora anyagi előnyt jelenthet, ha kedvezőbb szerződést tud kötni egy kiadóval. A Shamrock Holdings egyébként jobbára béna kacsa állapotban van a megszerzett jogokkal. Ahhoz ugyanis, hogy el tudja adni Swift dalait, kell az előadó beleegyezése is – neki pedig esze ágában sincs ezt megadni.
Kanye West színre lép
Ugyanakkor Swift esetében valóban fontos a pénzügyi mellett a személyes szál is. Braun nagy név a zeneiparban, Ariana Grande, Demi Lovato és Justin Bieber mellett Kanye Westnek is ő volt a menedzsere. Utóbbival Braun gyakorlatilag szövetkezett, hogy minél jobban keresztbe tegyen Swiftnek – és ezt láthatóan élvezték is.
Az egész 2009-ben kezdődött, amikor Kanye West mindenki meglepetésére megzavarta az MTV díjátadóját. Felrohant a színpadra, éppen, amikor Taylor Swift a köszönőbeszédét mondta volna – akkor épp az év legjobb női előadói klipjéért díjazták. West azonban magához ragadta a mikrofont, és mielőtt a 20 éves Swift bármit mondhatott volna, a rapper az arcába vágta, hogy Beyoncénak kellett volna kapnia a díjat.
A fenti videóból kiderül, hogy Pink ezután Swift védelmére kelt, illetve hogy Beyoncé is roppant kellemetlenül érezte magát, és semmit nem tudott West tervezett akciójáról. 2016-ban West aztán rátett egy lapáttal, amikor egy olyan klipet jelentetett meg, amelyikben mások mellett Swift meztelen viaszbaba-másával egy ágyban fekszik, a dalszövegben meg egyszerűen azt állítja, hogy „ő tette híressé ezt a kurvát”.
Ezen Swift érthetően kiborult, de West még ennél is továbbment. Párja, Kim Kardashian kiszivárogtatott egy telefonbeszélgetést, amiben Swift áldását adja a dalszövegre – igaz, arról nem kérdezték meg, hogy a lekurvázásában is benne van-e. Majd Braun Westtel és Justin Bieberrel együtt gúnyolódott Swiften a közösségi médiában.
Swift visszavág
A manipulált felvétel elég volt ahhoz, hogy rontson az énekes addigi jókislányos megítélésén, a popipart követők közül sokan kígyózni és hazugozni kezdték.
Az ekkor átélt traumákat és támadásokat (meg a Trónok harca nézése közben szerzett élményeit) aztán Swift 2017-ben kiadott Reputation című albumában énekelte meg, a This is Why We Can’t Have Nice Things című számát pedig alighanem kifejezetten Westnek írta.
„A legrosszabb rémálmaimban sem tudtam elképzelni, hogy Scooter fogja megvenni a számaim jogait. Bármikor kimondtam Scooter Braun nevét Scott Borchetta előtt, sírtam vagy a könnyeimmel küszködtem.
Tudta, hogy mit tesz – mindketten tudták. Irányítani akartak egy nőt, aki nem akart velük azonosulni. Az örökkévalóságig.” – fogalmazott Swift, aki ugyanebben a bejegyzésében még azt is írta, hogy „ez történik, ha 15 évesen írsz alá szerződést olyanokkal, akiknek a hűség csak szerződésben létező fogalom”, és szerencséjére „nem a jövőjét, hanem a múltját hagyta Scott kezében”.
Elég nagy sztár hozzá, hogy ez bejöjjön
Habár Swift tényleg példát mutathat határozottan képviselt érdekeivel, kérdéses, hogy más előadóknak mennyire kivitelezhető, hogy hozzá hasonlóan sikerrel vegyék fel a harcot. Hiszen 15 évesen ő is éppen azért fogadott el rosszabb feltételeket, mert nemcsak a zeneipar működéséről lehettek korlátozott ismeretei, de a kiadóknak kulcsszerepük is van a velük szerződők felfuttatásában.
Swift is már csak szupersztárként mert szembeszállni a Big Machine-nel. Vajon – legyen bármilyen tehetséges – ha 15 évesen is ragaszkodik hozzá, hogy minden az övé legyen, kötött volna vele bármelyik kiadó szerződést?
Ha egy kevésbé népszerű előadó időközben mégis úgy dönt, hogy szakít a kiadójával, sikerül neki jobb feltételeket kiharcolni máshol, és Swifthez hasonlóan újra kiadja a régi számait, még mindig van pár bökkenő.
Egyrészt egy ilyen vállalkozásba beleállni időigényes, az új slágerek megírásától vonja el az erőforrásokat, másrészt anyagilag egyáltalán nem biztos, hogy kifizetődő. Megfelelő méretű és elkötelezettségű rajongótábor nélkül (amelyik figyel rá, hogy a „helyes” verziókat hallgassa ezek után) minimum kérdéses a siker.
„Taylornak nagyon elkötelezett és hűséges rajongói vannak, ő pedig elég meggyőző ahhoz, hogy az őt szeretők elhagyják a régi felvételeket, és az újak hallgatására szokjanak rá” – mondta a CNN-nek Serona Elton, aki a Miami Zeneiskolában a zeneüzleti programot vezeti. Elton szerint Swift „nagyszerű stratégiát” választott a korábbi dalok újrafelvételével.
Fotó: Taylor Swift / Facebook
Hello Swiftie!
A swiftiek – így hívják egymást az igazán elkötelezett Swift-rajongók –úgy tűnik, tényleg hallgatnak kedvencükre. Az énekes korábban a közösségi médiában politikai nézeteinek adott hangot, a legutóbbi félidős amerikai választásokon például aktívan buzdította a követőit arra, hogy a demokratákra szavazzanak, a tavalyi elnökválasztáson pedig engedélyezte, hogy Joe Biden kampánycsapata egy videóban használja Only the young című számát.
Ezúttal azonban külön buzdításra sem volt szükségük.
Ahogy kedvencük „a segítségükre” szorult, tippeket osztottak meg egymással netes fórumokon arról, hogyan tüntessék el a régi Fearless-album számait Spotify-on vagy hogyan szerezzék be azt illegálisan torrentoldalakról, amíg nem készül el az újrakészített verzió.
„Megbékéltem a helyzettel” – mondta a Guardiannek egy swiftie. Mivel a számokon Swift alig változtatott, nagy változásokhoz a rajongóknak sem kell hozzászoknia.
Az elmúlt két hónap számai azt mutatják, Swift sikeresen tudja tematizálni az üzleti érdekeit. A Youtube-on két hónap alatt a legnépszerűbb számai a Fearless-albumról többmilliós nézettséget hoztak – igaz, a tizenegy éve feltöltött videók között van, amelyik már az egymilliárdos számot is átlépte, ezt nem mostanában fogja megközelíteni. Emellett a Spotify-on is az öt legnépszerűbb száma közé küzdötte fel magát 66 millió letöltéssel a Mr. Perfectly Fine, ami 2008-ban lemaradt a Fearlessről.
A kritikák annak ellenére is dicsérik az új kiadást, hogy a tiniproblémák megéneklése a sokkal érettebb Swifttől már kicsit furcsán hat. Az üzleti és magánéleti siker mellett azonban ez alighanem már szinte mellékes is.
Borítókép: Taylor Swift / Facebook
