A 44 éves Tom Brady 22 szezonból álló profi sportolói karrierje során egy biológiai csodát láthattunk. Hogyan volt képes a szinte megismételhetetlen sportsikerekre, és mit tanulhatunk tőle?
„A siker az elme nyugalma, közvetlen eredménye a megelégedettségnek, amikor tudod, hogy kihoztad magadból a legjobbat és legtöbbet, amire képes vagy.” (John Wooden, az UCLA kosárlabdaedzője)
Tom Brady a február 1-én, kedden jelentette be 44 és fél évesen a visszavonulását, miután három nappal azelőtt az ESPN már megszellőztette ezt a pletykát. Szinte megismételhetetlen sportsikerei ellenére sem vagyok biztos abban, hogy Tom Brady elméje nyugodt most ezen visszavonulási döntéssel kapcsolatosan. Brady amerikai foci irányítóként már eddig is hosszú évekkel játszott tovább, mint bárki más ebben a „csonttörő” szakmában, de az extra csoda az esetében, hogy még az utolsó mérkőzésén is csúcsszinten játszott. Még az utolsó előtti szezonjában is bajnok lett. És látva jelenlegi állapotát, még képes lehetett volna egy-két szezont kiemelkedő színvonalon lejátszani. Eddigi kommunikációja alapján valószínűleg a családjával töltendő több idő igénye a fő oka a visszavonulásnak és nem az, hogy kiöregedettnek érezte volna magát a legenda.
Tom Brady ugyanis a saját testén egy olyan holisztikus biológiai csodát hajtott végre, ami – túl sportolók ezreinek inspirálásán – világszerte akár több milliárd embernek szolgálhat példaként arra, hogy egy tudatos egészségkoncepcióval hosszú évekkel hosszabbítható meg mindenkinek a saját „prime időszaka”. A mai írás erről a biológiai csodáról szól, ám előtte „essünk túl” gyorsan két grafikonon, amely megmutatja, hogy mekkora királya volt Tom Brady az amerikai foci világának az elmúlt 22 szezonban.
Az első ábránkon az látható, hogy a Super Bowl éra eddigi 56 szezonjában melyik csapat hány rájátszás győzelmet szerzett:
A listán Tom Brady 22 évnyi pályafutással a háta mögött legendás történetű franchise-ok 56 évnyi teljesítményével tud versenyezni. Annyi playoff győzelme van, mint a negyedik helyezett Dallas Cowboysnak. A lista első helyezettjének, a New England Patriots-nak 37 rájátszás győzelméből pedig 30 alkalommal ő volt a csapat irányítója.
Ha viszont a Super Bowl győzelmek számát nézzük, akkor nincs csapat az NFL-ben, amelyik felérne Bradyhez. Az eddigi 55 szezonzáró eseményen az alábbi számban győztek az egyes franchise-ok és természetesen Brady:
Milliónyi statisztika jöhetne itt még Tom Brady nagyságáról, de ez a mai írás nem a sportsikerekről szól, hanem arról, hogy miképpen mutatta be ez az ember a globális sportszerető közvélemény szeme láttára azt a biológiai csodát, amire tényleg nehéz szavakat találni.
Rajtunk múlik
„Egy megbeszélés során elmondtam Carrnak, az edzőnknek, hogy nem látok magam előtt túl sok lehetőséget, aztán hozzátettem, hogy ahol jelenleg tartok, az meg sem közelíti azt, ahol lenni szeretnék. Carr erre azt felelte, nagyon jó játékos lehet belőlem, látja bennem a lehetőséget, igenis álljak ki magamért, és
egy másodpercig se aggódjak olyan dolgok miatt, amiket nem tudok befolyásolni: csak az érdekeljen, amit én irányítok.”
Az idézet Tom Brady „A TB12 módszer” című könyvéből származik, és az egyetemi edző tanácsa (a kiemelt rész) életem egyik legnagyobb tanítása, amit valaha kaptam. Tom Brady karrierje során tökéletesen megfogadta ezt a briliáns tanácsot.
Hogy mennyire, arról álljon itt tőle egy újabb idézet arról az eseményről, ami a legnagyobb krízishelyzetet okozta a pályafutásában. Ez egy 2008 szeptemberi térdszalagszakadás volt:
„Ha megsérülünk, kié a felelősség? Az orvosé? Az edzőé? A sportot magát okolhatjuk? A válasz az, hogy a fentiek közül senki sem hibás. Az a helyzet, hogy a saját testünkről, a saját életünkről van szó. Az, hogy mennyire vigyázunk magunkra, mennyire figyelünk az egészségi állapotunkra, hogy elkerüljük-e a sérülést, rajtunk múlik.”
Egy térdszalagszakadás sok sportoló karrierjének a válságához vagy akár a végéhez is vezet sajnos (bár egyre jobbak napjainkban a műtéti és rehabilitációs technikák). Tom Brady esetében azonban érdekes módon ez a sajnálatos esemény egy gamechanger lett abban, ahogyan ezután az egész pályafutásához hozzáállt. Itt született meg az az elnyűhetetlen harcos, aki aztán az évek alatt Alex Guerreróval együtt kialakította a TB12 módszertant, ami bármely sportoló és átlagember számára egy kincs ahhoz, hogy jobb egészségügyi állapotú, fájdalommentesebb és hosszabb karriert, illetve életet élhessen meg.
A módszertan hitelességének bizonyítéka Tom Brady pályafutása lett. Amit bevezetett a saját maga esetében, számomra nem más, mint a 150 százalékos egészségügyi önrész befizetése. Hét–nyolc évvel ezelőtt, amikor az irányító még csak 37 éves volt, arról nyilatkozott, hogy 45 éves koráig fog játszani – akkor még a teljes szakmai és szurkolói közvélemény megmosolyogta és illúziónak tekintette a kijelentést. A TB12 módszer azonban bizonyított, emiatt nem kell csodálkoznunk, hogy egyre több sportoló veszi át saját karrierjének és legjobban teljesítő időszakának a meghosszabbításához.
Rugalmasság és gyulladások
A TB12 módszernek 12 alapelve van, melyek közül itt most két dolgot emelnék ki. Az egyik a rugalmasság, amelyről így fogalmaz a módszertan:
„A rugalmasság a teljesítményedzések hiányzó alappillére – ugyanakkor a legkevésbé kihasznált és legkevésbé megértett terület. Minden a rugalmasságnál kezdődik, az izmok mindennapos nyújtásával és lazításával fejleszthető az edzésmunka előtt és után. Rugalmas izmok nélkül nem lehetünk tartósan egészségesek.”
A másik pedig a test gyulladásmentes válaszreakciójának a segítése:
„Bármi jó, ami csökkenti a testben a gyulladást, és ebbe beletartozik a hidratálás, a táplálkozás, a rugalmasság maximalizálása és a regeneráció gyorsítása is. Igyekezzünk elkerülni a gyulladás fellobbanását – az elmében, a testben és a lélekben is.”
A heti ritmusban lejátszott amerikai foci mérkőzések kegyetlen terhelése mellett minden regenerációt javító technika aranyat ér. És a módszertan megannyi eleme jól adaptálható a hétköznapi életben is.
És pontosan ez a hétköznapi életre történő adaptációs lehetőség az, ami ennek az írásnak a lényege. Sokszor tekintünk úgy az élsportra, a világ csúcsán lévő versengésre, mint valami szimpla szórakoztatóipari termékre. A sportvilág tetején folyó versengés azonban sokkal több ennél. Ezek a világok, a maguk sok tízmillió dolláros/eurós fizetési lehetőségeivel a világ legkiválóbb koponyái közül vonzanak be sokakat, hogy legyenek ennek a versengésnek a részei. És ez a versengés olyan szellemi remekműveket, találmányokat hoz létre, amelyek aztán megjelennek a hétköznapi életünkben minőségjavító módon. Elég csak a Forma-1 autós biztonsági megoldásaira gondolnunk itt.
Az élsport a világon ma az amúgy kegyetlen versenyzői terhelése mellett egy nagy globális egészségügyi laboratórium is egyben.
Ebben a laboratóriumban a sérülések minél hatékonyabb és gyorsabb kikúrálása mellett az egészséges táplálkozáson és a jó alváson át nagyon sok olyan „fejlesztés” zajlott le az elmúlt 15–20 évben, ami évekkel növelte meg a csúcsjátékosok pályafutását és „prime idejét”. Az amerikai foci, labdarúgás, kosárlabda, tenisz és sok más sport laboratóriumaiban ennek a célnak a „melléktermékeként” fantasztikus találmányok jöttek létre, amelyek egy része tökéletesen adaptálható az átlagember számára.
Ennek a sportegészségügyi forradalomnak a koronázatlan királya Tom Brady. Karrierjének állhatatos végigvitele során az általa kifejlesztett TB12 módszertan nagyon sok embernek változtathatja meg az egészségügyi állapotát. Brady kész receptet kínál mindenkinek arra, hogy a saját egészsége érdekében minél magasabb „egészségügyi önrészt” fizessen be. Természetesen nem kell átvennünk a csúcssport által megkövetelt összes szokást a hétköznapi életben, hacsak nem akarunk magunknak egy aszkéta típusú életet. Ám néhány egyszerűbb szokás átvételével már érdemben lehet javítani az életminőségünkön.
Ezért én Tom Bradyre mint egészségügyi önrész tanárára tekintek, és nem mint sportolóra, pláne most, a visszavonulása után. A TB12 módszer című könyv pedig nálam egy alapmű, mindenkinek ajánlom a lapozgatását!
Jónap Richárd,
Portfóliómenedzser, Concorde Értékpapír Zrt.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
Borítókép: Wikimedia
