F1! Zsír!

Ritkábban csöng a telefonom, mint azt sokan gondolják, de ha hívnak, eléggé kiszámítható, hogy ki mit akar tőlem. A legtöbben be szeretnének kerülni az újságba, néhányan kimondva-kimondatlanul rögtön fel a címlapra. Ritka, de […]

Bővebben

Tudomány a felsülés mögött: miért fagyunk le a kritikus pillanatban?

Akinek már kellett prezentálnia nagyobb tömeg előtt, legyen szó akár egy sima előadásról, beszédről, vagy éppen sportról, az tudja, hogy micsoda ereje van annak, amikor több száz szempár szegeződik rá. Még a rutinosaknak is el tud csuklani a hangja, a profinak is megremeg a térde – de miért?

Ezt a jelenséget járják körül a Ted Ed egyik videójában, érdemes megnézni.

A megállapítások röviden:

Alapvetően két uralkodó nézet van.

-Az egyik szerint a probléma akkor kezdődik, ha nem tudunk koncentrálni a feladatra, mert az agyunk elkezd azzal törődni, hogy félünk, izgulunk. A releváns és irreleváns gondolatok elkezdenek versengeni egymással – az agy pedig csak egyet fog választani.

-A másik szerint a gond ott kezdődik, hogy nyomás hatására elkezdünk túlgondolni mindent, és a korábban rutinból megoldott feladat hirtelen megugorhatatlannak tűnik.

Hogy kerülhető el?

-Kevésbé kellemes a megfejtés, élesben kell gyakorolni.

-Legyen egy rutin, amit minden stresszhelyzet előtt végigviszünk – bármi játszik, lehet pár mélyet lélegezni, vagy ismételgetni egy “varázsszót”. Sportolóknál például a meccs előtti rövid, előre begyakorolt mozgássorozat hatására jobb teljesítményt mértek.

-Nem szabad az apróságokra fókuszálni, például ha egy golfozó arra összepontosít, hogy hogyan lendítse a karját, biztos, hogy rosszabbat üt, mintha a labda pályájára koncentrálna.

Olvasd el Legyél jobb rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő