Mindannyian a saját történeteink foglyai vagyunk, de ha egyszer ezt felismertük, tudunk rajta változtatni.
Képzeld el, ahogy egy óceánjáró fedélzetén beszélgetünk a London – New York vonalon. Képzeletbeli óceánjárónk nyílegyenesen halad. Eddig. Most egy fél fokot balra fordulunk, érezted? Én nem, és lefogadom, hogy te sem.
Mégis, ki tudja, ezek után hol érünk partot hetek múlva? Talán Kubában fogunk szivarozni? Vagy Buenos Airesben tangózunk?
Úgy fest, ez a 2017 olyan év lehet, ahol nehéz megjósolni januárban, milyen lesz a világunk decemberben. Mozgásba jöhet idén az emberiség.
Nem lenne jó történelmi korban élni, és 2016-ot emlegetni, mint az utolsó békeév.
E változó kor elég izgalmat fog hozni a világodba, mi lenne hát, ha személyes fejlődésedet tekintve 2017 az apró változások éve lenne?
Mi az a legkisebb dolog, amit ma szívesen megváltoztatnál abban, ahogy vagy magaddal – vagy a világgal?
Mi az a dolog, amit talán észre sem vennél, hogy megváltozott, de mondjuk február végére megváltozhat tőle az életed? Valami mélyen benn, a komfortzónádon belül. Semmilyen megerőltetést nem jelent ez. De 7-8 hét múlva bezsebelhetsz majd magadtól egy dicséretet és egy új, tök jó szokást – de addig mindennap figyelj oda erre a pici változásra.
Változtasd meg ez a pici dolgot ma.
Ehhez figyeld meg, hogy ez a kis dolog milyen sztoriba illeszkedik az életedben. Mi volt a sztorid e körül a dolog körül, amit magadnak meséltél anélkül, hogy erre igaziból odafigyeltél volna?
Nincs objektív valóság, csak sztorik vannak. A tested ugyanúgy része a kvantumvalóságnak, és igaz rá a törvény, mely szerint
a megfigyelő megváltoztatja a megfigyelt tárgyat a figyelmével.
A sztorik ilyen figyelem-meghatározók. Amilyen sztorit mesélsz magadnak, olyan lesz a világ. Amit keresel, azt fogsz találni. Ahogy azt kortárs filozófusunk, Lukács László (Tankcsapda) írja: “Az életedet úgy kapod, ahogy kérted”.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy minden sztori egy mini-hipnózis, amiben tartod magad. Azért tartod magad benne, mert még nem ismerted fel, hogy ez egy sztori. A sztori egyben lencse, filter, amin keresztül a világot nézed. Sokszor nehéz észrevenni, hogy egyáltalán van.
Egyik kedvenc kutatásomban a Harvard egyetem kutatóinak egy szállodai takarító személyzetnek sikerült új sztorit írni. A személyzet egyik felének részletesen elmagyarázták, hogy a munkájuk egy rendes kalóriaégető, fitnesz gyakorlat mindennap, és nem mondtak semmit a másik felének. Az új sztoriban élők vérnyomása és súlya csökkenni kezdett, pedig nem dolgoztak keményebben (ezt szintén figyelték).
Legyen 2017 az apró változások éve. Ehhez az első lépés az, hogy kezd el megfigyelni: mik ezek a sztorik, amit mesélsz magadnak? Nem is feltétlen a nagy dolgokban, hanem az apró, hétköznapi dolgokban, pont, mint amit ma megváltoztatsz! A feladat tehát tetten érni magadat apró narratívákban. Ilyesmikre gondolok: “Nekem fontos a …., mert …” “Ezt nem tudom megcsinálni, mert ….” Ez nekem való, hiszen …. ”
Ez a figyelem, ez a lélek-jelen-lét az első lépés a változásokhoz. A tudatalattid nyelve a repetíció, így segít, hogy észrevedd, hol kell változtatnod. Éljük az életünket, de nem a világban hanem a saját történeteinkben. Javaslatom tehát: ha már úgyis saját történeteink foglyai vagyunk, akkor legyenek ezek nagyon jó történetek!
Ha van kedved, írd meg, milyen sztorit találtál, és mit változtattál meg!
Barátsággal,
Karafiáth László Balázs, lélekjelenlét coach, www.purposeandplay.com
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
