F1! Zsír!

Ritkábban csöng a telefonom, mint azt sokan gondolják, de ha hívnak, eléggé kiszámítható, hogy ki mit akar tőlem. A legtöbben be szeretnének kerülni az újságba, néhányan kimondva-kimondatlanul rögtön fel a címlapra. Ritka, de […]

Bővebben

Szabadság után újra dolgozni: 8 tipp, hogy ne fájjon a visszatérés

A postafiók tele, a szabadság utáni friss lendület már sokszor az olvasatlan leveleken megtörik.

Nem éppen fedi a valóságot mindig az, ahogy elképzeljük, hogy a hosszú szünetről visszatérve majd hogyan vesszük fel újra a munkát: széttépjük a monitorunk, megváltjuk a világot, miközben elképesztő energiákat felszabadítva sokkal hatékonyabbak leszünk, mint valaha!

A legtöbben persze úgy vannak vele, hogy a pihenő után tele energiával és kreativitással vetik magukat bele újra a munkába, aztán odaülnek az íróasztal mögé és ehelyett szétfolynak az órák (és a napok) miközben még mindig nem értünk a végére a felgyülemlett e-maileknek. A kirobbanó produktivitás helyett még jobban lemaradunk a munkánkkal. Ismerős, igaz? (Hiszen ennek a cikknek is tegnap el kellett volna készülnie!)

Tervezz! 

A legtöbben azt tervezik meg, hogy mi legyen elvégezve az utazásuk előtt, vagyis az indulásukhoz igazítanak sok folyamatot. Ugyanígy aktívan fel kell készülnünk arra is, hogy majd visszajövünk. Bizonyos dolgokat előre menedzselni kell. Készítsünk egy rövid és betartható listát azokról a dolgokról, amiknek a jelenlétünk nélkül is haladnia kell. A nagy álmokat és a szerelemprojekteket sem most kell elindítani, erre a listára csak olyan tételt vigyünk fel, ami a legalapvetőbb feladatunkhoz kötődik.

Nyílik a szívességbank – ne legyen rá szükség! 

Nyilván a szabadságolások kapcsán megnyílik a szívességbank a munkahelyen is – nem árt, ha van valaki, aki kezeli az ügyeinket, ha mégis akadna valami, amíg nem vagyunk bent. Csakhogy, a mi szempontunkból is az a legjobb, hogyha egy ilyen segítőkész kollégának tényleg semmi dolga nem lesz a mi munkánkkal – így nagyobb az esély rá, hogy fordított helyzetben majd nekünk is csak készenlétben kell lennünk, de nem kell mások helyett dolgoznunk.

Gyere haza szombaton! 

A többek között a sikeres nők időbeosztásáról is könyvet író Laura Vanderkam egyszerű tippje az, hogy mindig legyen egy napunk a vakációból való megérkezés és a munkakezdés között. Ne essünk be azonnal az irodába, a nyaralást szombaton is be lehet fejezni.

Adj magadnak egy napot! 

Stratégiának bőven nem elegendő csak úgy visszasétálni a dolgos hétköznapokba – a legtöbben eleve nem is készítenek erre stratégiát. Nem árt, mert az ember azonnal be akarja pótolni az összes elmaradt találkozóját, megbeszélését. Vanderkam szerint a legjobb ha nem ezekkel kezdünk, toljuk ezeket délutánra, vagy ami még jobb, a következő napra.  A Soha nem olvasok reggel e-maileket c. könyv szerzője, Julie Morgenstern szerint is meg kell védeni az átmeneti időt, amikor az ember visszaérkezik, nem szabad ilyenkorra prezentációkat vagy megbeszéléseket beiktatni. Erre egyszerűen mindenkinek szüksége van. A naptárunkat pedig töltsük fel teendőkkel találkozók helyett – lássák mások is, hogy egyelőre “nem érünk rá”. Az első napunkra ne engedjünk befoglalni egyetlen időpontot sem.

E-mailek: csekkoljam, ne csekkoljam? 

Olvassunk vagy ne olvassunk leveleket a szabadság alatt? Nagy kérdés. Egyrészt, hozzászoktunk, hogy az okostelefonunk állandóan pittyeg, másrészt sokan azt gondolják, hogy így már menet közben tudják rombolni azt a levélhalmot, ami majd az első munkanap fogadja őket. Ahogy a világ sem fekete-fehér, úgy a megoldás sem. Vanderkamp szerint állítsunk be szűrőket, hogy kiktől fogadunk el leveleket a pihenés alatt. Van, aki feszült lesz attól, hogy nem jut hozzá friss információkhoz egy adott projekt kapcsán, ez ugyanúgy elronthatja a szünetet. Ám a levelek csekkolását még így is jobb, ha szabályokhoz kötjük. A leveleinket töltsük le reggel, mielőtt a család felébredne, és félóra után kapcsoljuk ki a gépünk vagy a telefonunk szinkronizálását újabb 48 órára.

Csak akkor nézzünk bele a leveleinkbe, ha tudjuk magunkról, hogy képesek leszünk kontroll alatt tartani a kíváncsiságunkat!

Legyünk őszinték magunkkal, aki előre tudja, hogy nem bírja ki a levelei nélkül, csak tegye fel a kérdést: megéri-e a munkát bevinni a magánélet területére szabadság alatt (is)? Jobb elengedni az egészet.

Autoreply: csak ne olyan őszintén

Van, aki igencsak őszintére fogja, ha automatikus válaszüzeneteket kell fogalmaznia a szabadsága idejére – de nem baj, ha annyira azért mégsem vagyunk őszinték. Vanderkamp szerint legalább is az átmeneti időszak alatt még egyáltalán nem gond, ha ezek a levelek a külső érdeklődőknek azt üzenik, még nem vagyunk az irodában. Rendezzük a sorokat házon belül, a közvetlen kollégáink úgyis tudják, hogy már elérhetőek vagyunk, nem gond, ha ezzel a külső partnerek várnak még egy napot. Miközben mi azt érezzük, hogy azonnal mindent be kell pótolnunk, a másik oldalon ülök az automatikus üzenetek miatt pontosan tudják, hogy nem dolgozunk, és hogy idő, míg újra felvesszük a fonalat.

Nem kell mindent elolvasni! 

Azt is érdemes átgondolni, vajon szükség van-e minden egyes olvasatlan levél tüzetes elolvasására és megválaszolására. Nem biztos, hogy erre fel kell áldoznunk egy napot. Egyesek úgy is tudnak aludni, hogy csak a legfontosabb leveleket jelölik ki, a többet pedig egyszerűen kidobják.

Nélkülünk sem omlik össze a cég

Vanderkamp szerint el kell fogadnunk azt is, nem történik tragédia, ha nem vagyunk elérhetőek. Egyszer egy ötnapos nyaralásra úgy ment el, hogy úgy tudta lesz Wifi, de nem volt. A helyzetet egyrészt megfelelő előretervezéssel kezelni lehet, másrészt később néhány embertől elnézést kellett kérnie, mikor visszatért és kész. “Néhány lehetőség lehet, hogy elment mellettem, de majd lesznek mások” – mondja erről. Az ember törekedjen rá, hogy nélkülözhetetlen legyen egy cég életében, de azért néha vegye észre, hogy valójában senki sem az.

A cikk az amerikai Forbes két korábbi cikke alapján készült, ezeket itt és itt találja. 

 

 

 

Olvasd el Legyél jobb rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő