Kárpátaljai magyar családban nőtt fel, de csak felnőttként tanulta meg a magyar nyelvet, hogy aztán Magyarországon fusson be sikeres karriert Kovach Anton, a Shiwaforce alapítója. A banki digitalizáció és az agilis vállalatvezetés hazai apostola tavaly teljesen kiszállt a cégéből, azóta pihenőévet tart és éberen kutatja, hogy mi legyen a következő nagy dobása.
„Amikor átjöttem a határon, volt egy elképzelésem a sikerről, ami addig bevált nálam. Tudtam, hogy van humorom, fellépésem, középiskolában szerzett vezetési tapasztalatom. Na, ezek közül egyik sem működött Magyarországon.”
Kovach Antonnak sosem volt csavaroktól mentes a karrierje, tulajdonképpen az egész életét végigkíséri az alkalmazkodás. A hazai üzleti életben a nagyvállalati informatikai rendszereket fejlesztő Active Vision, valamint a Shiwaforce alapítójaként vált ismertté. Több mint huszonöt éve van jelen a szakmában, cégeihez köthető az első hazai bankfiókkereső megalkotása, vagy az első online bankszámlanyitás, kártyaigénylés kivitelezése a magyar piacon.
A magyar internetezők fele használja rendszeresen a Shiwaforce által fejlesztett digitális felületeket. Egy ilyen portfólióra bármilyen IT-szakember büszke lehetne – hát még Anton, aki 17 évesen úgy érkezett Magyarországra, hogy alig beszélt néhány szót magyarul.
Rágógumitól az esztergomi ferencesekig
Tősgyökeres kárpátaljai családban született, Királyházán nőtt fel. A település 30 kilométerre fekszik a magyar-ukrán határtól, ennek ellenére gyerekkorában keveset tudott Magyarországról. „Egy óriási élményem volt: ha valaki jött Magyarországról, akkor mindig hozott magával golyós rágógumit” – emlékszik vissza. Nagyapja és apja beszélt magyarul, bátyját is tanítgatták, de ő emiatt már az óvodába is nehezen illeszkedett be. Tanult a család a tapasztalatból, Antont már leginkább ukránul és oroszul tanították beszélni, magyarul csak néhány szót tudott.
Kamaszként politikusként vagy színészként tudta magát elképzelni – utóbbi vénáját van szerencsém megtapasztalni az interjú alatt is, rendkívül szuggesztívan tud magyarázni az embernek, hasonlatok garmadáját felsorakoztatva. Anton úgy tervezte, hogy az érettségit követően valamelyik jónevű moszkvai egyetemen folytatja. A Szovjetunió felbomlása azonban keresztülhúzta a terveit, de továbbra is külföldön akart tanulni. Gyerekkorában nagyon lekötötték a programozható számológépek is, így merült fel Magyarország és a budapesti Műegyetem mint lehetséges célpont.
A nyelvi különbségek azonban nagyobb akadályt jelentettek, mint a fizikai határok. Anton 1993-ban, érettségi után jött át Magyarországra, de az első évében rögtön visszaült az iskolapadba. Az esztergomi ferences gimnázium fogadta be, ahol egy újabb évet eltöltött, hogy rendesen megtanulja a magyar nyelvet. Utólag már úgy tartja, hogy ez volt számára a „nulladik sabbatical” – a későbbi időszakban két igazi pihenőév is kijutott végül neki.
Ne omoljon össze a rendszer, ha félrenyomsz valamit
Az esztergomi kitérő után sikeresen felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karára. „Nagyon gyorsan kiderült, hogy nem lesz belőlem villamosmérnök. Az 50 volt feletti áramerősséget már nem éreztem barátságosnak.” Maradt tehát az informatikai irány, itt azonban belevetette magát a tanulásba. Programozott, tudományos diákköri versenyeken indult és bekapcsolódott egy tanszéki projektbe is, amiből egyébként később a rettegett Neptun egyetemi tanulmányi rendszer is kinőtt.
Az első nagy dobása a kilencvenes évek végén jött, egy álláshirdetésre jelentkezve hamar egy weboldalak fejlesztésével foglalkozó ügynökség technológiai vezetői pozíciójában találta magát. Az Argon Internetben néhány évvel később 50 százalékos tulajdonrészt is szerzett (ezt a megtakarításaiból finanszírozta), miközben olyan nagyvállalati ügyfeleknek dolgoztak be, mint az OTP, a Matáv vagy a Postabank.
Ebben az időszakban született meg az Anton védjegyének is tekinthető fő termék, a Shiwa-rendszer magja. A vállalatoknak nyújtott webfejlesztések legnagyobb rákfenéje ugyanis az volt, hogy a termék átadása után az ügyfél saját maga is képes legyen módosítani azt az újonnan felmerülő igények szerint. Mindezt azonban anélkül, hogy felborulna a működés és az eredeti koncepció.
Antonék már eleve olyan fejlesztésekben gondolkodtak, hogy az utólagos módosítások közben a rendszer magától betartassa például a vállalati arculati kézikönyvet. „Az volt a cél, hogy ne legyen egy olyan óriási vezérlőpanel, amin ha bármit félrenyomsz, akkor összeomlik az egész rendszer.”
Az első sabbatical
A tulajdonosok közötti összhang megtört, így Anton hét év után 2005-ben végül kiszállt az Argon Internetből, egy új befektető vásárolta meg a részét. Ekkor jött az első igazi pihenőév: feltöltődött, utazgatott, újragondolta a Shiwa-rendszer alapjait. Egy év múltán pedig új céget alapított, az Active Visiont, amiben már egyedüli tulajdonosként volt jelen.
Érdeklődése fokozatosan fordult át az informatikai rendszerekről a vállalati rendszerek megtervezéséig. Az első radikális változtatást a saját cégében egy elhúzódó betegség váltotta ki. „Egy-két hónapra kiestem a munka világából. Előtte naponta minimum 16 órát dolgoztam, amivel a szervezetünk hatékonyságát mérő mutató 83 százalékon állt. A távollétem idején mindössze 79 százalékra csökkent. Akkor leültem és végiggondoltam, hogy van-e értelme hétvégézni és túlórázni.”
Új szabályrendszert alakított ki a cégben: a túlórához külön engedélyt kellett kérnie az alkalmazottaknak, megindokolva, hogy mi működik rosszul a cégben, ami idáig vezetett.
„Az volt a cél, hogy mindenki kellemesen fáradjon el nyolc óra alatt, és 17 órakor haza tudjon indulni.”
Szokatlan munkamódszer volt ez abban az ügynökségi világban, ahol az volt a divat, hogy este 10 óráig dolgoznak. Korábban nem egyszer fordult elő Antonéknál is, hogy olyan rövid határidővel vállaltak be egy nagyvállalati projektet, hogy az utolsó hetekben kis túlzással a szerverteremben aludtak.
Alkalmazkodás minden téren
Időközben egyre nagyobb teret nyert az agilitás fogalma. Ez röviden azt a vállalati viselkedésformát jelöli, ami mindig készen áll arra, hogy alkalmazkodás útján kihasználja a gyorsan érkező lehetőségeket.
„Nagyon örültem, amikor ez elkezdett terjedni a magyar piacon, mert onnantól kezdve nem egy fura cégvezető voltam, hanem agilis.”
Az alkalmazkodás így nemcsak Anton személyes életében, Magyarországra költözésében lett kulcsfontosságú, hanem a szakmájában is.
A szervezeti átalakulásokkal Anton szabadideje is több lett. Véletlenül vagy sem, de éppen ekkor ismerte meg feleségét, akivel mára már öt gyermeket nevelnek. Szakmai téren is gyümölcsöző volt ez az időszak, 2011-ben alapította meg a Shiwaforce-ot. Az új cégstruktúrában szétválasztották a napi tevékenységet a termékfejlesztéstől, előbbivel az Active Vision, utóbbival a Shiwaforce foglalkozott.
Az új cég pedig rögtön egy 400 millió forintos beruházással indított, amit saját forrásból finanszíroztak. „Ez az akkori éves árbevételünk majdnem felét jelentette, rátettük a teljes családi vagyonunkat.” Anton állítása szerint ugyanakkor olyan technológiát tudtak ezzel kiépíteni, amivel évekkel megelőzték a piacot. „Volt egy időszak, amikor minden nagyvállalati tendert megnyertünk, amin elindultunk.”
Kovach Anton, a Shiwaforce alapítója. A vállalat a fő tevékenysége mellett az agilis módszertanok hazai népszerűsítésébe is bekapcsolódott könyvkiadással, oktatással. A tanácsadás 2021-re már az árbevétel majdnem 30 százalékát biztosította. Fotó: Sebestyén László
Nagyobb krízis talán 2014 környékén ütött be a cégben, amikor Anton nehezen talált operatív vezérigazgató-helyettest. „Nőtt a szervezet, én is éreztem, hogy nem érek el mindenhova. Több vezetőt kipróbáltam, és végül hosszú rábeszélés után sikerült leszerződnöm a világ egyik legjobb operatív vezetőjével – aki történetesen a feleségem.” Dura Mónikának évtizedes vezetői rutinja volt korábbról, így gördülékenyen tudott bekapcsolódni a feladatokba. Az új felállásra az elejétől kezdve külön szabályokat hozott a házaspár, hogy a kapcsolatuk ne lássa kárát az együttműködésnek.
Például péntek délután 5 és hétfő reggel 8 óra között tilos az üzletről beszélgetniük egymással és meghatározták, hogy ki melyik területen hozhatja meg a végső döntést.
Érkeznek a befektetők
Mindeközben a Shiwaforce meredek ütemben növekedett. A legutóbb lezárt üzleti évben 2,8 milliárd forintos árbevétel mellett 460 milliós adózott eredményt ért el a vállalat. A növekedés finanszírozására előbb 2014-ben a Széchenyi Tőkealap (ma Széchenyi Alapok), majd sok kisebb angyalbefektető csatlakozott tulajdonosként. A részvényesi struktúra ugyanakkor kezdett túlbonyolódni, így Anton előbbiek helyére az OTP Csoporthoz tartozó kockázatitőke-társaságot, a Portfoliont hívta be tulajdonostársnak. „Akkor tudtunk ligát váltani és abban a ligában ők voltak a legprofibbak” – magyarázza Anton.
„Vonzó volt az üzleti teljesítmény, amit a cég már akkor is tudott. Anton pedig már régóta ismert volt OTP-s körökben, mert nagyon fontos szerepe volt már az OTP első portáljának létrehozásában is. Mindenki elismerte szakmailag és emberileg egyaránt” – emlékszik vissza Molnár András, a Portfolion vezérigazgatója.
Az újabb fordulatra tavaly januárban került sor, amikor a Portfolion a meglévő tulajdonrésze mellé Anton részesedését is megvásárolta a cégben és egyedüli részvényessé vált. (A vételár nem nyilvános.) A Shiwaforce számos nagyvállalati ügyféllel dolgozik, de nagyon erős referenciái voltak és vannak a bankszektorban, az OTP is fontos ügyfelük régóta.
Áprilisban a vezérigazgatói posztot is átadta Anton, így feleségével együtt teljesen kiszállt a Shiwaforce-ból.
A Shiwaforce
A Forbes Cloud 50 listáján is szereplő, a kezdetektől a felhő alapú megoldásokra építő Shiwaforce a nagyvállalatok digitális transzformációs törekvéseihez nyújt széleskörű támogatást. A vállalat saját, Shiwa termékcsaládját képesek egyéni igényekre szabni, hiszen agilis megoldásaik könnyen integrálhatóak és rugalmasan alakíthatók. Az ökoszisztéma része a nagyvállalati tartalomkezelő, tartalomindexelő, kereső és tartalom-disztribúciós rendszer, és e modulok gyorsan és problémamentesen illeszthetők a már meglévő, vagy cloudban futó backend rendszerekhez.
Mit csinál egy cégalapító, ha eladja a cégét?
„Elhatalmasodott rajtam a megcsinálás mámora” – indokolja az éles váltást Anton. A kifejezés alatt azt a hozzáállást érti, amikor az ember egy probléma hallatán már ész nélkül oldja is meg rutinból a feladatot. „Kikopik a stratégiai tervezés az életedből és csak sodródsz az árral.”
A Shiwaforce új vezérigazgatója Bodnár Béla lett, aki a konkurens W.UP-ból érkezett (vele tavaly interjúztunk a Forbes.hu-n).
„Ritka ekkora változás egy vállalat életében, mert a vezérigazgató karaktere komolyan meghatározza a cég kultúráját, pulzálását. A CEO és COO váltással vérfrissítést kapott a cég, van egy lelkesedés, hogy nemzetközi vizekre megyünk, új üzletágak építésében erősítettünk. A növekedési pályáról nem tértünk le, miközben nyilván egy másfajta vezetési stílussal szembesül a cég, mint korábban” – válaszolta a Shiwaforce a Forbes.hu kérdésére.
Tavaly áprilistól így újabb sabbatical jött el Anton életében. Ezúttal két évet adott magának, lassan félúton jár a pihenésben. Az Active Visionben továbbra is tulajdonos, de napi szinten nem foglalkozik az ügyeivel. Mindeközben több feltörekvő cégnek is besegít szakmai mentorálással, a Webshippy e-kereskedelmi startupba angyalbefektetőként is beszállt. A családi élet mellett pedig a hobbijaira is több időt szán: például elkezdett rendszeresen sportolni, vagy újratanulja a tízujjas gépelést.
Hogy mihez kezd a két év lejárta után, azt még nem tudja. De folyamatosan követi az aktuális trendeket, hátha megtetszik benne valami.
„Ha valaki meg akar lovagolni egy hullámot, de véletlenül elszalasztja, akkor sincsen semmi baj. Jön a következő és egyre gyakrabban követik egymást.”
Most éppen a Chat GPT foglalkoztatja intenzíven. „Olyan szintű innováció ez, mint amikor megjelent a számológép. Csak ez a számológép nem lassan terjed a világban, hanem pár hét alatt százmillió felhasználót gyűjtött.”
Nem gondoltam volna, hogy a háborút is meg lehet szokni
Az orosz-ukrán háborút nagyon nehezen éli meg. Már a távoli rokonságában is tapasztalni lehet, hogy mennyire másképp látják ugyanazt az esemény Kijevben vagy például az oroszországi Vlagyivosztokban. „Nagyszüleim mondogatták régen, hogy fiam, minden meg lehet szokni, még a háborút is. Nem gondoltam volna, hogy ez most is megjelenik. Múltkor beszéltem telefonon a Kárpátalján élő édesanyámmal. Nagy boldogsággal mesélte, hogy aznap mindössze csak egy órára kapcsolták le az áramot.”
Szovjetunió, Ukrajna, Kárpátalja, Magyarország – sokféle identitással került kapcsolat élete során Kovach Anton, ő maga magyarként és kárpátaljaiként gondol magára. „Szerintem a New York-i multikultiban érezném magam a legjobban otthon” – említi meg viccelődve. De rögtön hozzá is teszi, hogy a család legutóbbi amerikai útja után már nem a tengerentúlra, hanem a XII. kerületbe vágyódott vissza.
A borítóképet Sebestyén László készítette.
