színművész
KULTÚRA
Harmadéves volt a Színműn, amikor a Vígszínház leszerződtette, és ekkoriban kapta első filmes főszerepét is. Varga-Járó Sára tudatosan építi karrierjét, már most rengeteg színét megmutatta tehetségének, legutóbb a Szenvedélyes nőkben épp olyan bolondos, életvidám lányt alakított, amilyen ő maga is a valóságban.
„Azt mindig tudtam, hogy nem fogok valamilyen reguláris szakmát űzni, inkább szeretnék olyasmivel foglalkozni, amivel nyomot tudok hagyni, megváltom a világot és megismernek” – mondja.
Végül szabadbölcsész szakra jelentkezett az ELTE-re, „az jó kis gyűjtőhelynek tűnt a humán érdeklődésűeknek”, gondolta, majd onnét kitalálja a jövőjét. De leginkább fel akart jönni Pestre világot látni a fehérvári gimnázium után.
Az ELTE másodévében felvették az SZFE-re Novák Eszter zenés osztályába. Zenei tehetségéről talán elég annyi: nincs az az anya, aki nem sírná el magát a Pinokkióban Kanóc szerepében elénekelt dalán, tavaly pedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon alakított nagyot a Három testőrben mint Milady De Winter.
Már a színműn megfogalmazta a vágyát, hogy minél színesebb szerepeket szeretne majd játszani, olyanokat is, amikhez a legkevésbé passzol a karaktere.
„Az első év végi vizsgaelőadáson például egy öreg bácsit alakítottam. Ha egy szereppel túlságosan bekategorizálnának, vagy tudom, hogy nem lenne jó nekem, azt tisztelettel visszautasítom – mondja. – Tudatosan építem a karrieremet, fatalista vagyok, ha ez a pálya nekem való, úgyis meg fog találni, aminek meg kell találnia, és ha visszamondok valamit, az pont ezt az utat segíti.”
