Generációkon átívelő üzletek – amit elvett a XX. század, visszaadják az utódok

Sok olyan történet került a februári lapba, ami részben arról szól, hogy a XX. század viharai és a szocializmus hogyan akasztotta meg virágzó családi cégek és ágazati integrációk létrejöttét – a történelem miatt elvesztegetett évtizedek lemaradását az utódok igyekeznek pótolni. Mindenki más stratégiával.

Bővebben

wids2019

Nem kell megvédeni, megvédjük mi magunkat: női big data szakértők adtak elő a CEU-n

Női adatszakértők beszéltek a tudományos eredményeikről, majd jött egy kerekasztalbeszélgetés, addig viszont el sem hangzott a „feminizmus” szó. Ellátogattunk a CEU-n rendezett Women in Data Science konferenciára.

„Nem annyira szeretem ezeket a feminista eseményeket”

– mondja az egyik látogató a CEU halljában, miközben gyülekeznek körülöttünk az érdeklődők. Szerinte már attól szexista valami, ha kiemelünk egy adott nemet, az adattudomány pedig pontosan az a terület, ahol aztán tényleg mindegy, hogy valaki fiú, lány, esetleg apacshelikopter.

Az IT alapvetően nem arról kéne szóljon, ki milyen nemű; ez egy jórészt meritokratikus iparág, ahol vagy értesz valamihez, vagy nem – többek között ezért is érdekelt annyira, mire hegyezik ki a szervezők a Stanford Universityről indult, és egyszerre több tucat országban megrendezett Women in Data Science 2019 konferencia magyarországi szeletét, ami egyébként ingyen meglátogatható volt.

Nem női előadások, hanem tudományos prezentációk

Az este fél hattól fél kilencig tartó rendezvény neve alapján valóban feltételezhető volt, hogy ez bizony egy, a női dolgozókra fókuszáló konferencia lesz, és hát érkezésekor feltűnt, hogy nem sok férfi van a CEU nagyelőadójában – a tizenöt perces szünetben nem is kellett sorban állnom a budi előtt.

Kép: WIDS 2019

Megtelt a CEU előadóterme – Kép: WIDS 2019

Már itt le kell azonban szögezni, hogy a Women in Data Science, bár alapvetően egy nemzetközi kezdeményezés, aminek Magyarországon is van társadalomreflexiós jelentősége, budapesti formájában egy teljesen angol nyelvű, kőkemény kutatásismertető, amit nehéz informatikusi és statisztikai végzettség – meg úgy általában a big datával kapcsolatos háttértudás – nélkül követni.

A négy prezentőr közül csak kettő előadását sikerült úgy megértenem, hogy ezt a cikket csalás (azaz a rendelkezésemre bocsátott diák) nélkül is fel tudjam dolgozni – a másik kettő még azoknak is bonyolult lehetett, akik egyébként élnek-halnak az adatelemzésért.

A nőket elnyomják az iskolákban

Bár a rendezvény bármely techkonferenciának megfelelt volna, hiszen jórészt olyan problémákkal foglalkoztak a felszólalók, amelyeknek komoly üzleti vonatkozásai vannak (ezeket ismertetünk majd), a programot egy olyan kerekasztalbeszélgetés zárta, amin már felmerültek kérdések a nőkkel szembeni diszkriminációt illetően is – és amit érdemes előrevenni, mert fontos, a teljes iparágat érintő ügyeket boncolgatott.

A beszélgetést Koltai Júlia – aki Vásárhelyi Orsolyával közösen a Women in Data Science magyarországi szervezője – vezette, résztvevői pedig Lontay Melinda (SAP), Nagy Beáta (BCE), Vancsó Anna (Neticle) és Windhager-Pokol Eszter (Starschema) voltak.

Kép: WIDS 2019

Az IT-ban csökken nők száma – Kép: WIDS 2019

„Nem tudom fejből az összes adatot, de az amerikait megnéztem, és az a helyzet, hogy csökken az arányuk” – válaszolta Nagy arra a kérdésre, hogy mikét alakul a női dolgozók részvétele az IT-szektorban.

Persze az Európai Unió „sem lehet büszke magára”, Magyarország sereghajtó benne a maga 6 százalékos arányával. Nagy azt mondta, a csökkenő tendenciára nincs teljes magyarázata, de szerinte az oktatásban kell keresni az okokat: a lányok azért nem akarnak technikai pályára menni, mert az erős sztereotípiák visszafogják őket ebben.

„Nem veszik komolyan a nőket”

– fogalmazott. Szerinte a nők többsége inkább humán területen dolgozik, a reál tudományokban dolgozó nők pedig sokszor elhagyják a szektort.

Windhager-Pokol úgy látja, a női IT-s dolgozók többsége nem igazán lép előrébb a karrierjében, ennek pedig két oka van: egyrészt inkább a családra koncentrálnak, másrészt nem vállalnak annyi kockázatot, mint a férfiak, akikről így az a kép alakul ki a munkáltatókban, hogy muszáj nekik fizetésemelést és előléptetést adni, mert különben egyszerűen elmennek.

Nagy szerint erre csak rátesz egy lapáttal, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol ha valaki reál területen dolgozik, általában nagyobb a megbecsülése – ebből következik, hogy sok nő, akik nem ilyen munkakörben dolgoznak, úgy érzik, nem kapnak elég tiszteletet.

Kép: WIDS 2019

Az oktatás nehezítheti a nők pályára kerülését – Kép: WIDS 2019

„Kis irodánk van, és takarítani csak nők szoktak” – mondja nevetve Vancsó, aki egyébként nem érzékel diszkriminációt, bár megjegyzi, hogy egy kis cégnél van.

A konklúzió szerint fontos lenne a lányok bátorítása, akik pedig adattudománnyal és IT-vel akarnak foglalkozni, találkozhatnának azokkal, akik már most is ezt teszik, mert akkor „nem csak a szüleik karrierútja állna előttük példaként”. „A lányok hajlamosak egymástól tanulni, erre figyelni kéne, és több lehetőséget biztosítani nekik” – mondta Nagy.

„A nők nem egyedül kéne, hogy megoldást találjanak erre a problémára, hanem együtt – ez lehetne egy feminista kérdés is.”

Nem csak feminista ügy

Az előadások között kérdezhetett is a közönség, egy lelkes lány pedig többször is elkérte a mikrofont, hogy kérdezés helyett inkább csak megjegyzést fűzzön az elhangzottakhoz. Mikor utoljára kért szót, elmesélte, hogy az egyik főnöke egy visszajelzés alkalmával azt mondta neki, hogy amennyiben konfliktusba keveredik valakivel, szóljon, majd ő megvédi.

Kép: WIDS 2019

Fontos lenne, hogy a lányok találkozzanak női IT-szakemberekkel – Kép: WIDS 2019

„Ki tudok állni magamért, meg tudom védeni magam”

– mondta, hatásos lezárást adva a panelnek.

Már a LinkedInben sem bízhatunk

Bár a záróbeszélgetés témája társasalmi és munkaerőpiaci szempontból is a nőkre koncentrált, az előadásokat csak a kutatók eredményei határozták meg. Az első fellépő, Hannák Anikó, a Bécsi Egyetem tanára arról beszélt, hogy az internetes álláskeresések háttérbe szoríthatnak bizonyos társadalmi csoportokat, ez pedig elsősorban az öntanuló algoritmusok rossz példákkal való feltöltése miatt van így.

Hannák szerint alapvetően a cégek tehetnek erről a helyzetről, a kutatások eredményei láttán pedig gyakran megijednek, elzárkóznak, esetleg azt mondják, hogy majd megoldják, de végül nem történik látványos (mérhető) változást. Persze vannak trükkök, amikkel meg lehet kerülni a kirekesztést, meg úgy általában a keresőrendszereket.

„Ha .pdf-ben van az önéletrajzod, egyes keresőszavakkal feljebb lehet tornászni a relevanciáját. Hallottam, hogy valakik láthatatlan betűkkel írták rá, hogy Harvard.”

Nincs adatod? Szimulálj magadnak!

Hannák után Bokányi Eszter (ELTE, MTA) lépett a katedrára, hogy egy összetett szimulációban mutasson rá a személyszállító szolgáltatások (pl. Uber, Wingz) bevételi megoszlásának munkavállalói problémáira. A Hannákkal közös kutatás az úgynevezett fizikai statisztika területére esik – ha ez bonyolultnak hangzik, az azért van, mert bizony az is.

Kép: WIDS 2019

Hannák Anikó éppen előad – Kép: WIDS 2019

Zanzásítva: mivel ezek a szolgáltatók nem adnak ki adatokat arról, pontosan hogyan működik a szoftverük, ezért a fizikus Bokányi és az adatszakértő Hannák létrehoztak egy szimulációt, amiben az utasok és a sofőrök mozgását modellezték azon változók mentén, amelyek a legjobban befolyásolják a viselkedésüket.

A kapott eredményekből leszűrték, hogy minél sűrűbben lakottak a városok és minél kevesebb ember veszi igénybe az adott szolgáltatást, annál több egyenetlenség lesz a sofőrök bevételeiben.

A kutatás azonban megoldási javaslatot is tartalmaz: Bokányiék szerint azzal lehetne javítani az arányokon, ha az appok nem a legközelebbi autót riasztanák egy fuvarra, hanem azt, amelyik eddig a legalacsonyabb bevételen áll, de még pont elég közel van ahhoz, hogy időben odaérjen – a szimuláció szerint erre bőven akad példa.

Kép: WIDS 2019

A szövegbányászatban üzleti lehetőségek is rejlenek – Kép: WIDS 2019

Ezt Mészáros Evelin (Clementine) előadása követte, aki az egyre fontosabbá váló szövegbányászatról beszélt. Mivel az írott tartalmak száma percről-percre nő, egyes kutatásoknál elengedhetetlenné válik, hogy robotokat engedjünk a rengeteg szövegre, amik segítenek kinyerni a hasznos információkat.

A big data és az AI nem dolgozik helyetted

Az utolsó önálló felszólaló Göbölös-Szabó Julianna volt, aki már tíz éve foglalkozik big datával, most épp a Skyscannernél van, és arról beszélt, hogyan lehet hatékonyan beilleszteni az adattudományt egy már működő cég struktúrájába.

Göbölös-Szabó szerint alapvető probléma, hogy sok vállalatnál azt hiszik, az öntanuló algoritmusok mindent megoldanak majd, de közben a cégvezetők félnek is tőlük, mert nem tudnak felettük kontrollt gyakorolni.

Kép: WIDS 2019

Göbölös-Szabó Julianna a Skyscannerről beszélt – Kép: WIDS 2019

Göbölös-Szabó a szakmai tapasztalatai alapján jutott arra a következtetésre, hogy ha valaki elemzőnek áll, akkor kutya kötelessége megmondani egy cég tulajdonosának, ha az általa keresett megoldás nem kompatibilis a big data és a mesterséges intelligencia jelenlegi állásával.

„Szerintem a mesterséges intelligencia olyan dolog, ami végrehajt valamit, tehát ha van egy chatbotod, arra már hivatkozhatsz így.”

Göbölös-Szabó kifejtette, hogy az adatelemzőknek egyébként nemcsak a számokhoz, hanem az emberekhez is érteniük kell, és minden területtel együtt kell dolgozzanak, mert lehet, hogy egy algoritmus segít megoldani egy repülőjegykeresési problémát, de egyben ellehetetleníti a supportos munkáját, mert utóbbi kolléga sem érti, mit miért talál meg az adott rendszer.

Tulajdonképpen a teljes rendezvény összefoglalható úgy, hogy az adattudomány nem csodaszer, érteni kell a benne rejlő lehetőségek kiaknázásához, ezt pedig még idő, mire az ügyfelek is megértik.

A tudomány nem ismer szoknyát és nadrágot

Kifelé jövet a nőket és egyéb társadalmi csoportokat érintők, súlyos témák ellenére is inkább azt éreztem, hogy ez egy echte szakkonferencia volt, ahol nem arról szóltak az előadások, hogy rossz-e a nőknek és ha igen, miért, hanem hogy a diszkrimináció, legyen az nemi vagy faji, alapvetően senkinek sem érdeke, hiszen az eredményorientált techszférában végül úgyis a nullák és egyesek döntenek majd a jövőről.

Ennek ellenére érdemes elgondolkodni azon, hogy a jövőkutatók szerint nem annyira a kőkemény hozzáértés lesz a 21. század második felének legjobb ajánlólevele, hiszen a gépek helyettünk is épp elég okosak lesznek.

A konferencia összes előadása alant megtekinthető utólag is.

Fotók: WIDS2019 Főoldali kép: Smejkál Péter

Olvasd el Legyél jobb rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő