Élhettek volna gazdag Buddenbrook családként, ehelyett Magyarországra költöztek, hogy vagyonuk egy részéből gyermekotthonokban felnövő gyerekeket támogassanak. Portré a februári Forbesban Wirtz Ágnesről és német férjéről, Albrecht Wirtzről, a Világszép Alapítvány létrehozóiról, akik a Bridge Budapest és a Forbes Az Év Filantrópja díjának első nyertesei.
„Azt mondta Albrecht, eljött az a pillanat, hogy idáig és ne tovább: most pedig igenis Magyarországra költözünk. Én meg mindig bízom az ösztönös megérzéseiben. Persze sokan azóta sem hiszik el, hogy nem én húztam őt haza magammal” – meséli Wirtz Ágnes, hogyan tért vissza férjével 2006-ban Németországból tizenkét év kinti együttélés után.
Az előző években Albrecht tehetős családi céget vezetett. A mosószerekkel és kozmetikumokkal foglalkozó vállalatot 1845-ben alapította az ükapja, és öt év kontrolling után Albrecht vehette át a gyeplőt – igaz, a háttérből erősen diktáló nagybátyjával együtt. Miután a német családi céget hátrahagyva hazajöttek Ágnessel, először a kissvábhegyi Villa Bagatelle bisztrót és pékséget találták ki. Akkoriban már éppen örökbefogadáson gondolkodtak, miután több mint tíz évig sikertelenül próbálkoztak. Azt mondják, Magyarországon a 2000-es évek elején könnyebb volt örökbe fogadni, mint Németországban. Azért itthon is el kellett végezniük egy intenzív felkészítő kurzust – így alakult ki a kapcsolatuk először az intézeti világgal.
„Találkoztunk állami gondozott gyerekekkel, és ez meghatározó élmény volt.”
A Világszép Alapítványt 2010-ben hozták létre. Először vettek egy házat Paloznakon, és ez lett az alapítvány táborhelye, nyaranta azóta is ide járnak heti váltásban a gyerekek.„Az egyik első táborozónk éppen a napokban hívott fel, hogy most született meg a második gyermeke, és úgy szeretné megmutatni a paloznaki házat a párjának, mert ez volt az a hely, ahol először azt tapasztalta, hogy az élet lehet szép is. Vagyis azoknak, akiknek nincs helyük a világban, szimbólum lett a házunk. Mert ott mondta nekik valaki először: igenis ugyanolyan szerethető vagy, mint mindenki más, vártunk rád, van helyed” – mondja Ágnes.
A táboroztatással kezdődött, de három év után aztán összetettebb, egész éves partneri kapcsolatba léptek öt budai gyermekotthonnal. Minden otthonban minden héten egyszer megjelennek az önkénteseik – köztük gyakran Ágnes is –, hogy meséljenek a gyerekeknek.
Ma már vagy százötven „Világszép” van a köreikben, mert aki egyszer kapcsolatba került velük, azt nem engedik el.
Itt van ez a jómódú házaspár, minek segítsük őket?
A Hűvösvölgyi úti épületet 2016-ban vették meg, amikor elhatározták, hogy óvodát is nyitnak az alapítvány mellé. Méghozzá úgy, hogy magánovi lesz, de minden csoportba bevesznek még három-négy intézeti gyereket is. „Megalkottuk azt a világot kicsiben, amilyenben nagyban is élni szeretnénk” – mondja Ágnes. A családoknak most 140 ezer forint a havi költségtérítés, ezzel az óvoda egy év után önfenntartó lett.
Az óvodát nem számolva évi nagyjából 210 millió forint most a Világszép működési költsége, ennek a felét ma már adományozóktól fedezik ugyan, de a másik felét, vagyis évi százmilliót még mindig a magánvagyonukból tesznek be Ágnesék. Eddig igyekeztek radar alatt maradni, de most már úgy érzik, muszáj lesz minél több külső forrást bevonniuk.
„Tudom, sokan azt mondhatják, hogy itt van ez a jómódú házaspár, minek segítsük őket. Csakhogy tizenkét év alatt nagyra nőttünk. Sokan szívesebben adományoznak új dolgokra, mi meg azt mondjuk az összes gyereknek, aki velünk kapcsolatba került, hogy ott leszünk mellette holnap, holnapután és tíz év múlva is, bármi történjék.
Fontos ígéret nekik, hogy mindig lesz valaki, aki megkérdezi, hogy vannak, és segít nekik, amikor kell.”
Arról, hogy mit terveznek még az alapítvány égisze alatt azok segítésére, akik 18 éves korukban kikerülnek a gyermekotthonokból, hogy miként mesélnek a gyerekeknek, és mi történik a Pendula Óvodában nap mint nap, a Forbes februári számában olvashatsz.