A sértés:
“Szomorú és tisztán látható, hogy nem érted miről beszélsz. Én például kiváltképp örülnék, ha egyértelműen elmondanád, hogyan tervezitek a Javát és a hozzá kapcsolódó technológiát az OpenDoc-ba beépíteni. Valamint érdekelne és elmondhatnád nekünk, hogy min dolgoztál te konkrétan az elmúlt 7 évben.”
Egy dolgot fontos megértenünk. Sokszor szeretteink is a sértés módszertanához fordulnak, csakhogy jobban érezzék magukat, vagy bizonyítsák igazukat. Pedig nem lesz ettől jobb nekik. Ez a típusú visszajelzés természetesen nem ugyanaz, mint az építő kritika.
Különbség van támogató és támadó kritika között.
A kérdés tehát, miként reagáljunk egy támadó jellegű inzultusra? Steve Jobs figyelemre méltó módon mutatja be, milyen a helyes válaszadási módszer.
Jobs egy évtizedes kihagyás után 1997-ben tért vissza az Apple-höz. Az éves fejlesztői konferencián kellett a fent idézett kérdésre válaszolnia. Nem elég, hogy jogos és kemény támadást kapott, de mindezt nyilvánosan, ami a legtöbb embert padlóra küldené. Engem biztosan.
Steve reakciója:
* Megállt, szünetet tartott, hogy visszafogja az indulatait.
* Egyetért a sértő személlyel.
* Mindenki más számára feltárja a távlati képet, a ‘big picture’-t.
* Őszinte és az esendőségét, sebezhetőségét előnyére fordítja.
* Elismeri és megdicséri a munkatársait.
* Kemény befejezéssel él.
Vegyük részletesen a fent említett pontokat:
Megállt, szünetet tartott, hogy visszafogja az indulatait. Ez egyben a legnehezebb és legfontosabb rész.
Először mindig vegyünk egy mély levegőt, lépjünk vissza egyet és értékeljük a helyzetet. Könnyű mondani, nehéz megtenni. De gondolkodjunk. Csöndben.
Steve esetében az a 10 másodperc az örökkévalóságnak tűnhetett, ezalatt ő mégis ivott egy korty vizet és átgondolta a lépéseit.
“Tudod, sok mindenkinek meg tudsz felelni, de sosem tudsz mindenkinek…”
Még egy szünet, kb. 8 másodperc…
Ha egy útravalót ajánlhatok ebből a cikkből, az a szünetek értéke. Ez a technika sok másodperces türelmet igényel, mielőtt bármit is cselekednénk. A szünet igazi értékét az érzelmünk kontrolálása és reakciónk átgondolása adja. Mielőtt bármi olyat mondunk vagy teszünk, amit megbánnánk. A videóban jól látható, hogy ez az idő Steve Jobs-nak pontosan egy átgondolt és hatásos válasz kialakítását biztosítja.
Egyetért a sértő személlyel.
“Az egyik legnagyobb kihívás a változás és fejlődés előremozdításában, hogy emberek, mint ez az úriember, jobban látnak dolgokat, igazuk van… Néhány dologban.”
Vitatott stratégia egy konfliktus helyzet feloldására a közös szemszög, közös értékrend megtalálása a visszatámadás helyett. Steve Jobs ezen módszer helyes használatát tökéletes módon illusztrálta. Még el is ismeri, hogy több része van a szóban forgó OpenDoc-nak, amit Steve maga sem ismer.
De egy CEO-nak nem az a feladata, hogy minden egyes kis dologgal tisztában legyen – Steve elmondása alapján.
Mindenki más számára feltárja a távlati képet, a ‘big picture’-t.
Steve Jobs ezután elmondta, hogy mi is az ő feladata az Apple-nél: az összes szoftver minden funkciójának ismerete helyett inkább a nagy képet, a legfontosabb jövőben stratégiai lépéseket, azaz a víziót kell látnia és ehhez igazítani a csapatot.
“A legnagyobb kihívás, hogy miként hozod össze a hosszútávú célokat az éves (tíz) milliárd dolláros eladásokkal. Amit az évek során megtanultam az az, hogy mindig a felhasználói élménnyel kell kezdeni és onnan ráktaktikával visszafejteni a technológia szintjére. Sosem fordítva. Nem kezdhetsz a technológiával, majd ha kész, kitalálod kinek is adod el.”
Akármilyen nagyzolósnak hangzott annó (is), mégis, az idő Steve-et igazolta.
Őszinte, és az esendőségét, sebezhetőségét előnyére fordítja.
A fogyasztóközpontú szemléletről az alábbiakat tette hozzá Jobs:
“És talán többször vétettem ilyen hibát, mint bárki itt a teremben. És a sebeim, kudarcaim keményen bizonyítják ezt. Tudom, ez a helyzet.”
Ez a mondat több szinten durva. Nem csupán víziót ad, de a saját kudarcait, tanulási folyamatát használja a hitelessége megteremtésére. Őszinte. Zseniális. Továbbá a társtulajdonosok és részvénytulajdonosok számára ezt haszonként tünteti fel.
Elismeri és megdicséri a munkatársait.
“Elég sok ember dolgozik nagyon, de nagyon keményen az Apple-nél”. Steve Jobs még meg is említ néhányat név szerint a többszáz fős csapatból. “A tőlük telhető legtöbbet teszik meg.”
Ezzel a két mondattal Steve elismerte a csapatát, támogatta őket és mögéjük állt. Egy egységet képeznek. Ott, abban a pillanatban tudatja velük, hogy számíthatnak rá – és ezzel a csapatot is maga mögé állította.
Kemény befejezés.
“Amúgy, biztosan fogunk hibázni. Több hibát is ejtünk majd az út során. És ez jó! Mert legalább folyamatosan hozunk döntéseket. A hibákat pedig észrevesszük, tanulunk belőlük és kijavítjuk őket.”
