Kapitalista lábnyom

Mécs Imre felpattan az asztaltól, a terem méretű tárgyaló végébe siet és kimutat az ablakon. Ott épül majd az új városrész. Évek óta nézik a telket, most végre eljött az […]

gattyan

Bővebben

bazso_01

Mosogatással kezdte, ma Berlinben rendez a fiatal magyar lány

Oszd meg!

Ötször próbálkozott a magyar Színművészeti Egyetemre bejutni Bazsó Adrienn, ötször nem sikerült neki. Öt éve él Berlinben, ahol elvégezte az ottani színiegyetemet, azóta rendez és játszik a német fővárosban.

Két óriási kofferrel, 24 évesen érkezett 2012 januárjában Berlinbe, nem tudott németül, nem volt munkája, de az előtte folytatott kutatómunka alapján úgy érezte, Berlin lehet az a hely, ahol az álmai megvalósulhatnak. „Nem állt tőlem távol korábban sem a nemzetközi munka, dolgoztam Magyarországon is külföldiekkel, és mivel otthon nem találtam meg a számításom, kerestem, melyik másik nagyváros lehetne az, ahol mégis igen. London drágának tűnt,

Berlinről viszont azt mondták, nyitott, a kulturális élet is szerteágazó, lehet találni munkát, amiből meg lehet élni, miközben azon dolgozhatsz, hogy az álmaidat valóra váltsd.”

Adrienn a kiköltözés előtt a Bárka Stúdiójában tanult és egy-két alternatív társulatban dolgozott is, de épp akkoriban csökkentették jelentősen az off színházi szféra támogatását és úgy gondolta, „mielőtt elhervad”, még tesz egy próbát máshol is.

Adrienn nyolc hónapig mosogatott Berlinben, majd a mosogatást kávéfőzésre váltotta, a kávézói szamárlétra szerint, közben németet tanult. Nyolc hónap után, „amikor már ki tudta fejezni magát”, kezdett körülnézni, lenne-e bármilyen lehetősége a színházi szférában is. „Minden ingyenes alkalmat kihasználtam, workshopokra, előadásokra jártam. Egy színházterápiás foglalkozáson hallottam először a színházi mesterszakról, amelyet a két berlini színiegyetem egyike indít. Nyolc nap volt a jelentkezésig, beadtam.”

krieg-jorg-metzner-2

A Theater Strahl nevű ifjúsági színház előadásának egyik jelenete, “Krieg. Stell dir vor, er wäre hier” (magyarul: “Háború. Képzeld el, hogy itt van.”). Ebben az előadásban január óta játszik Adrienn. Fotó: Jörg Metzner

Felvették, sőt, szerencséjére ösztöndíjat is kapott, így két évig a berlini színművészeti egyetemre járt. Az álom sikerült, csak német álom lett belőle.

Ez a szak kétféle képesítést is adott: színjátszást tanítottak nekik, illetve olyan színházcsinálást, amelynek keretében amatőr alkotókkal tudnak majd később produkciókat létrehozni. (Például ez is egy olyan irány, ami Németországban nagy hagyományokkal rendelkezik, de Magyarországra még épphogy csak beszivárgott.)

„Fantasztikus, intenzív két év volt, nemzetközi társakkal, hiszen németek mellett izraeli, görög és osztrák osztálytársam is volt. Sokat tanultunk egymástól is. A német színháznak egész más hagyományai vannak, mint a magyarnak, sokkal többféle irányzat van például, de – amolyan német módra – ezt pontos rendszerbe foglalva kaptuk meg. És – szintén amolyan német módra – megtanítottak precízen kommunikálni, hogy a munkában és a kifejezésemben pontos legyek. Egyfajta távolságtartásra neveltek a munkával szemben, de ez nem jelentette a szenvedély hiányát.”

paul-bullinger

Flashmob-megbeszélés. A “Sing along, Berlin!” nevezetű projekt keretében 160 amatőr kórusénekessel csináltak Adriennék Flashmob-akciókat a berlini főpályaudvaron. Fotó: Paul Bullinger

Adrienn az egyetem után megtartotta a két irányt: jelenleg szabadúszó színész és rendező. Játszik hagyományos színházakban és rendez – magyar viszonylatban – alternatív módokon.

Például a berlini operaházban harmadik éve készít projekteket amatőr fiatalokkal, vagy kortárs zenei produkciókban dolgozik gyerekekkel.

Az ifjúsági színház Németországban egyszerre jelenti, hogy fiatalok csinálnak színházat és azt is, hogy fiataloknak szóló előadások jönnek létre. Adrienn színészként is inkább ilyenekben lép fel.

komm_naeher-arno-demclair

A “Komm näher!” (magyarul “Gyere közelebb!”) című előadás flyerfotója, ezt a szerepet Adrienn a Német Nemzeti Színházban játssza. Fotó: Arno Declair

Hogy miért sikerült Németországban az, ami Magyarországon nem? „Amikor egy ismeretlen országban, egy ismeretlen kultúrában kell új életet kezdened, egy teljesen új nyelvet megtanulnod, kicsit magad is újraépíted, egyfajta önismereti úton mész keresztül. Volt lehetőségem átgondolni, miért nem sikerülhetett korábban, és ami nagyon fontos, teljesen tiszta lappal indulhattam megint. Tényleg úgy éreztem magam, mint egy üres, fehér lap. De hozzájárult a német nyelv speciális felépítése is.

Németül nem kezdhetsz úgy el egy mondatot, hogy nem tudod, mi lesz a vége.

Jól át kell gondolnod, mit is akarsz mondani, ez megváltoztatja a gondolkodásmódodat. Valami ilyesmi történt velem is.”

Adrienn tehát jelenleg négy darabban játszik, mellette rendez, de magyar alkotókkal ritkán találkozik kint. Néder Panni rendező (aki kétlaki életet él Budapest és Berlin között) kivétel, nemrég pont együtt dolgoztak a német fővárosban.

Mostanában gondol csak arra, hogy jó lenne Magyarországon is dolgozni, de a hazaköltözés jelenleg nincs terítéken. „Magyarországon, ha el szeretnél érni valamit, a zavarosban kell halásznod, hogy kiderüljön, az hogyan is lehetséges. Németországban, ha el szeretnél érni valamit, ha van egy célod, szervezetek, emberek, platformok vannak arra, amelyek önzetlenül segítenek, hogy ezt el tudd érni.”

A borítóképet Carla Schleiffer készítette.

Olvasd el Legyél jobb rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő