Mit gondoltok, mi a különbség mondjuk Steve Jobs és a döcögő sarki közért tulajdonos-vezetője között? Engem mindig érdekelt, hogy mi okozhat ekkora különbséget.
Az uralkodó szórakozására bevezetnek egy elefántot az udvarba, és három vak alattvalót kérnek meg, ugyan mondják el, hogy mit „látnak”. A történetben, ha emlékeztek, aki az állat lábát tapogatja, azt mondja, hogy ez egy oszlop, amelyik elkapta az ormányát esküszik rá, hogy ez valami kígyóféle, a harmadik szerint pedig egy kötél, ő a farkát fogja. No de mi is következik mindebből?
David W. Gray új könyvében, melynek címe Liminal Thinking, szépen szétszálazza, hogyan is látjuk a világot. Volna először is maga a Valóság: a tények, az elefánt. Ezzel még senki nem találkozott.
Amit valóságnak vélünk, az Valóságnak a mi valóságunkba „beválogatott” része. Utána a valóságnak ezt a megszűrt részét interpretáljuk magunknak. Majd erre alapozzuk a feltételezéseinket. Elgondoljuk, hogy hogyan működik ez a valami, amit látunk, és mi fog következni ebből. Utána levonjuk a konklúzióinkat, majd ezekre hiedelmeket építünk.
Döntéseinket és az akcióinkat pedig e hiedelmeinkre alapozzuk.
Mivel a számunkra amúgy nem létező Valóság-elefánttól rendkívül messze operálunk, hat szinttel felette, tehát tulajdonképpen tényként elfogadhatjuk, hogy mindannyian magunknak kreáljuk a saját valóságunkat. Ha semmit extrát nem csinálunk, akkor is.
Nincs mese. Vagyis nincs közös mese, amihez viszonyítanod kellene magad. Azzal, hogy létezel, nézel ki a fejedből és gondolkozol, azáltal szelektálsz, interpretálsz, feltételezel, konklúziókat vonsz le, hiedelmeket alkotsz, és az alapján fogsz döntéseket hozni.
Javaslatom:
ha már úgyis Te kreálod a saját valóságodat, akkor már csináld jól.
Hogyha elfogadjuk azt a helyzetet, hogy akármit csinálunk, ez történik, akkor érdemes úgy dönteni: akkor legyen olyan a valóságom, amilyennek én akarom!
Egy ilyen döntésből lesz szerintem egy Steve Jobs, akiről azt mondták egy híres Star Trek epizód alapján a kollégái, hogy egy „reality distortion field”-et, egy valóságeltérítő mezőt üzemeltet az irodájában. Aki belépett Steve irodájába, annak megszűnt a külső valóság, és Steve valósága kezdett el működni. Steve valóságában nem volt kérdés, hogy óriási igény van például iPodokra. Hiába senki nem hallott még róluk, kutatásokból nem is jöhetett ki, hogy érdekelné-e az embereket.
Steve trükkje talán az lehetett, hogy elfelejtett kételkedni.
A nehézségekkel küzdő sarki boltost is anya szülte, ugyanúgy itt él a földön – mégis egy másik valóságban. Bár egyikőjük sem látja az elefántot, a különbség szerintem kettőjük között az, hogy Steve Jobs tudatosan felépítette magában a valóságát, s aztán „csak” megvalósította a külvilágban, amit a belső világában megálmodott. Amiben elfelejtett kételkedni.
Az első lépés a külső akadályok leküzdése felé mindig a belső akadályok leküzdése, hogy végre elfelejthess kételkedni a valóságteremtési képességedben.
Karafiáth László Balázs, lélekjelenlét coach, www.purposeandplay.com
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
