Motiváltabbak lettek a gyerekek, meglódult a tanárok kreativitása, így mindenki jobban érezte magát az amúgy elátkozott digitális oktatás alatt. Legalábbis azokban a sulikban, ahol a pedagógusok bevezették a Hashtag.school videójátékokban megszokott, gamification jellegű digitális értékelési módszerét vagy a tananyagszerkesztő programját, amiben játékos feladatokat állíthattak össze a gyerekeknek. Prievara Tibor angoltanár és befektetőtársainak startupja eredetileg nem a digitális oktatásra, hanem a hagyományos, tantermire készítette el a rendszerét, de a járvány alatt mindent ingyen kínált a tanároknak és a diákoknak. Mindeközben a cégeknek szánt e-learning-modulok eladásából élt.
„Úgy tálaltam a gyerekeknek a pontozós rendszert, hogy elmondtam nekik, én ebben kezdő vagyok, és ők lesznek a segítőim. Van négy autista diákom, akik még sosem nyilvánultak meg – ők lettek most a legjobb tesztelők, állandóan visszajeleztek, nagyon meg tudta őket mozgatni, hogy segíteniük kellett a hibákat megtalálni. Ráadásul a munkafüzet csomó feladatát is »hashtagizáltam«, vagyis beszerkesztettem a tananyagszerkesztő programba, így még véletlenül sem érhetett az a vád, hogy nem a tankönyv alapján haladunk” – meséli László Erika, a Budapesti Kolping Katolikus Gimnázium francia-magyar szakos tanára, aki először a Hashtag.school tananyagszerkesztő programját próbálta ki, aztán februárban egy bootcamp-kurzuson megismerkedett a Prievara Tibor által kidolgozott gamification módszerrel is.
„Végre nem az volt, hogy elő lehetett kapni egy tizenöt évvel ezelőtt kitalált dolgozatot a fiókból, hanem én is sokkal tudatosabban, kreatívabban építettem fel nekik a feladatokat, ráadásul tudtam képeket, videókat mellékelni az anyaghoz. Az Anyeginből pedig annyi részletet raktam be a feladatok mellé, hogy aki nem olvasta előzőleg, most az is szinte az egészet megismerte. És miután a pontszámok azonnal látszottak, a gyerekeket is motiválta, hogy még több feladatot végezzenek el, sőt a szülőknek is rögtön tudtam jelezni, amiért nagyon hálásak voltak” – teszi hozzá László Erika.
„A gyerekek pedig kérték, hogy nyárra is legyenek feladatok. Most éreztem először, hogy tényleg a segítőjük vagyok, és nem egy hatalommal rendelkező tanár, akivel jóban kell lenni, mert ő adja a jegyet.”
Prievara Tibor hosszú évek óta állandó figurája a pedagógus-továbbképzéseknek. Fotó: Sebestyén László
Izgalom a videójátékok világából
Prievara Tibor angoltanár évekkel ezelőtt kifejlesztette az oktatásban sajátos, gamification alapú módszerét. Ennek az a lényege, hogy a gyerekek nemcsak dolgozatokat írnak és azokra osztályzatokat kapnak – ahol alapvetően úgy alakul ki a jegy, hogy levon a tanár pontokat a hibákért, vagyis mindig csak rontani lehet –, hanem választhatnak a felkínált feladatok közül, és így pontokat szereznek. Ők maguk irányítják a tanulási útvonalukat azzal, hogy eldönthetik, melyik feladatokat oldják meg. A hónap végén pedig megkapják az osztályzatukat az elért pontok alapján.
Így nem egyetlen dolgozaton múlik a jegyük, vagyis kevésbé lesz stresszes a tanulás, folyamatosan készülnek, és a videójátékok világából hozott pontrendszer izgalmat hoz az oktatásba.
A Hashtag.school felületén a diákok nyomon követhetik a pontjaik alakulását, méghozzá úgy, hogy azokból egyre magasabb házikó épül, és ha elérik az ötös szintet, a tető is felkerül. Ha az ötöst elérték, további ötösökért még mesterpontokat gyűjthetnek.
Tibor 2015-ben írta meg A 21. századi tanár című könyvét, és miután abban bemutatta ezt a stresszmentes értékelési rendszert, sok tanár és diák kezdte használni. Hamar rájött, hogy kellene egy platform, vagyis egy vállalkozás is, ami segítheti a pedagógiai koncepció megvalósulását. „Nem egyedül csináltam, bár az én ötletem volt, de hárman ültünk össze céget alapítani, igaz, nem garázsban, ahogyan az a startupvilágban szokás, mert nem volt garázsunk” – nevet Tibor. A Hashtag.school márkanév mögött álló Enabler Tanácsadó Kft.-t egy informatikus barátjával, Jancsik Istvánnal és Záhorszky Tamás befektetővel alapította meg, és 2019-ben seed befektetőként beszállt a cégbe az Impact Ventures Magántőkealap II.
„Olyasmit szerettünk volna, ami az esélyegyenlőség felé löki az oktartást. Szerencsére a befektetőinknek is fontos volt, hogy társadalmi hasznot is termeljen a cégünk. Méghozzá nem úgy, hogy a nyereség bizonyos százalékát CSR- (társadalmi felelősségvállalási) programokra költjük, hanem úgy, hogy eleve jó célnak dolgozunk: az oktatás szereplőit segítjük” – mondja Tibor.
Fotó: Sebestyén László
Hamar többezres felhasználói bázisuk lett, tanárok és diákok mellett cégek is. „Aki a honlapunkat nézi, tényleg azt látja, hogy semmiért sem kell nálunk fizetni” – nevet Tibor, amikor rákérdezek, hogy mégis miből van bevételük. Mint kiderül, elsősorban white label szoftverek fejlesztéséből, ami azt jelenti, hogy olyan vállalkozásokat szolgálnak ki, amelyek belső fejlesztés nélkül szeretnék növelni e-learning-portfóliójukat. „Ha nem akarnak saját keretrendszert kifejleszteni, nálunk modulárisan össze tudják állítani rövid idő alatt olyan funkciókból, amikre szükségük van.” De ősztől részben fizetőssé teszik alaprendszerüket is, amit az oktatás területén használnak.
Tanulói autonómia, kompetenciafejlesztés
Idén februárban, amikor a középiskolások már három hónapja online tanultak, Tiborék bootcampet szerveztek tanároknak, persze ingyen. Az elsőt februárban hirdették meg, amire 350-en jelentkeztek, közülük első körben 35-en végezték el a gyorstalpalót – fele részben gimnáziumi, felében általános iskolai pedagógusok –, a másodikon pedig már 130-an vettek részt. „Nem csináltunk többhetes továbbképzést, ehelyett egy webináriumot szerveztünk, utána kezdőcsomagot kaptak tőlünk a tanárok, és azt követően mindenki azonnal bevezette a gamification rendszerét az iskolájában” – mondja Tibor.
„Nem pusztán technikai eszközt adtunk a kezükbe, hanem pedagógiai tartalmat és módszertant is.”
Azoknál a tanároknál, akik a digitális oktatásban elkezdték használni a rendszert, már az első hónapban a diákok 40 százaléka állította, hogy jobban tudja az adott tantárgyat, a tanárok 84 százaléka szerint nőtt vagy relevánsan nőtt az osztálya motivációja. Egy budapesti gimnáziumban az évfolyam minden osztályában ugyanazt a dolgozatot íratták meg, de csak egy osztály használta a Hashtag.school rendszerét. Ennek az osztálynak majdnem egy egész jeggyel jobb lett az átlaga a párhuzamos osztályokénál.
Tibor szerint abban a percben, hogy a házépítős modellel a diákok visszajelzést kapnak arról, hogyan haladnak, élvezik, hogy tanultak valamit. „Gondolj bele, ha történelemből 70 százalékos dolgozatot írnak, az kettes, viszont ha megkérdeznél most bárkit, hogy tudja-e mondjuk a nyolcadikos történelemkönyv 70 százalékát, és azt felelné, hogy igen, akkor ő egy kimondottan művelt ember. A pontrendszerben a gyerekek is azt látják, hogy egyre többet tudnak, nem azt, hogy mennyi pontot veszítenek, és ha mondjuk százból harmincat, akkor már csak kettest kaphatnak. Itt felfelé építkeznek, és a pillanatnyi teljesítmény nem rontja le a jegyet.”
Hatalmas előnye a rendszernek, hogy motiválja a tehetséges tanulót is, hogy ne dőljön hátra, hanem fejlődjön tovább, de be tudja húzni a lemaradókat is, akik így esélyt kapnak a felzárkózásra.
Prievara Tibor szerint a pedagógiai munka hozzáadott értékét méri a rendszer, lényegében sosem az benne az érdekes, hogy mit tudsz, hanem az, hogy mennyit fejlődtél. Fotó: Sebestyén László
Egy téma feldolgozásához pedig számos utat választhatnak a gyerekek, legyen szó akár digitális, akár tantermi oktatásról, mindkettő színesebbé válik. „Ha például Szent Bertalan éjszakáját veszik történelemből, akkor lesz, aki a Jó városunk, Párizs című Robert Merle-regényt fogja elolvasni, más prezentációt készít, vagy készíthetnek kis csoportban videót is. Mindez tökéletesen passzol a nemzeti alaptantervbe, sőt az kimondottan kéri is, hogy legyen projekt alapú oktatás az iskolákban, fejlesszük a digitális készségeket, végezzenek a diákok kooperatív munkát” – mondja Tibor.
Az más kérdés, hogy az alaptanterv sajnos helyenként túl van terhelve adatokkal, márpedig a kompetenciafejlesztésnek csak egy eleme a tárgyi tudás, ha nincsenek mellette képességek és attitűdök, akkor egyszerűen adatmagoló géppé válnak a diákok.
A túlteljesítés kényszere
A gamificationt jól lehet alkalmazni a felzárkóztatásban is, Tiborék szerveznek mentorálásokat hátrányos helyzetű diákoknak. Másrészt viszont a tehetséggondozásban is remekül működik, használják is több elitgimnáziumban, például az Apáczaiban, ahol Tibor tanított.
A digitális oktatásban nagyon hamar rájöhettek a tanárok, hogy a hagyományos dolgozatírásnak és annak az osztályozásának nem sok értelme van, miután egy másodperc alatt bárki megnyithatott egy böngészőablakot a dolgozat mellett, hogy onnan kikeresse a megoldást.
Így rengeteg tanár vevő volt a pontozós-házikós módszerünkre, a covid elindított egyfajta modernizációs mozgalmat – mondja Tibor.
Így néz ki a Hashtag-school oldalán a házikós pontozás. Forrás: Hashtag.school
Attól, hogy az értelmetlennek tűnő, száraz tankönyvi feladatok helyett kreatív feladatokat kapnak a gyerekek, érzelmileg is bevonódnak a tanulási folyamatba, nem csak a formalitás szintjén. „Érdemes összekötni az iskolán kívüli élettel is a feladatokat – szól Tibor tanácsa. – Én például egyszer arra kértem a tanítványaimat, hogy segítsenek tanulókártyákat készíteni angolból egy beteg kislánynak, akit otthon korrepetáltam. Összeállt fél osztálynyi 15 éves, és egy nap alatt feldolgozták az egész tankönyvet, óriási lelkesedéssel.”
Egyébként annak idején az első tapasztalatain maga is meglepődött. „Amikor bevezettem a rendszert, azt láttam, hogy kapásból mindenki kétszer annyi pontot ért el, mint amennyi minimálisan kellett az ötöshöz. Először csak meghatódtam, majd elkezdtem gondolkodni, mi lehet az oka. Rájöttem, hogy egyszerűen nem merték elhinni, hogy ők választhatnak feladatot, és nem kell az összeset elvégezniük. A túlteljesítés kényszere nagyon bennük volt, nehezen fogták fel, hogy attól még lehetnek ötösök, ha nem mindent csinálnak meg, hiszen a mi rendszerünkben a fejlődést mindenkinél magához képest értelmezzük.”
Így nem lehet többé beskatulyázni a diákokat, ettől pedig stresszmentes lesz a tanulás, ők motiváltabbak lesznek és megtáltosodnak.
Tibor szerint az is jellemző volt eleinte, hogy a diákok azt a típusú feladatot végezték szívesen, amiben már profinak érezték magukat. „Ez is az iskolában megszokott kudarckerülésükre utal, mert megtanulták, hogy a rendszerben nem hibázhatnak, különben azonnal lerontják az osztályzatukat. Így például volt, aki folyton hivatalos leveleket írt angolból, aztán szép lassan bátorítottam, hogy próbáljon meg mondjuk prezit készíteni. Kellett egy kis idő, hogy megszokják: a munka természetes velejárója, hogy tévedhetnek, hibázhatnak.”
A tanár is kreatívabb lett
A tanárok is arról számoltak be, hogy nőtt a motivációjuk. Egyikük azt mondta, hogy egyenesen a mocsárból rángatta ki a Hashtag.school rendszere. A folyamatosan induló képzésekre a legváltozatosabb iskolákból jelentkeznek nyitott, a hagyományos oktatási és értékelési rendszert megreformálni vágyó tanárok: alternatív, egyházi, versenyiskolákból és leszakadó kistérségekből is.
„Lehetek én bármilyen jó építész, kellenek kőművesek, akik felépítik a házat.”
Fotó: Sebestyén László
Az elmúlt három-négy hónapban már több mint kétszáz pedagógus végezte el a bootcampet. „Sokan elégedetlenek a jelenlegi helyzettel, és szívesen tesznek energiát abba, hogy innovációt vigyenek az oktatásba. Elképesztő volt látni azt a lelkesedést, ahogy belevetették magukat a gamification rendszer bevezetésébe” – meséli Tibor, aki szerint eddig csak kaparászta az ajtót a digitális oktatás, most berúgta.
„A digitális oktatásban szerzett tapasztalatokból a pozitívumokat érdemes továbbvinni. Ne a technofóbia maradjon meg, hanem meg kell nézni, milyen új lehetőségeket kaptunk.”
Ma már négy fejlesztő dolgozik a cégben, és időnként egy IT-poolból további szakembereket választanak ki az egyes speciális feladatokra. „Lehetek én bármilyen jó építész, kellenek kőművesek, akik felépítik a házat” – von párhuzamot. Az árbevétel tavaly megközelítette a 30 millió forintot, ami csaknem négyszeres növekedés a 2019-es összeghez képest. „Ez elég ahhoz, hogy jó runwayt adjon, idén nagy erőforrásokat fordítunk a szervezetfejlesztésre, hogy jövőre nemzetközi szinten tudjunk terjeszkedni, elsőként a gamification platformunkkal” – mondja Tibor, aki szerint a sors fintora lenne, ha éppen a poroszos magyar oktatási rendszerben alapjain felnövő startup képezné a nyugati világ tanárait, hogy tegyék érdekesebbé és motiválóbbá az értékelési rendszerüket és az oktatást.
Tanárvélemények a Hashtag.school rendszeréről:
„A tananyaghoz kapcsolódóan, ami az ige mint szófaj volt, dalokat írtak a gyerekek. Azt tapasztaltuk, hogy akiknek nehezebben mennek be a szabályok, azok dalos formában jól meg tudják azokat jegyezni. A másik sikeres projekt a társasjáték-készítés volt: szintén az igéknél választhatták ezt a feladatot, és teljesen szabad kezet kaptak, szárnyalhatott a fantáziájuk. Voltak kártyajátékos megoldások, de akadt, aki Monopoly fazonban egy Igepoly nevű játékot állított össze, amelyben a kérdések egy-egy szabályra vagy helyesírásra kérdeztek rá. Azok voltak a legeredményesebbek ebben, akik amúgy bátortalanok, csendesek, mert a saját maguk által készített játékhoz csak ők értettek, így ők mondták el a szabályokat, a többiek pedig tátott szájjal követték őket, mert nyerni akartak. (Turcsányi Vera, az újbudai Alma Mater alapítványi iskola tanítója)
„Hamar rájöttem, hogy a digitális oktatásban megíratott nagyértékű dolgozattal egy pillanatnyi helyzetet mérek, ami ráadásul ki tudja, kinek a munkája. Ha több kisebb feladatból rakjuk össze az osztályzatot, reálisabb az értékelés. Akik korábban semmilyen munkát nem küldtek be, azok is rengeteg feladatot elvégeztek a digitális oktatás idején. A többség azt jelezte vissza, hogy így sokkal többet foglalkozott a tantárggyal, és látványos volt az is, mennyivel többen bekapcsolták a kamerájukat, miután bevezettem, hogy azért is pluszpontot adok. Valószínűségszámítás, kombinatorika volt éppen a témakör a tizedikeseknek, és lehetett például prezit tartani a tananyagról, videófeleletet beküldeni, kvízt, sőt dolgozatot készíteni a többieknek – vagyis sikerült kimozdítani a gyerekeket az unalomból. Ráadásul a szülők is örültek, hogy végre történik valami. (Tóth Rita, a tatai Eötvös Gimnázium matematikatanára)
„Én a témazárót már elengedtem, lesz dolgozat, de arra is csak pontot adok. Igyekszem a hétköznapi dolgokhoz kapcsolni a tananyagot, a vesszőparipám, hogy kerestünk a neten olyan cikkeket vagy videókat, amik vagy nagyon jók, vagy épphogy óriási ostobaságokat tartalmaznak, és próbáljunk kritikát megfogalmazni és utánanézni, mi a valóságalapjuk, netán teljesen kamuk. Elektrolízist végeztetek már? – kérdeztem például egyszer a diákoktól, amire rávágták, hogy nem. Hát dehogynem, mondom nekik, hiszen nap mint nap töltitek a telefonjaitokat!” (Palya Tamás, a Kölcsey Gimnázium kémiatanára)
„Egyszer pénteken, a nyolcadik órában nem kezdtek siránkozni, ahogyan korábban szoktak, hogy mikor mehetnek már haza. Alig várták, hogy elővehessék a telefonjaikat és azon feladatozzanak, mert minél több pontot akartak szerezni. Majdnem lekéstem miattuk a vonatot. Sok nálunk az élsportoló, akik rengeteget hiányoznak, így viszont utazás közben vagy az edzőtáborban is csinálhatják ezeket a tananyagokat.” (László Erika, a Budapesti Kolping Katolikus Gimnázium francia-magyar szakos tanára)
„Nálunk a képregénykészítés vált be a legjobban, nagyon megfogta ezt a korosztályt, szinte nem volt diák, aki nem választotta ezt a feladatok közül, pedig nem is a legtöbb pontszámot érte. Oda-vissza inspiráltuk egymást, egyre több kreatív feladatot készítettem én is, ahogy láttam, mennyire lelkesen csinálják őket.” (Káldi-Szabó Andrea, a Kispesti Károlyi Mihály Magyar-Spanyol Tannyelvű Gimnázium spanyoltanára)
Aki hadra fogható, azt felszívja a piac – újabb magyar programozóiskola terjeszkedik külföldön
