Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Epic Creations. Fotó: Sebestyén László

Tom Holland ikonikus (budakalászi) ládái – egy magyar cég a hollywoodi szuperprodukciók mögött

Az Epic Creations egy 2015-ben alapult, filmes kellékek és berendezések mellett ma már építészettel is foglalkozó vállalkozás, a hazai bérgyártású gigaprodukciók jelentős részében kapnak munkát. Hogyan jutottak el a pornós furgontól egészen a Dűnéig vagy az Unchartedig? Úgy, hogy ha szombaton mondjuk táncoló fókát kérnek tőlük a Nyugatiba, hétfő reggelre megoldják.

Van az Uncharted nevű videójáték-sorozat harmadik részében egy ikonikus jelenet. A főhős, Nathan Drake kiesik egy repülőből, majd az abból kilógó katonailáda-füzéren akciózik. Ezt a szekvenciát a 2008 óta formálódó, februárban végre mozivásznakra kerülő filmváltozat is meglovagolja, a főszerepet Tom Holland, az újabb Pókember-filmek sztárja játssza.

Magyar kellékgyárosok nélkül karakterének nem is lett volna hova kapaszkodnia: a habból készült ládák Budakalászról származnak, az egyedi tervezésű kellékeket, berendezéseket gyártó Epic Creations műhelyéből.

Kép az Unchartedból. Fotó: Sony Interactive Entertainment
Az említett jelenet az Unchartedból. Fotó: Sony Interactive Entertainment

„Egy propmaster (kellékmester – a szerk.), akivel még 2008-2009-ben dolgoztam együtt, Németországban vállalt munkát – meséli Szalkai Zoltán, az Epic Creations egyik vezetője, hogyan jött a lehetőség 2020-ban. – Felhívott minket a magyar asszisztensén keresztül, hogy nem tudnánk-e bevállalni egy ilyen nagyobb öntést.”

„Akkor itt már a covid miatt leállás volt, a külföldi filmesek mind hazautaztak a határzár előtt” – veszi át a szót Zoltán vezetőtársa, Suszt Dániel. A járvány miatt a hazai kellékes szakma nagy része ráért, szóval itt volt a nagy esély. A német produkció Budakalászra vitette az eredeti ládákat, ők pedig levették róluk a negatívokat, hogy pontosan reprodukálják azokat, csak üreges belsővel és habhéjjal.

Tizennégy raklapnyi másolaton dolgoztak éjjel-nappal, kicsivel több mint két héten át. Magyarországon közben elfogyott a flexibilis uretánhab, úgy kellett a forgalmazókon keresztül lenyomozniuk, hogy ki vásárolt tőlük, és hogy kinél lehet még. „Nem volt olyan habos vödör, aminek az aljáról a nyersanyagot ne öntöttük volna bele – mondja mosolygós drámaisággal Dániel. – Dolgoztunk folyamatosan, jöttek sorba a kamionok és vitték a kész ládákat Potsdamba.”

Mi csúszhatott volna félre? „Minden!” – mondják.

A Maslow-piramis alján

Dániel az Epic Creations előtt műszaki vezető volt a Jazzy és Klasszik rádióknál, míg Zoltán végzett közgazdászként az MFB-nél is foglalkozott kockázati tőkével. Nem bírták a monoton irodai létet, ezért mindketten szabadúszni kezdtek. Zoltán kis időre még a pénzügyi újságírásba is belekóstolt.

Suszt Dániel és Szalkai Zoltán, avagy a rádiós műszaki vezetőből, valamint közgazdászból lett kellékesek. Fotó: Sebestyén László
Suszt Dániel és Szalkai Zoltán, avagy a rádiós műszaki vezetőből, valamint közgazdászból lett kellékesek. Fotó: Sebestyén László

Dániel a felesége révén sodródott 2015-ben a filmiparba, a neje akkor szintén kellékezett. Zoltánt korábban, 2007-ben hívta egy ismerőse azzal, hogy angol propmaster mellé keresnek asszisztenst. Egy kultikus képregényfilmben, a Hellboy II.: Az Aranyhadseregben kezdhetett, az első olyan amerikai produkcióban, ami az etyeki Korda Stúdióban forgott. Itt csöppent bele 15 éve tartó kellékesi karrierjébe. Útja 2015-ben keresztezte Dánielét, aki akkor alapította meg az Epic Creationst: Zoltánnak alvállalkozóként dolgozott, kívülről szervezte a napi ügyeket, Zoltán pedig 2019-ben lépett be a cégbe.

Szemérmetlenül emlékeznek vissza legelső megrendelésükre. Anno nemcsak a magyar sajtó, de saját közösségi médiás felületeik is emléket állítottak a Budapesten furikázó, ázsiai felnőttfilmes teherautónak, ami a hollywoodi kihallgatás-jelentekben sokat látott üvegfalas megoldást, úgymond, felhevítette kicsit.

Mi tagadás, erős kezdés, de megnyugtatnak, azért egy ennél konkrétabb, tudatosabb előrehaladás rajzolódott ki náluk. Filmes-sorozatos kellékekkel kezdtek, jöttek aztán a bonyolultabb berendezések, mechanikák, mára pedig filmes építészettel is foglalkoznak. Külsős alvállalkozóként és produkción belül egyaránt vállalnak feladatokat, az utóbbi felállásban szokás forgatókönyveket is kapni. Filmeken és sorozatokon túl gyártanak reklámokhoz, kiállításokra vagy más profilú cégeknek is kellékeket – legyen szó műhalról a Vadászati és Természeti Kiállításhoz vagy egyedi sütőformákról a Konyhakörnek.

Zoltán többször is megjegyzi, hogy őket azért a filmgyártás hierarchiájának, a Maslow-piramis legaljára kell odaképzelni – hiába, a közgáz.

Ettől még korábbi munkáikat sorra véve csak-csak elhangzanak tekintélyes nevek: megy a netflixezés, AMC-zés, amazonozás.

Nem lehet úgy pohárra nézni, mint eddig

A színészek, statiszták kezébe adott kellékek fő funkciója, hogy a díszletben befényelve, a vásznon vagy kijelzőn eredetinek tűnjenek, könnyű, puha anyagból készülve vagy másolatként pedig a forgatás biztonságát is garantálják. Igen ám, de anyagválasztás szempontjából az se mindegy, hogy például egy szivacsos baseballütő hogyan pattan majd vissza ütéskor jelenet közben.

Ha ez egy film lenne, nem lenne mindegy, hogyan pattan vissza ütéskor a baseballütő Suszt Dániel kezében. Fotó: Sebestyén László
Ha ez egy film lenne, nem lenne mindegy, hogyan pattan vissza ütéskor a baseballütő Suszt Dániel kezében. Fotó: Sebestyén László

Tervezés, modellezés, színmintázás, méretellenőrzés a színész kezébe adott tömeggel, öntőforma-készítés 3D nyomtatásból, a kiöntött kelléken még egy kis öregítés, hogy még hitelesebbnek látszódjon – csak néhány rész a soklépcsős munkafolyamatból.

„Sok esetben ez úgy kezdődik, hogy küldenek archív vagy referenciaképeket. Sokszor csak ennyit, mást nem, és csak annyit mondanak, egy ilyenre van szükségük” – avat be Dániel és Zoltán a változatos mindennapokba. Egyik nap még a 19. században járnak és szekeret eszkábálnak, másnap pedig már egy 2100-ban játszódó sci-fiben találják magukat.

Van, hogy az art departmenttel (filmes művészeti részleggel) együtt hónapokat dolgoznak egy projekten, de végül csak pár másodperc látszik a végeredményből. Ilyen volt a Terror című sorozat első évada is. Ügyes anyaghasználattal kellett az eredetiekhez képest negyed olyan nehéz, könnyen mozdítható csónakokat varázsolniuk, szántalpakba rejtett kerekekkel, hogy aztán a havas jelenet alatt a színészgárda úgy tudja húzni a hajót, hogy az tényleg nehéznek tűnjön.

Ugyanebbe a sorozatba gőzmozdony is került be tőlük, míg például a Bourne-filmek spinoffsorozatába, a Treadstone-ba szovjet vezérlőtermet építettek működő mechanikával, gombokkal, A milliárd dolláros forráskódhoz 1100 sörösüvegből álló, vezérelhető LED-falat, amin rendesen ment a Pong játék, a Melissa McCarthy-féle A kém csetepatéihoz pedig gumikéseket és edényeket szállítottak.

Ez utóbbi akcióvígjátékból nézünk épp részletet az irodájukban. Dániel még ez alatt a félperces klip alatt is kiszúrja, ahogy menet közben egy-két kellék elhajlik. Beavatatlan, laikus szemeknek ez fel se tűnne. Csakhogy se ő, se Zoltán nem tud már úgy megnézni bármit, hogy ne azt vadásszák, mi eredeti benne és mi kamu. „Amikor a színész fölemel egy papírpoharat, te is meg tudod mondani, ha nincs benne semmi, mert máshogy emeli fel” – csak egy példa.

Ettől még jó filmbe nem feltétlen kell drága kellék, mondják. Igaz, ez inkább a kisebb filmek logikája, a pénzes külföldi produkciók üzleti szemlélete nyilván azt diktálja, hogy all-int mondjanak, hogy mindenből a legjobb jöjjön, hogy kimaxolják a dolláronkénti hasznot.

Mentünk volna a levesbe

Ami egy hazai stúdió naptárában eddig évi 5-6 film volt, az ma már inkább 5-6 sorozatévad. A streamingszolgáltatók tartalomdömpingjének korszakát éli a magyar bérgyártás, a külföldi produkciók sorra adják egymásnak itthon a kilincset a támogatási rendszer és az olcsó szakértelem miatt.

Az Epic Creations munkái is ott vannak majd’ minden nagyobb magyarországi forgatáson, hol csak a háttérben, hol kulcsjelenetekben – no, nem mintha nem igényelhetne tőlük ugyanakkora energiát, erőfeszítést mindkét eshetőség.

Dűne, Halo, Borderlands, Moon Knight, Shadow and Bone – Árnyék és csont: néhány frissebb példa az itthon készült nagy címekből, amihez nekik is volt ilyen-olyan közük, nem beszélve pár most is forgó, titoktartási szerződés alatt álló munkájukról.

Ami nagy vízválasztó volt a működésükben, az az, hogy a közelmúltban immáron építészeti munkákat is rájuk bíztak. Fontos mérföldkőnek tartják még az egyik Amazon-reklámnak gyártott űrhajóbelsőjüket, üvegkupolástul, irányítópultostul, illetőleg a cikk eleji ládákat az Unchartedból is. Az utóbbit nemcsak a feladat komplexitása miatt, hanem mert ezt már külföldi gyártáshoz készítették, nem hazaihoz.

Nem tagadják, kellett az előrelépéshez, sőt a covid alatti túléléshez az is, hogy 2019-ben megtalálják „kockázatitőke-apukájukat”, aki befektet, nélküle szerintük nemigen tudták volna folytatni. „Mentünk volna a levesbe, az biztos” – újabb drámai mondat Dánieltől, félmosollyal az arcán.

Jó filmbe nem feltétlen kell drága termék, vallja az Epic Creations. Fotó: Sebestyén László
Jó filmbe nem feltétlen kell drága termék, vallja az Epic Creations. Fotó: Sebestyén László

Zentkó László nemcsak hogy személyesen ismerte Zoltánt (az egyetemi évekből, együtt jártak az IBS-re), de másfél évtizede ő is megfordult a filmgyártásban, a hazai bérgyártóipar hajnalán dolgozott például az Eragon című fantasy könyvadaptáción is.

„Más irányt választottam, de azért megmaradt ez a szerelem” – mondja László telefonon. Ma alapvetően fenntarthatósággal foglalkozik, többek közt agrár- és energetikai projektekben mozog. Mégis megtetszett neki az ötlet, hogy az Epic Creationsbe is beszálljon. Portfóliójába első blikkre nem kifejezetten illene a filmes kellékek gyártása, de gondoljunk csak bele, pár év alatt mennyi minden fel tud halmozódni egy ilyen cégben.

László szerint az első lépés a konszolidációé volt, előző évhez képest 2021-re előreláthatólag meg is duplázódtak a cég bevételei.

A folytatásban már egy olyan új stúdióban is gondolkoznak, ahol a kezdetektől figyelembe vesznek fenntarthatósági szempontokat, kellékgyártásban és anyagfelhasználásban egyaránt.

Ez egy ilyen játék

A főhadiszállás mára 600-800 négyzetméteren terül el, a menedzsmenten és pénzügyön túl alsó hangon tízen dolgoznak ott. Az egyik helyiségben festenek, a másikban gürizik a 3D nyomtató vagy a CNC marógép, megint máshol fával vagy fémmel dolgoznak, és így tovább. Aki videójáték-kedvelőként jár ott vendégségben, azt lépésről lépésre kellemes meglepetések érik, amint felismer egy vázlatrajzot, referenciaképet, esetleg egy éppen készülő tárgyat.

Ismeretség, jó minőségre való törekvés, rugalmas árazás – persze, ezek mind kellettek ahhoz, hogy eljussanak idáig. Ami viszont szerintük még az árnál is fontosabb, hogy aki munkát ad nekik, az száz százalékban megbízhat bennük, annak mindig szinte azonnal reagálnak és már a legelső konceptrajztól kezdve folyamatosan státuszokat küldenek. Dániel szerint a területükön kialakultak a szenzorok, a megrendelők hamar kiszagolják a bizonytalanságot és inkább másnak adják a munkát, nehogy később megégessék magukat.

„Nemcsak hogy nem mondunk nemet, a kifejezést sem ismerjük, hogy valami nem megvalósítható” – erre szocializálódott Zoltán az elmúlt évtizedben. Szerinte mindig át kell menni a falon, enélkül ezt nem lehet csinálni.

„Ha felhívnak szombat este, hogy hétfő reggelre táncoló fókát akarnak a Nyugati pályaudvarra, arra én azt mondom, jó. – hangzik el tőle az élő példa. – Ja, ez egy ilyen játék. Lett táncoló fóka.”

Szalkai Zoltán szerint mindig át kell menni a falon. Akkor is, ha táncoló fókát kérnek a Nyugatiba. Fotó: Sebestyén László
Szalkai Zoltán szerint mindig át kell menni a falon. Akkor is, ha táncoló fókát kérnek a Nyugatiba. Fotó: Sebestyén László

Borítókép: Sebestyén László

Oszd meg!