Százmillió forintba kerül egy átlagos Ferrari, mégis van olyan vevő, akinek 48 áll a garázsában. Egy évben 50 autót adnak el a budapesti szalonban, ami egy olasz család tulajdonában áll. Ez a hazai luxusautó-szalonokat bemutató sorozatunk első része: itt nem köbcentikről és menetteljesítményről lesz szó, hanem arról, milyen a Ferrari-világ és milyen az átlagos Ferrari-tulaj. Már ha ezen a szinten van olyan, hogy átlagos.
Jó pár nézelődő gyűlt össze a Szabadság tér mellett, ahogy az egyik Ferrari Portofinóval beparkoltak a szalonba. Ugyan a szalon autóbejárata nem szűk, mégis elég lassan és óvatosan zajlott a művelet – nyilván senki sem szeretné a 620 lóerős, 174 ezer eurós, tűzpiros csodát meghúzni. „Ez a kocsi nagyjából a belépő szint a Ferrari-világba” – mondja Csányi Róbert, a szalon sales menedzsere. Ő és Erdős Gábor, a cég marketing menedzsere farmerban és pólóban fogadnak.
A Ferrari Portofino nagyjából a belépőszint.
A szalon elegáns, de nem hivalkodó, a falakat képernyők és a gyártótól származó designelemek, relikviák gazdagítják. A hátsó teremben, ahol leülünk – a neve konfiguráló, itt állítják be pontosan, hogy a vevő milyen paraméterekkel kéri az autót – minden a Ferrarira emlékeztet. Olyannyira, hogy a fal mellett Ferrari-ülések állnak, azonnal ki lehet próbálni, melyik ülésbe milyen érzés beleülni.
Az átlagos ügyfél laza, közvetlen
Az átlagos Ferrari-vevő – mint mondják – laza, nem igényli a formalitásokat, a velük való viszony is közvetlen. „Egész Kelet-Európában ilyen a szalonok hozzáállása, hozzánk igényes, de sportos ügyfelek járnak.” És a Ferrari mint márka is igyekszik sugározni magáról, hogy egy nagy család. Az átlagos ügyfél a negyvenedik évét beöltött topvállalkozó, aki már általában elkötelezett a márka iránt.
A konfiguráló és a választható ülések, kárpitok és felnik egy része.
„Kevés az új belépő. A szalonba célirányosan érkeznek a vásárlók: ők azok, akiknek már van Ferrarijuk vagy már gyerekkorukban is arról álmodtak, hogy legyen.”
Annyira erős a márka és a hozzá való fogyasztói hűség, hogy itt a sales igazából nem is értékesítést jelent, hanem konzultációt a vevővel. „Senkit sem kell győzködnünk, hogy vegye meg az autót. A típus tekintetében adunk tanácsot, majd segítünk az autó pontos konfigurálásában.” Olyan, hogy valaki rövid nézelődés után beessen az utcáról és azonnal autót vegyen, Róbert 14 éves, ferrraris pályafutása alatt mindössze kétszer fordult elő. Szalonautókkal ki lehet gurulni egyből vásárlás után is, de ez nagyon ritka, a budapesti szalon sem szeret demóautókat tartani. „Olyan nagy a kereslet, hogy nem éri meg feltartani itt egy autót, inkább eladjuk és rendelünk egy másikat.”
Egy igen feltűnő Ferrari Pista hátulja
De mi számít egy luxusautó-szalon esetében nagy keresletnek? Ferrari-szalonból a régióban jó néhány van: van Prágában, Bukarestben, Bécsben, Lengyelországban kettő is. Ráadásul az anyamárka szigorú a határon átnyúló értékesítéssel szemben, az értékesítői hálózatban feszültséget okozhat, ha olyan országba adnak el autót, ahol van szalon. Így a környező országokból szinte csak Szlovákiából érkeznek vásárlók, ők is leginkább szlovákiai magyarok.
Nemcsak egy brutális sportautót, de életérzést is veszel.
48 Ferrari a garázsban
A szalon így is nagyjából 50 új autót értékesít egy évben, használt autóból 25-30 megy ki. Ez főleg annak tekintetében magas szám, hogy az átlagos Ferrari nyilván nem az első, de nem is a második autó a garázsban. „A legnagyobb ügyfelünknek – aki nem magyar – 48 Ferrarija áll a garázsban. A legnagyobb hazai vásárlónknak 14 darab van, de van 15 olyan kliensünk, akiknek legalább négy Ferrarija van.” Rákérdeztem, hogy a Forbes milliárdoslistáján van-e vásárlójuk, de a fejüket rázzák: sosem adnak ki semmilyen információt az adott ügyfélről, sztorikat még név nélkül sem mondanak. „A vevőinkre nem jellemző, hogy felvágjanak magukkal és az autóikkal, nálunk is alapelvárás a diszkréció. Vannak jó sztorijaink, de megtartjuk magunknak.”
Évente nagyjából 50 új Ferrari talál gazádra a pesti szalonban.
Igaz, most az új típus, a Roma bemutatásával nyílt egy kicsit a vevőkör. Az autó kevésbé harsány, kevésbé „ferraris”, jobban belesimul az utcaképbe. Olyan potenciális vevőknek is megnyitotta a lehetőséget a vásárlásra, akiknek addig túl kihívó volt a márka.
Csak négyezer kilométer évente
Az átlagos Ferrari itthon nagyjából négyezer kilométert fut évente, bár többen vannak, akik nagyon erős igénybevételnek teszik ki saját példányukat. A szalon itthon is szervez túraalkalmakat és pályanapokat, amikor a tulajdonosok kivihetik autójukat versenykörülmények közt is megjáratni, de ettől függetlenül is többen vannak, akik maguktól is járnak versenypályákra. Erdős Gábor viszont hangsúlyozza: „egy ilyen autónak kell, hogy járassák, nem tesz jót neki, ha csak a garázsban áll.”
A legtöbbeknek azonban hétvégi autó, esetleg az, amivel az új partnerrel való első tárgyalásra elmegy az ember, ettől presztízs a presztízs. „De ha épp szolgáltatás vásárolsz, lehet, hogy nem ezzel kell menned.
Mi is tapasztaltuk már, hogy rendeltünk egy szolgáltatást, s mikor megtudták, hogy a Ferrari-szalontól vagyunk, hirtelen sokkal drágább lett” – meséli Róbert mosolyogva.
A Ferrari Pista orra stílusosan a Bankcenter belsejével szemez.
Egyszerre három autó áll bent a szalonban, többre sem hely, sem szükség nincs. Mindegyik típust meg lehet rendelni a fővárosi egységben, az átlagos vevőnek legalább egy évet kell várnia az autóra. Akkor viszont részleteibe menően olyan autót kap, amit megálmodott – annyi a konfigurációs lehetőség, hogy gyakorlatilag nincs két egyforma autó. Az olasz gyártó alapvetően sem szeret szalonra gyártani autókat, raktárra pedig egyáltalán nem is teszi, majdnem minden példány egyedi megrendelésre készül.
„Itthon trendszerűen látjuk, hogy ha egy baráti társaságban valakinek Ferrarija lesz, akkor a társaság többi tagja is feltűnik itt a szalonban” – mondja Róbert.
A portfólió nagyon széles, ezen a szinten nincs olyan, hogy fapados autó. Árban 167 és 390 ezer euró között mozognak az alapárak, persze konfigurációtól függően a határ a csillagos ég. A legdrágább darab, ami valaha a pesti szalonban áll, a Laferrari Aperta volt, amiből csak kétszáz darab készült: az ára nettó 1,6 millió euró, mostani árfolyamon nagyjából 580 millió forint. Az átlagos eladott autó ára azért jóval lejjebb van: nettó 280 ezer euró, százmillió forint körül van. Döntő többségében a vásárló cégének nevére veszik az autókat, ritka, hogy a magánszemély vásárolna. És mióta itthon is elterjedt a nyílt végű lízing, ez a leghangsúlyosabb finanszírozási forma, korábban adózási okokból népszerűek voltak az osztrák és szlovák rendszámos autók.
Közép-Európában rögzült, hogy a Ferrari színe tűzpiros, de a kárpit sokféle lehet.
A márkatulajdonos szinte mindent szabályoz
A szalont most alakították át, szeptemberben nyitott ki újra a megújult designnal. A teljes imázs az anyacég tervei alapján készült. A budapesti szalont a 2003-ban alapított Warm Up Kft. üzemelteti, amely az olasz Lippi-család többségi tulajdonában van. Az olasz tulajdonosok azonban nem kötődnek az Agnelli-családhoz, amelyik a Ferrari-gyárat és brandet tulajdonolja, az értékesítői hálózat a licenszet vásárolja meg.
Az anyacég viszont cserébe elég szigorúan szabályozza, hogy kell képviselni a márkát, hogy kell kinéznie a szalonnak, hogyan kell kommunikálni a vásárlókkal.
„Kapunk néha próbavásárlót, nála elég hosszú lista van, minden pontjának meg kell felelnünk.”
Három autó áll mindig bent, többre sem hely, sem szükség nincsen.
Sőt, annak is komoly feltételei vannak, hogy a szalon alkalmazottainak mennyire kell felkészültnek lenniük. „Érteni kell az autókhoz, a gyártó elvárja. De nem kellenek ehhez komoly tréningek, mindannyian imádjuk az autókat.” Ez annyira komoly, hogy Erdős Gábor megjegyzi: az ő autóversenyzői múltja sokan nyomott a latban, hogy a szalonban helyezkedjen el. Szükség is van a tudásra: az átlagos ügyfél felkészülten érkezik, érdeklődik az autók műszaki tulajdonságai és az újdonságok iránt.
„Itt még a recepciós kollégát is felkészítjük a technikai alapokból.”
Borítókép és képek: Sebestyén László
