Nyüzsgő, színes életébe anyasága hozott változást, de az ezzel járó izolációt rosszul viselte. Ekkor talált rá az erdőterápiára, melyet most már másoknak is megmutat. Minek nekem vezető az erdei sétához, és hogy lehet erre vállalkozást építeni? Erről is beszélgettünk Valkó Zsuzsi erdőterápia vezetővel. Interjú.
Zsuzsival a Tabánban sétálunk, a környék zsúfolt útjairól mély búgással zúg felénk az autók zaja, a közelben egy forgatócsoport munkához készülődik. Zsuzsi biciklijének az ide vezető úton kilyukadt a kereke, én is kicsit feszült reggelen vagyok túl. De végülis erdőterápiára érkeztem, reméljük, most megtapasztalhatom, mennyit tud ezen segíteni.
Rövid ízelítőt kapok abból, mi zajlik egy egyébként többórás erdőfürdőn. Lelassulunk, megfigyeljük a környezetünket. Kérésére kiválasztok tekintetemmel egy letört ágú fát, melyet percekig alaposan megfigyelek, egyre több részletét fedezem fel. Ezzel „becsatornázzuk a figyelmünket egy egyszerű dologgal, lekötjük az agyunkat annyira, hogy ne tudjon zakatolni” – magyarázza Zsuzsi.
Aztán a környezet hangjaira koncentráló pár perces meditációt vezet nekem, ahol a fű tapintása és az illatok is központi szerepet kapnak. Az interjúnak végül egy sokkal oldottabb, feszültségmentes állapotban állunk már neki. Jelentem, engem megvett, rajtam működött az erdőterápia.
Forbes.hu: Nem gond, hogy nem tudtunk „igazi” erdőbe menni?
Valkó Zsuzsi: Kifejezetten örülök, hogy itt vagyunk most a Tabánban. Amikor az emberek az erdőre gondolnak, sokszor idealizálják és van bennük egy elvárás, hogy legyen szuper csendes, ne legyen szemét, lehetőleg ne legyen ott senki és legyen gyönyörű. De az erdőfürdőzésnek pont az a lényege, hogy az adott pillanatban ismerjük meg a rendelkezésünkre álló teret és ahhoz próbáljunk kapcsolódni, amilyen.
Ehhez képest mennyiben más erdőben lenni?
Ezek a parkok nagyon jók abból a szempontból, hogy hozzáférhetőbbek. Ez segíthet annak, aki rendszeresen szeretne erdőfürdőzni akár egyedül is. Másrészt viszont akinek tényleg csendre vagy zavartalan nyugalomra van szüksége, annak kezdetben nehézséget okozhat, hogy itt jönnek-mennek az emberek, vagy akár hirtelen megszólal egy sziréna, valamilyen emberi tényező megakaszthatja a relaxációt. A csendet könnyebb egy erdőben megtapasztalni.
Egy erdőfürdőzésen nem a turistaösvényt követjük, hanem bevesszük magunkat a „vadonba”, járatlan utakat keresünk. Ehhez nyilván kell egy vezető vagy egy nagyon jó helyismeret. Szóval azt nem javaslom senkinek, hogy csak úgy elinduljon a Pilisbe vagy a Bükkbe és hajrá: ehhez terepismeret és tudás kell.
Miért jó az nekem, ha vezetett erdőfürdőzésre megyek?
Az erdőfürdő vezetője a nézőpontváltásban segít. Ahogy például téged is nekem kellett visszalassítanom egy megfigyelői tempóra, mert azonnal visszatértél volna a saját dinamikus ritmusodhoz.
Olyan ez kicsit, mint amikor lemész az edzőterembe. Első alkalmakkor meg kell tanulnod, milyen mozdulatokkal a leghatékonyabb a feladat elvégzése. Az erdőfürdőzésben is jó, ha valaki megmutatja a gyakorlatokat.
Főleg a városiaknak nagy segítség, mert sokan annyira elszakadtak a természettől, hogy nem jutna eszükbe hasra feküdni a fűben vagy figyelni a föld illatára. Pedig ezek nagyon egyszerű dolgok.
Ha jelentkezel egy erdőfürdőzésre, abban ott megvan az elköteleződés is. Akkor tényleg felállsz a kanapéról, és akár olyan dolgokban is részt veszel, ami nem biztos, hogy a komfortzónádba beleférne.
Például volt olyan, hogy átkeltünk a 10 Celsius-fokos Bükkös-patakon, és ezt azért nem biztos, hogy mindenki magától meglépné. Vagy azt, hogy szemerkélő esőben kimegy és álldogál a fák alatt.
De valóban, nem muszáj erdőfürdő vezetővel menni, nagyon szépen lehet ezt egyedül gyakorolni. Viszont kell mindenképpen egy hozzáállás, hogy tudj figyelni a környezetedre, és eléggé le tudd lassítani magad.
Neked milyen volt az első?
Amikor először találkoztam az erdőfürdőzéssel, nekem is az volt az első kérdésem, hogy minek nekem vezető, tudok én sétálni a természetben egyedül is. De nagyon mélyre vezettek a válaszok, amiket az erdőfürdőzés alatt kaptam. Megmutatták, hogy ezekkel az egyszerű gyakorlatokkal olyan közösséget élünk meg a természettel, ami gyógyírt hoz testi és lelki síkon is. Ez egy vezetett relaxációs, egészségmegőrző séta: lehetőséget nyújt, hogy érzékeinkkel merüljünk bele az erdei környezetbe.
Pontosan azzal tölt fel, amiből épp a legnagyobb hiányunk van. Én leterhelt anyaként – a kiégés minden tünetével – a séták alatt támogatást, nyugalmat és elfogadást kaptam.
Kinek van rá igazán szüksége, ki a célcsoportod?
Azok számára hatásos ez igazán, akik városban élnek, nagyon leterheltek, nagy nyomás alatt dolgoznak és sok inger éri őket.
Jelenleg az emberiség fele városi, épített környezetben él: a becslések szerint 2050-re ez az arány még ennél is többre, 70 százalékra rúghat. A városi életmód 20 százalékkal növeli annak az esélyét, hogy valamilyen szorongásos probléma és 40 százalékkal, hogy hangulatzavar alakul ki.
A lakásból nézve mindig sokkal szürkébbnek és hidegebbnek tűnik a természet, mint amilyen valójában. Fotó: Sebestyén László
A hozzám jövők nagy része egyébként nő. Én főként őket szólítom meg, de kialakítottam a párkapcsolati erdőfürdő módszerét is. Ezek mellett tartok csapatépítő foglalkozásokat és privát szülinapi rendezvényeket gyerekeknek.
Napjainkban az időnk legnagyobb részét fedett helyen, a lakásunkban vagy a munkahelyünkön töltjük. Budapesti lakosként is azt látom, hogy iszonyú keveset vannak mind a felnőttek, mind a gyerekek természetes környezetben. Az a tendencia, hogy nem megyünk ki a szabadba.
Elveszítettük a kapcsolatot a természetes világgal, vagy ez lustaság?
Az elindulás a nehéz. Mindig van valami kifogás, évszaktól függetlenül.
Annak, aki tartósan légkondiban él, nem követi a természet ciklusait, vagy éppen nem tapasztalja meg munka közben a napnak azon időszakait ősszel-télen, amikor fény van, annak mindig van egy plusz nehézsége. Nekik a legnehezebb kimozdulni.
A kisfiam születése óta én is minden nap kint vagyok és azt vettem észre, hogy akkor nehéz visszaállni, ha ez a kintlét nem rendszeres, ha nem tudsz adaptálódni.
Ráadásul bentről nézve mindig sokkal szürkébbnek és hidegebbnek tűnik a természet, mint amilyen valójában.
Hogy tudsz te ezen segíteni?
Ez is egy folyamatos edukáció. Például mindenkinek mindig listát írok, hogy hogyan öltözzön fel az erdőbe. Az emberek, akik a városi otthonukból csak a munkahelyükre járnak el, már nem tudnak öltözködni. Félnek mindentől: mi lesz, ha esni fog, ha fázni fogok. Pedig az elmúlt 30 évben olyan mértékben fejlődött a ruhaipar, hogy ezek már semmi gondot nem okozhatnak.
Ezért is jó az erdővezető, hogy minderre rávilágítson. Természetesen van, aki ezt meglépi magától is, valakinek pedig segítség kell.
Akinek rendszeres kapcsolata van a természettel akár a hobbija vagy a munkája miatt, annak nyilván maga egy ilyen foglalkozás sem ad olyan sok pluszt.
De akkor ez nem a 22-es csapdája? Aki jelentkezik, azt már amúgy is fűzi valami a természethez, akinek pedig nagy szüksége lenne rá, de nincs vele kapcsolata, az pont ezért nem fog jönni egy ilyen fürdőre?
A legtöbb ember, amikor rosszul érzi magát a bőrében, elkezd vonzódni a természet felé, mintha létezne erre egy genetikai kódoltságunk.
Amikor eljön az a pont, akár a kiégésben, akár a rossz lelkiállapotban, ha valamilyen krízis vagy például munkahelyváltás jön az életedben, amikor nehéz megmaradni a mindennapokban, akkor gyakran működik ez tudattalanul.
Hogyan jött a te életedbe az erdőfürdőzés?
Én tökéletes erdőfürdő alany vagyok, Budapesten nőttem fel, itt élek. Amikor találkoztam vele, nagyon rossz lelkiállapotban voltam. Egész életemben jöttem-mentem a világban, négy országban éltem a színes-szagos életemet. Aztán a kisfiam születésével hatalmas szabadságvesztést és izolációt éltem meg amiatt, hogy 0-24-ben otthon voltam.
Amikor kimehettem a természetbe, leültem és fél óráig csak bambultam, mert ez volt minden, amire energiám vagy mentális erőm volt. Ez engem sokszor napokra feltöltött: sokkal türelmesebb, kiegyensúlyozottabb, és jófejebb tudtam lenni a körülöttem élőkkel.
Aztán teljesen véletlenül 2019-ben egy könyvesboltban rábukkantam Mijazaki Josifumi japán kutató Sinrin-joku című könyvére. Olyan volt, mint valami megvilágosodás, mintha hívást kaptam volna. Tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni. Nem volt még tervem arra, hogy majd én vállalkozó leszek, csak zsigerileg éreztem, hogy ez kell nekem.
Előtte nagyon mással foglalkoztál?
Több mint tíz évig tanítottam angoltanárként külföldön is, illetve a gyerekvállalás előtt az IBM-nél dolgoztam az adminisztráció területén. De utóbbi helyen, ahol kipróbálhattam, milyen kilenctől ötig, struktúrában dolgozni, jöttem rá, hogy nekem és a családi dinamikánknak is az a jó, ha rugalmas lehetek a munkámban.
Shinrin-joku, azaz japánul erdőfürdőzés
Eredetileg marketingforgásként indult, hogy minél többeket csábítsanak a japán erdőkbe, de az 1980-as évektől egyre több kutató kezdte vizsgálni élettani és pszichológiai hatásukat. Olyan megelőző és egészségmegőrző módszert kerestek, amely hatékonyan tesz a túlterhelt, rohanó városi életmód káros egészségügyi hatásai ellen. AZ erdőfürdőzés hatékonysága mára klinikailag igazolt. Az erdei környezet pozitív hatással van az emberi fiziológiájára és idegrendszerére.
Ahogy azt Mijazaki Josifumi írja könyvében, az emberi szervezet az evolúció évmilliói alatt alkalmazkodott a természethez. A modern idők azonban folyamatos stresszes állapotban tartanak minket. A természettel való kapcsolatfelvétel segíthet visszatérni az élettani relaxáltsághoz, természetes emberi állapotunkhoz.
Ebben segíthet a Shinrin-joku:
- megerősíti a legyengült immunrendszert, növeli a természetes ölősejtek számát
- serkenti a szervezet paraszimpatikus idegrendszerének aktivitását, ezzel növeli a relaxáltságot
- csökkenti a stresszszintet
- már 15 perc erdőterápia csökkenti a vérnyomást (ez a hatás öt napig is fennmarad)
- növekszik az általános jóllét érzése
Hogyan lesz az erdőterápia vezetésből vállalkozás? Meg lehet ebből élni? Vagy ez egy kis pénzt hozó hobbi?
Megalapoztam a vállalkozásom, induláskor jöttem vissza GYES-ről, volt kezdő vállalkozókat támogató munkanélküli segélyem, elnyertem egy pályázatot is. Volt egy tőkém, amivel el tudtam indulni. Tudtam, hogy kell egy szolgáltatás, amivel nyitnom kell. Ez volt az első vállalkozásom, amikor nem valaki keze alá dolgozom be.
Veszteséges hónapom még sohasem volt, de az fontos, hogy emellett egy közösségi iroda, az Impact Hub sales-ese vagyok heti 20 órában. Ez a kettő nagyon jó szimbiózisba került mostanra az életemben: nem kell izgulnom azon, mi lesz, ha kevesen jönnek erdőfürdőzni. Mert ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni, nem lehet muszájból, erőltetve.
Mik a kiadásaid? Honnan lesznek a veszteségeid?
Itt is vannak alapvető kiadások. Nyilván az adózás – eddig kata, most átalány –, könyvelési költségek, az automatizált rendszerek (számlák, levelezések, hírlevelek, tájékoztatók). De mellette ott van a benzinköltség, a bébiszitter költség, és van ilyen típusú beszerzési költség (Zsuzsi a kettőnk közé, a padra kitett csipkebogyó főzetre és szőlőre mutat, melyet azért hozott, hogy ne csak megfigyeljük, de „meg is kóstoljuk az erdőt”). Emellett van nyilván a hosszabb távú beruházás a ruhára, felszerelésre is
Hol tanultad az erdőfürdő vezetést?
Három évvel ezelőtt csöppentem ebbe bele, mielőtt még ez a piac felburjánzott. Szerintem jó időben, egy elég nívós képzéssel a hátam mögött léptem erre a területre és rengeteg tapasztalatot szereztem, ami versenyelőnyt adott.
Az elsők között voltam Magyarországon, aki ezzel elkezdett foglalkozni. Szlovéniában, az Association of Nature and Forest Therapy szervezésében végeztem el az erdő- és természetterápia vezető képzést, ahol személyesen Amos Cliffordtól, a szervezet alapítójától tanultam, aki mélyrehatóan tanulmányozta a módszert Japánban.
Onnan indult az egész erdőfürdőzés egyrészt wellness szolgáltatásként, másrészt abból a célból, hogy vizsgálják a természetkapcsolat egészségügyi hozadékait.
Amos Clifford ezeket és pszichoterápiás tapasztalatait tömörítette egy háromórás gyakorlatba és módszertanba.
Hogyan hatnak a szervezetünkre a fák, az erdei környezet?
Bármilyen zöld környezet hat rád. Az erdőfürdőzéssel kapcsolatos mérések szerint egyértelműen közérzetjavító hatása van. Leginkább a kimerültséget csökkenti, egy-egy séta végére energikusabbnak érzik magukat az emberek. A kortizol stresszhormon nyálban mért szintje alapján megállapították, hogy a stresszszintet mindenképpen csökkenti. A test nyugvópontra jut, csökken a vérnyomás is.
Kitisztítja a fejünket, javítja a memóriát, a kreativitást. Így amikor ülsz a számítógép előtt és nem haladsz, szétesel, ahelyett, hogy elkezdesz videókat nézni a youtube-on, menj ki az udvarra, az erkélyre, a parkba 10-20 percre, engedd meg, hogy ne csinálj semmit. Akkor gyorsabban tudsz regenerálódni és hatékonnyá válni.
Zsuzsi az első erdőfürdőzésén támogatást, nyugalmat és elfogadást kapott. Fotó: Sebestyén László
Mennyire ismeri el ennek a hatását az orvostudomány? Van olyan, hogy vérnyomáscsökkentő helyett egy magyar orvos erdei sétát ír fel?
Vannak olyan országok – Skócia, Anglia, Kanada és az Egyesült Államok egyes részei –, ahol ez kiegészítő terápiaként be van építve az egészségügybe, illetve akár a háziorvos is felírja.
Bár itthon még semmilyen szinten nincs beépülve az egészségügyi rendszerünkbe, nemrég a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórházba hívtak erdőfürdőt tartani és konzultálni a kórház kertjének kialakításáról. Egy a gyógyulást segítő terápiás kert megvalósítását tűzték ki célul.
De hallottam már olyan, meddőséggel foglalkozó nőgyógyászról Magyarországon is, aki a teherbe esés nehézségeivel küzdőknek azt javasolja, hogy rendszeresen erdőfürdőzzenek, a nyilvánvaló stresszcsökkentő hatása miatt.
Borítókép: Sebestyén László
