Megyeri Gábor a Montblancnál és a Montegrappánál tanulta meg, hogyan kell utánozhatatlan prémium tollakat tervezni, nemrég viszont olyat készített, amilyet még a világ top töltőtollgyártói sem láttak. Az Etelburg tollrendszere moduláris, a hegyek cserélhetőek, és ha kell, a tintát is kikeveri olyan színben, amilyenben csak szeretnénk. Hamarosan a Tungsram is szerepet kap a gyártásban.
Szénszálas tollszár. Eloxált alumíniumkupak. A luxussportkocsik kárpitozására emlékeztető steppelt gravírozás, a kupak tetején vörösre lakkozott, vékony vonal. Matt és fényes felületek váltakozása. Palládium, sterling ezüst és arany. És végül: a tollhegyen a Bugatti ovális logója, a kupakon Ettore Bugatti elegáns aláírása.
Összesen 250 olyan töltőtoll van a világon, amire illik ez a leírás – ennyi készült ugyanis Megyeri Gábor tervei alapján, amikor 2015-ben megbízták a feladattal, hogy tervezzen elegáns és egyedi tollakat a Bugatti 1500 lóerős sportautójához, a Chironhoz.
„Miért kell egy baseballsapka egy autó mellé? – teszi fel a költői kérdést, amikor látja rajtam, hogy nem áll össze a kép, hogy miért is kell mindenféle kiegészítőket gyártani luxusautókhoz. – Ezek az autók 2,5 és 5 millió euró között mozognak, ugyanakkor óriási rajongótábora van a brandnek. Nyilván nagyon kevés ember engedheti meg magának, hogy vásároljon egy ilyen autót, viszont egy eredeti sapkát sokan meg tudnak vásárolni. A toll valahol félúton van a kettő között. Sokan kérdezik tőlem viccből, hogy na, ha megveszem az autót, kapok-e tollat: nem.
Az a toll, az ötezer euró volt.
Azt már kevésbé veszik meg azok az emberek, akik valamit szeretnének a brandből, mert ahhoz elég drága. Viszont aki vesz egy autót, az szeret olyan tollal írni, ami passzol az autójához.”
„Ékszerként, kiegészítőként is tekintenek ezekre – veszi át a szót unokatestvére és üzlettársa, Megyeri Péter. – Elég csak az indítókulcsra gondolni, az is lassan szinte ékszer kategória minden értékesebb autónál: ha kiteszed az asztalra, az egy jelzés, hogy neked ilyen autód van. Ha egy ilyen tollat teszel ki, az ugyanúgy egy márkajelzés az illetőről.”
Még sosem választottam olyan megfontoltan tollat jegyzeteléshez, mint az Etelburg alapítóival való interjú előtt. Sorra vettem az összes golyóstollam, tűfilcem és rollerballom, végül beláttam, hogy teljesen mindegy, mivel jelenek meg: Megyeri Gábor közel tizenöt éve ki sem mozdul a prémium töltőtollak világából. A legdrágább, amit valaha tervezett, százmillió forintot ér, azaz nagyjából pont tízezerszer annyit, mint az én legjobb minőségű tollam. Az esélytelenek nyugalmával tettem el az aktuális kedvencemet.
Az Etelburg jelentése: Attila vára. Bár elsősorban nem a hazai piacra lőnek, fontosnak tartják a tollak magyar vonatkozását – a töltőtollak leírását emiatt nemcsak angolul, hanem magyarul is megkapják a vevők / Fotó: Sebestyén László
Hírességek töltőtollon
Megyeriék az ország két eltérő végében, Miskolcon és Sopronban nőttek fel, de a távolság és a korkülönbség ellenére mindig volt köztük kapcsolat, Péter folyamatosan figyelte, hogyan alakul unokaöccse karrierje. Ő maga villamosmérnöknek tanult, később a Matáv-Magyar Telekom-csoportnál dolgozott húsz évig, üzleti kommunikáció vonalon. Gábor a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett formatervezőként, a prémium termékek világába az egyetemi évek alatt szeretett bele. Negyedéves korában gondolt egy merészet, és beadott néhány tervet a világ alighanem legpatinásabb tollgyártójához, az akkor 101 éves Montblanc-hoz: az akciónak egy féléves gyakornoki program lett a vége.
A töltőtollas világban nem ritka, hogy egy terméket hírességekről „mintázzanak”: Gábor első tollát Mark Twain halálának századik évfordulójára tervezte, de az ő ötletei alapján született meg a Montblanc Otto von Bismarck és XIV. Lajos tiszteletére készített töltőtolla is. „Olyan tollakat tudtam tervezni a Montblancnál – és ez a világ most is rettenetesen tetszik –, ami hozzáadott intellektuális tartalommal rendelkezett – mondja. – Minden tervezést komplex kutatás előzött meg: a Mark Twain tollat azután alkottuk meg, hogy alaposan megvizsgáltuk a személyiségét, a munkásságát, a saját és a korszakára jellemző tárgykultúrát.”
A Montblanc-nál nem volt ritka, hogy ugyanazon a terméken többen is dolgoztak.
Egyfajta házi verseny volt ez: a Mark Twain-féle tollra például nemcsak Gábor, hanem a cég vezető tervezője is készített egy koncepciót, és végül a két, névtelenül beadott munka közül végül a magyar gyakornokéból lett termék.
Ebben a világban gyakori, hogy a dizájnereket nem nevezik meg, miután elkészül egy toll: „Teljes mértékben név nélkül történik minden, ez talán azóta sem változott a Montblancnál – mondja Gábor. – Nincsen nagy vállbaveregetés. Nagyon komoly titoktartási szerződéseink voltak, ez mindenhol jellemző.”
A Hamburgban töltött hat hónap alatt sokat tanult, de nem volt verejték- és stresszmentes időszak, egy tollra három–négy hétnél több idő még a gyakornokoknak sem járt. „Nem mindig volt idilli” – foglalja össze Gábor, de Péter hozzáteszi: „Egy kicsit hadd legyek narrátor: azt azért tudni kell Gáborról, hogy a munkastílusára annyira jellemző a projektszemlélet, hogy ha egy projekten elindul, addig nem is tud semmi mást csinálni, amíg meg nem valósítja azt, amit elképzelt – és ebbe beleértem az alvást is.”
Gábor nem sokkal később már egy másik nagy múltú cégnek, az olasz Montegrappának tervezett, összesen közel hetven töltőtollat álmodott meg nekik, köztük a Bugatti Chiront. A hírességek előtt az észak-olaszok is szerettek tisztelegni, Gábort többek között Ernest Hemingway és Sophia Loren töltőtollával bízták meg. Előbbié egy sterling ezüstből készült dugattyús töltőtoll, utóbbi pedig szinte mintha nem is toll lenne, hanem egy ékszer és egy rúzs keveréke Swarovski kristállyal, a színésznő aláírásával díszítve, a vörösnél is vörösebb és a feketénél is feketébb színben.
Megyeri Gábor / Fotó: Sebestyén László
Azt, hogy Gábor mekkora névnek számít a szakmában, jól jelzi, hogy Giuseppe Aquila, a Montegrappa vezérigazgatója máig emlékszik a magyar formatervező munkáira; azt meséli, rengeteg tervező megfordult náluk az évek során,
de Gábort az egyik legtehetségesebbnek tartja mind közül, az új modelljeit is „egyszerűen zseniálisnak” nevezte, amikor felkerestem.
„Képben vagyok az új márkájával. A mai világban egy új márka bevezetése nagyon kemény vállalkozás, különösen a jelenlegi piaci környezetben. Csodálom Gábort a bátorságáért és az elszántságáért, és nagyon tetszenek az újszerű ötletei. Minden tervezőnknek megvan a saját stílusa, Gábor módszerei nagyon »kortársak«, nyitott a technológiai újításokra és a high-tech anyagok használatára.”
Cserélhető hegy, telefonról irányítható tintakeverő
Gábor új márkája, az Etelburg ugyanis tényleg valami olyasmi, amire eddig még nem volt példa a töltőtollak ugyan reneszánszát élő, de különösebb technikai innovációktól mentes világában. A Rainbow termékcsalád nem csupán egy töltőtoll, hanem egy komplett rendszer, mobilalkalmazásból működtethető tintakeverővel és moduláris, személyre szabható (például állítható súlypontú vagy cserélhető hegyű) tollal.
„Úgy képzeld ezt el, hogy sétálsz mondjuk egy indiai fűszerpiacon és meglátsz egy nagyon szép sáfránykupacot, lefotózod és utána ki tudod keverni ezt a színt. Ez az applikáció vezérli a gépet is.
A gép és a tinta is egyedi fejlesztés, speciális tintát kellett kidolgoznunk ahhoz, hogy tudjuk tartani azt, hogy 45 másodperc alatt bármilyen szín kikeverhető legyen. Olyan fizikai és kémiai tulajdonságokkal kellett felruházni a tintákat, hogy megfelelően elegyedjenek egymással.”
A termékcsaládot három évig fejlesztették, a márka mögött álló M and M Productions Kft.-t 2015-ben alapították meg, miután Gábor úgy döntött, a Montegrappának való alkalomszerű tervezőmunka helyett saját márkát alapít. Péter már előtte, 2014-ben felmondott a Telekomnál, hogy kipróbálja magát a piacon is. Az M and M Productions mellett van még egy távközlési és egy üzleti tanácsadással foglalkozó cége is, és túlvan három cégeladáson: a márka felépítéséhez tehát nagyrészt Péter szolgáltatja a tőkét, a kezdeti kutatás-fejlesztésekre 47 millió forintos Ginop-támogatást is bevontak. A projektbe eddig összesen 150 millió forintot fektettek be.
Ha a Bugattinak készített toll árától el is marad az R.feather ára, a 700 eurót azért így is eléri – az ár relatív, Gáborék szerint a Közel-Keleten még kifejezetten olcsónak is számít. Nemrég indították el a webshopjukat, nagyjából ezzel egy időben pedig lekerültek a termékeik az Amazonról – nem fogyott rosszul, de rájöttek, hogy nem oda való.
Megyeri Péter / Fotó: Sebestyén László
Az R.featherből a gyártás megkezdése (2019) óta nagyjából ötven darabot adtak el, a többségét egyelőre Magyarországon. Amerikában a luxustollakra specializálódott Kenro Industries árulta volna először a tollakat, de a járványhelyzet miatt elmaradt Gáborék „keleti-nyugati parti turnéja”, azt remélik, 2021-ben vissza tudnak térni az üzletre. 2019-es árbevételük 1,1, 2020-as 47 millió forint volt (ebből az Etelburg márkáé körülbelül 5 millió).
Az R.feather, a magyar Etelburg saját fejlesztésű tollrendszere. Fotó: Etelburg
A tinta, ami megmondja, mikor került a papírra
A gyártás nagy része eddig is itthon folyt – a hegy Németországból, a csiptető Tajvanról érkezett, minden mást hazai gyártók készítettek el, az összeszerelést Megyeriék végezték –,
az elmúlt hetekben azonban az Etelburg megállapodott a Tungsrammal, így mostantól a teljes folyamat helyszíne a csoport hajdúböszörményi gyára lesz.
A Tungsram komoly stratégiaváltáson ment keresztül azóta, hogy a General Electric (GE) korábbi magyarországi elnöke, Jörg Bauer tulajdonába került 2018-ban. Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban fordult elő, hogy startupoknak is felajánlják mérnöki, gyártási tevékenységeiket, mondja Pongrácz Ferenc innovációs igazgató. „Nem mindenkivel foglalkozunk ilyen korai fázisban, de keressük az innovatív ötleteket: amiben nagy növekedési lehetőséget látunk, azzal elkezdünk foglalkozni. Az Etelburgban is látjuk a fantáziát, izgalmas a termék, és azt gondolom, hogy világszínvonalú is.”
Az Etelburgnak nemcsak a Tungsram kapacitása esik kapóra, hanem az is, hogy nagyon magasak a minőségi követelmények, a csoport ugyanis az autóipar mellett a repülőgép- és az űriparnak is beszállít.
„Egymillió legyártott termékből kevesebb mint tíz selejt – magyarázza Pongrácz. – Mivel luxustermékekről van szó, ez fontos az Etelburg töltőtollainál is.”
Megyeriék a fenntarthatóságot is szem előtt tartják, ennek egyik legfontosabb eleme, hogy a tollak modulárisak – azaz könnyű őket javítani. „Az a célunk, hogy amíg az Etelburg létezik, addig minden javítható legyen.” / Fotó: Sebestyén László
A járvány előtt azt tervezték, tízezer darabot készítenek el a tollrendszerből: ezt a járványhelyzet meghiúsította, de a Tungsrammal való együttműködéssel ismét terítéken van. Megyeriék abban is biztosak, hogy nem állnának meg itt: „Meg szeretnénk mutatni, hogy nem egy egyslágeres terméket hoztunk ki, hanem vannak benne további elképzelések: el tudjuk készíteni ugyanezeket műanyagból, tömegtermékként, vagy egy még inkább prémium termékként, akár titánból – mondja Péter. – El tudjuk képzelni egy fejlesztőcsomag részeként gyerekeknek,
de az üzleti világ szereplőinek is tudunk olyan egyedi tintát adni, amiről meg lehet állapítani, hogy mikor került a papírra. Sok fejlesztési ötletünk van, de ezek már túlmutatnak a mi lehetőségeinken.”
Kevesen tudják, mit jelent a kézírás
Gábor 2018 óta a Corvinus PhD-hallgatója, doktori kutatásának fő témája a kézírás és annak megőrzése a digitális világban. Tavaly elindított egy közösségi finanszírozási kampányt a Kickstarteren: a négylépcsős kampány célja, hogy „megfogalmazzák a jövő íróeszközét”. Az első forduló jól sikerült, ebből is született termék: a Digital Pasts Analog Futures I. nevű rollerball és töltőtoll a korábbi modelleknél lényegesen olcsóbb, 150 euró.
„Nem arról van szó, hogy megtagadnánk a technológiát, hanem arról, hogy bizonyos múltbéli értékeket átörökítsünk a jövőbe.
Ilyen a kézírás is. Szerepe van a finommotorikus készségek kialakulásában és fejlődésében, későbbi életünk során a szellem frissen tartásában; az Alzheimer-kór legegyszerűbb önvizsgálati eszköze, illetve amikor bekövetkezik a baj, a terápia része is lehet. Ehhez képest nagyon kevesen vannak, akik meg tudják fogalmazni, hogy mit is jelent számukra a kézírás.”
Borítókép: Sebestyén László
