Hamarosan becsengetnek az iskolába. Sok család számára ez az első ilyen esemény. Tele izgalommal, várakozással, esetleg szorongással. Hogyan lehet jól felkészülni az első osztályra? Miként támogathatod szülőként a leginkább gyermekedet? Egy fontos gondolatot mindig tarts szem előtt: első osztályos gyermeked valójában még óvodás. Vendégszerzőnk, Bojti Andrea gyermekpszichológus írása.
Az a gyermek, aki szeptemberben elkezdi az első osztályt, még soha nem járt iskolába. Hiába tekintjük őt iskolaérettnek, valójában még nem iskolás. Iskolássá válni ugyanis egy folyamat, ezért semmiképpen sem követelmény, hogy mindenre felkészülve, tökéletesen ismerve a rendszert egyből helyt álljon.
A nagy gyermeklélektani elméletek mindegyike külön fejlődési szakaszként tárgyalja az óvodáskort és az iskoláskort. Így ez az időszak egyben komoly mérföldkő a személyiségfejlődés alakulásában. Az óvodás gyermek gondolkodásmódja még egocentrikus, tehát önmaga nézőpontjából kiindulva értelmezi a világot. Míg a kisiskolás gyermek már képes a perspektívaváltásra. Azaz megérti, ha a barátja másképp értelmez egy helyzetet vagy ha az ő viselkedése miatt rossz érzései vannak. Ebben az időszakban fokozatosan leépül az óvodásokra jellemző mágikus gondolkodás. Kisiskoláskorra már megkérdőjelezik a gyermekek a Mikulást, és apránként megértik, mi a különbség a mese és a valóság között. Ahogy fejlődik a realitásérzéke, úgy válik egyre nyitottabbá a világ megismerésére. Komolyan felkeltik az érdeklődését az olyan kérdések mint a halál, a természet törvényei vagy az emberi test működése. Már nem elégszik meg a meseszerű vagy rövid válaszokkal. Visszakérdez, összefüggéseket keres, szeretné teljesen megérteni a dolgok működését. Szülőként itt bizony megtapasztalhatod, hogy nem mindenre tudod te sem a választ. Sőt sokszor annyira nyílt és megdöbbentő kérdéseket kapsz tőle, melyek zavarba hozhatnak.
Semmiképpen sem követelmény, hogy a gyerek mindenre felkészülve, tökéletesen ismerve a rendszert egyből helyt álljon. Fotó: Vitolda Klein
Iskoláskorba érve a gyermek számára kifejezetten fontossá válik a saját teljesítmény értékelése, elismerése. Ezt a szülők sokszor túlzott maximalizmusnak tekintik, ám valójában egy bizonyos szintig abszolút életkori sajátosságként tekintünk rá.
A kisiskolás gyermek kemény erőfeszítéseket tesz, hogy elérje a céljait. Gyakorol, gyűjti a pirospontokat, bepakol este a táskájába és büszkén készíti ki egyedül a ruháját.
De nemcsak a gondolkodásmódja, hanem érzelmi és szociális kompetenciái is látványos fejlődésen mennek keresztül. Elkezdődik a morális értékrend kialakulása. Olyan alapvető szociális értékekről beszélünk itt mint a bátorság, a tisztelet, az osztozkodás vagy a tulajdonjogok tiszteletben tartása. De már nem azért osztozkodik, mert azt mondta az óvónéni, vagy azért adja vissza a játékot, mert megkérte az anyukája. Hanem saját belső indíttatásból. Az eddigi élete során kapott külső motivációk lassan belsővé válnak. Ez szükséges ahhoz, hogy tanulni is önmaga miatt tanuljon.
A fenti rövid gyermeklélektani áttekintővel összhangban álljon is most néhány tanács, hogyan támogasd jól szülőként első osztályba igyekvő gyermekedet.
Ne beszéljetek állandóan az iskoláról!
Bizonyára nálatok is gyakori téma a nyár utolsó napjaiban az iskola. Óhatatlanul szóba kerül, ha találkoztok a tágabb családdal. „Na, és megvan már az iskolatáska? Várod már a sulit?” A szomszédnéni nevelési célzattal megjegyzi, hogy „Nahát, ezt már egy iskolásnak igazán tudnia kéne!” De szülőként is könnyű az iskolára fogva tanítgatni a gyermeket. „Az iskolában nem szabad így hangoskodni.” Elsősorban nektek kell ezt magatokban tudatosítani, aztán kérjétek meg a családot és az ismerősöket, hogy ők se hozzák fel az iskola kérdését.
Hagyjátok, hogy a gyermek maga nyissa ki a témát és az ő érdeklődése mentén, az ő tempójában beszéljetek róla.
A konkrét szervezési kérdéseket is ráér a nyár végére hagyni. Nem kell már júniusban bepakolni az iskolatáskát.
Amikor az iskoláról beszéltek, legyenek fókuszban saját gyermekkori emlékeitek
Sokkal könnyebben feldolgozható élmény az iskolakezdés a közös családi történetekkel. Természetes, ha a gyermek szorong ebben az időszakban. Lehetnek megelőlegezett félelmei, amiről szívesen beszélne. Pl. Mi történik akkor, ha nem tudja merre van a mosdó? Lesznek-e barátai már az első napon? Nem szabad ezeket a kérdéseket bagatellizálni, ugyanakkor válaszolni sem könnyű rájuk. Ilyenkor nagy segítség, ha eszünkbe jutnak a saját első osztályos emlékeink. Ezekhez a gyermek is szívesen kapcsolódik. Még akkor is, ha negatív az élmény.
Könnyebb az iskolakezdés, ha mi is mesélünk saját iskolai élményeinkről. Fotó: Benjamin Manley
Nem kell írni-olvasni tanítanod már az iskola előtt
Maradjon az iskola feladata a tanítás. Ettől sokkal fontosabb az érzelmi-szociális támogatás és az önállóság kérdése. Ennek legjobb módja a fentebb már említett erőfeszítések elismerése. Büszke lehetsz rá, amiért lerajzolta a házatokat. Megdicsérheted, milyen kitartóan játszott a kistestvérével. Köszönd meg, ha emlékeztetett rá, hogy ne felejtsd el kiüríteni a postaládát.
Bátran adj neki kisebb-nagyobb feladatokat a ház körül. Locsolja meg a virágokat, pakolja el a játékait, kösse be a cipőjét. Sok szülő magától értetődően szinte mindent megcsinál gyermeke helyett, mondván a gyermeknek az a dolga, hogy játsszon és tanuljon. Holott ű
az életkorának megfelelő szintű feladatok és elvárások kifejezetten támogatják az iskolában való helytállást is.
Otthon megértés és töltődés kell az egész napos koncentrálás után
Gyermeked számára az iskola olyan mint neked a munkahelyed. Az egész napos koncentrálás után otthon pihenésre, megértésre és érzelmi töltődére van szüksége. Ebben a kérdésben már egy jól kialakított napirend is sokat segít. Hagyjatok időt a szabad játékra és a mozgásra. Biztosan te is szívesebben ülsz le egy kicsit a kanapéra munka után, mintha egyből belevetnéd magad a házimunkába. Ha a gyermeked panaszkodik, hallgasd meg, kérdezz és állj a pártjára. Szinte biztosan lesznek rossz napjai, érik majd sérelmek és gondolhatja azt, hogy a tanítónéninek nem volt igaza. Fejezd ki együttérzésedet felé.
„Elhiszem, hogy dühös vagy, amiért Peti elvette a ceruzádat.” „Megértem, ha ebben nem értesz egyet Rita nénivel.” Ezt követően sokkal hitelesebben tudod őt az adott helyzetben támogatni.
Kifejezetten figyelj rá, hogyha gyermeked kudarcként él meg egy tanulmányi eredményt, holott előtte komoly erőfeszítéseket tett a siker érdekében, te ne fokozd tovább a rossz érzéseit. Nem kell otthon is még egyszer elmondani, hol hibázott és mit kellett volna másképp csinálnia. Ettől nem lesz „jobb tanuló.”
Az iskolakezdés a szülőről és az egész családról szól
Ahogyan a gyermeki személyiség fejlődésében is egy új életszakasz kezdődik, úgy a családi életben is ciklusváltás az iskoláskor. Új kihívást jelent az iskolai elvárásoknak való megfelelés. A gyermek iskolai teljesítménye a család, a szülők teljesítményeként mutatkozhat meg. Ezzel együtt szülőként megélheted gyermeked egyre növekvő önállósodását, amivel együtt átalakulnak a szülői funkcióid.
Az iskoláskor komoly mérföldkő a személyiségfejlődés alakulásában is, a gyerekek egyre önállóbbak lesznek. Fotó: Jonathan Borba
Saját felnőtt személyiségfejlődésünkben az iskoláskor előrehaladtával fokozódhat az idősödéssel járó szorongás. Ez rendszerint megjelenik a karrier és a párkapcsolat területén is. Hová tartok szakmailag? Mit kezdünk a kapcsolatunkkal, ha kirepülnek a gyerekek? Az első és egyben az egyik legfontosabb lépés, ha szembenézel a saját érzéseiddel. Számodra mit jelent az, hogy a gyermeked elkezdi az iskolát? Milyen érzésekkel éled meg ezt a változást? Gondold végig ezeket a kérdéseket a saját önismereted tükrében.
Bojti Andrea, klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus, https://bojtiandrea.hu
