Úgy érzed, kifolyik a pénz a kezeid közül? Ez természetes dolog. Ahogy a megoldás sem bonyolult: különválasztott költések, állandó vésztartalék és a boldogság újradefiniálása.
Jól ismerjük Murphy törvényét: ami el tud romlani, az el is romlik. Aztán Parkinsonét is: minden munka elvégzéséhez pont annyi időre van szükség, amennyi rendelkezésre áll.
No, de hallottál-e már Paco törvényéről? Amit elkölthetsz, azt el is fogod költeni – állítja Paco de Leon, TED-es profilja szerint szimplán „pénzügyi mágus”. Persze, az állítás szerinte nem mindenkire igaz, de így is fájóan sokak szenvednek meg költéseik visszafogásával, már-már törvényt sürgetne ez ellen.
Igen ám, Paco szerint viszont segít, ha megfordítjuk a szabályt. Vegyük például ezt:
kellett már valaha folyékony gyógyszert szedned? Akár köptetőt? Szinte biztos – ahogy az is, hogy a saját, apró kupakjával adagoltad magadnak, nem pedig egy nagyobb pohárba ügyetlenkedted át az előírt adagot, hátha így is sikerül kimérni.
Nagyjából ez volna a Paco-törvény lényege is: csak bizonyos mennyiséget mérj ki magadnak bármilyen tartályba, hogy annál többet biztosan ne fogyassz. Mindezt nagyjából a pénz nyelvére fordítva: használj folyószámlát arra megszabott pénzösszeggel, hogy ne költekezz túl.
Ha érted, miről van szó, akkor gratulálunk: aki ismeri Paco törvényét, jó úton halad, hogy ne váljon az áldozatává!
Mik lehetnek a túlköltekezés jelei?
Íme, néhány könnyen detektálható tünet:
- A jövedelmed kevesebb mint 5 százalékát tudod megtakarítani.
- Nem csökken a hitelkártyád egyenlege.
- Sosem készítettél saját költségvetést.
- Nincsen vészhelyzeti megtakarításod.
- Hiteltúllépési díjat kell fizetned.
Még ha semelyikük sem áll fenn nálad, akkor is érdemes lehet kicsit újragondolni és szétválasztani költéseidet. Két ok miatt:
- hogy több pénzt megtakaríthass,
- és/vagy hogy újragondold egy kicsit saját költéseidet a szempontjaid mentén.
Hogyan is?
Használj két folyószámlát, mindkettőre annyi pénzt utalj, amennyire szükséged van.
- Egyet a számlákra, fix kiadásokra és megélhetési költségekre,
- egyet pedig szórakozásra, nem létszükségleti kiadásokra, költőpénzre.
Figyelem, a rendszer csak úgy működik, ha betartod a szabályokat és mindkét számlát csakis ezekre az előre megszabott célokra használod. Így könnyebb lesz nyomon követni és korlátot szabni a nem létszükségleti kiadásokra, egyetlen folyószámlán ezt fejben szétválasztani sokkal bonyodalmasabb.
Ha nem is egyfolytában, de hetente legalább egyszer nézz rá a létszükségleti egyenlegedre, például hogy nem mentél-e le a vésztartalékod alá. Ugyanígy érdemes rápillantani a buliszámlára akkor, ha úgy döntöttél, elszórsz némi pénzmagot. Elég kellemetlen lemerített egyenleggel kimozdulni, szórakozni menni, nemde?
Bizony, ennyit legalább érdemes megtenni pénzügyeidért, ez az abszolút minimum. Olyan ez, mint a futás: nem az a lényeg, hogy maratonokat fuss, csak ne ülj egész nap a kanapén.
Még négy tipp
1. Legyen állandó vésztartalékod!
A létszükségleti költéseidnek a számláján, ha lehet, annyi, amennyit egy hónapban átlagosan el kell költened róla. Nem baj, ha kévesebb, vagy az se, ha szép fokozatosan kezded felépíteni egy bizonyos szintre, ha viszont gyorsabban tennéd ezt, úgy a költőpénzed rovására fog menni. Elég vésztartalékkal a hektikusabb befizetési határidőket vagy a hó eleji számlacunamit is könnyebb lesz átvészelni.
2. Ne vidd el szórakozni a rezsire szánt pénzt!
A legjobb, hogy ha bulizni mész, ha a létszükségleti számlád kártyáját otthon hagyod. Ne ess kísértésbe, ki tudja, mikor gyengülsz el bankkártyával a kezedben és hívsz meg mindenkit a bárban egy körre. Amúgy is drámaian sokat javít pénzügyi döntéseiden, ha az ehhez hasonló szituációkat inkább kerülöd.
3. Vigyázz, az ember mindig többre vágyik!
A hedonikus adaptáció lényege nagyjából az, ha boldogságérzetünket egy állandó szinten szeretnénk tartani, szüntelenül az élvezeteket hajtja érte. Nincs azzal alapvetően baj, ha többre vágyunk, fejlődni szeretnénk, célokat szabunk meg, véghez visszük őket, majd újakat tűzünk ki. De ha folyton többre vágyunk, az a motivációnknak árthat, akár ebbe a bizonyos hedonista mókuskerékbe csalhatjuk magunkat.
Ehhez meg kell érteni a jólét és jóllét közötti különbséget, hogy örömet nem csak pénzzel, materiális javakkal okozhatunk magunknak.
Ennek egy jó módja lehet a boldogság úgynevezett eudaimonikus megközelítése, avagy önmagunk megismerése, legjobb képességeink fejlesztése, a bevonódás, a tevékenységek élvezete és a tökéletesedésre való odaadás. Hogy ez pontosan kinek miben, hogyan nyilvánul meg, az egyénfüggő.
A hedonista hajlam ellen néhány praktika:
- próbálj meg adott időre nem költeni nem létszükségleti cikkekre, ha kell, akár egy hónapra, sőt egy egész éven át,
- vagy pont, hogy engedj meg magadnak bármit, csak vezess róluk listát – és csak megszabott idő után (24 óra, egy hónap stb.) engedd meg magadnak bármely elemet újra megvásárolni. Ezzel nemcsak önmérsékletet tanúsíthatsz, de hidd el, még inkább jóleső érzés lesz ismét meglepni magad.
4. Nem érteni kell hozzá, csupán elég időt és energiát szánni rá!
Nem kell szakavatott pénzügyi gurunak lenned, elég csak azt az extra törődést beletenned pénzügyeidbe. Paco is úgy véli: szinte lehetetlen elvérezni a nem képesség-, hanem idő- és energiaalapú feladatokban. Erőfeszítéseidet még kontrollálni is könnyebben tudod, sőt akár szokást is csinálhatsz belőle. Erre bárki képes, nem igényel életen át tartó tanulást, edzést.
Legyél még jobb:
