Az eddig amúgy is szép ismertséggel és az egyik legnagyobb online bázissal rendelkező Rubint Instagram-oldala idén áprilisban kapott negatív sajtóvisszhangot. Húsvét alatt kétszázezer követőt szerzett, amivel részletesen foglalkozott a hazai média. Ekkora növekedést ugyanis nem indokolna tulajdonképpen semmi, hacsak nincs egy-egy lényegi ugrás mögött különösebb médiafelhajtás (ilyet listánk összeállításakor két esetben is láttunk, közeli hozzátartozó halálesete után áradó szimpátiakövetések formájában), így gyanítható, hogy vásárolt interakciókról van szó – ahogy ezt a HypeAuditor elemzése is jelezte. Azt nem tudni, hogy a valószínűsíthető vásárlás mögött ki áll. Az alanyi jogon ismert Rubintnak valójában nincs oka követőket venni, így még az is lehet, hogy jól célzott külső táma-dás tapintott rá a sajtószenzáció lehetőségére, hátsó szándékkal vásárolva rajongókat.
Esete mindenesetre jól példázza, miért káros a követővásárlás az influenszermarketingben: az algoritmusok hamar kiszagolják, ha valami nem stimmel, a hirdetőknek fontos engagement rate és reach (a követők aktivizálása és a posztok elérése) pedig jelentősen romlik a közönség felhígulásával. Rubintnál ráadásul az online teljesítmény kiemelkedően fontos, hiszen eddig ezzel kompenzálta rosszabb kedveltségi és hitelességi mutatóit. Az NRC kutatása alapján ugyanis férjével együtt a legmegosztóbb celebek közé tartoznak.
