Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Saját szervezésű minisuli, családi Google Drive, és egy megbízható lakásriasztó – így birkóznak az anyák az online oktatással

Az Egyesült Államokban újra bezártak az iskolák, és a kötelező intézkedéseken túl itthon is számos intézmény kényszerül arra, hogy az egyébként még bejárásra engedélyezett alsó osztályokat akár hetekre hazaküldje karanténba. Az online oktatás talán a szülőknek a legküzdelmesebb. Az amerikai Forbes anyákat kérdezett arról, hogy a korábbi járványhullámok tapasztalatai alapján most hogyan menedzselik munkájukat, életüket, és gyermekeik otthoni online iskoláját. Mindannyiuk küzdelme tanulságos, és többnyire egészen kreatív.

Néhány név nélkül nyilatkozó anya a Forbes.com-nak azt mondta, összefogtak másokkal, ötösével tanárokat fogadtak fel, kibéreltek egy osztályteremnek látszó helyiséget, és mini járványiskolát alapítottak. Mások a Facebookon kerestek közösséget: szülők és tanárok által vezetett, rész- vagy egész munkaidős, tanulásra vagy társas életre fókuszáló segítő csoportok jöttek itt létre. Akik nevüket is adták tapasztalataikhoz, egészen változatos megoldásokat eszeltek ki a helyzet menedzselésére.

Amanda Cole — vezérigazgató, Florida

„A két fiam óvodába és iskolai előkészítőbe járt volna a tavaszi bezárások alatt. Egyedülálló anyaként, miközben egy globális HR techcéget vezetek otthonról, ez a helyzet rengeteg átszervezést igényelt, sok hétvégi intézkedést, éjszakai munkaórát, és egy egész kis virtuális falu létrehozását a Zoomon.

A gyerekeknek jó érzékük van ahhoz, hogy éppen akkor borítsanak egy egész doboz gabonapelyhet a konyhapultra, amikor halaszthatatlan sales meetingem van, vagy amikor épp prezentálok egy webinaron.

Amikor nem működött a kamrára megrendelt lakat, és újat kellett vennem, épp megtaláltam egy egész doboz mogyorót a nappali padlójára borítva, ezeket játékkatonának használták.

Aztán megtanultam vasárnaponként nasidobozokat előre gyártani egy egész hétre, és előre beütemezni a napjaimba az ebédeket. A hétvége volt az ideje annak is, hogy utolérjem magam alvásban. Bekapcsoltam a ház riasztóját, hogy ha a gyerekek felébrednének és megpróbálnák kinyitni az ajtót, beinduljon a sziréna.

Lett egy piros kalapom is, ami a gyerekeknek azt jelentette, hogy épp telefonálok vagy meetingem van, ne zavarjanak.

Amikor ez már nem működött, elkezdtem fizetni nekik minden békében eltöltött meetingért. Összességében az új normák kialakításához rengeteg kreativitásra volt szükségem folyamatosan.”

Jodi Brandstetter — vezető tehetségstratéga, Ohio

„A tavaszi lezárások alatt le kell lassítanom a karrieremet, hogy az ötéves lányommal legyek, miközben a férjem otthonról dolgozott. Ő az előnyösebb helyzetben lévő kenyérkereső, én viszont épp benne voltam egy könyv megírásában, ami az üzletem fejlesztését nagyban segítheti.

Nehezemre esett segítséget kérni tőle.

Féltékeny voltam rá, hogy végezheti a munkáját, és szorongtam amiatt, hogy mindent meg tudjak csinálni: ellátni a lányomat, ellátni a házimunkát, egészséget ételeket főzni, közben írni a könyvet, Zoom meetingeket szervezni, és elégedetten tartani az ügyfeleimet.”

Rachel Forester Duran — egy globális tehetségmenedzser-cég vezetője, Texas

„Az utóbbi években otthonról dolgoztam, miközben a férjem szintén otthon foglalkozott a gyerekekkel. Emiatt sokan azt gondolták, hogy nekünk ez egyszerű lesz, sőt, mi is azt hittük kezdetben. De nem egyszerű. Nem tudok a projektjeimre fókuszálni, mert a gyerekeknek gyakran kell technikai segítség, ebéd, vagy épp valami egyéb ügy, amit normál esetben a tanárok oldanának meg az iskolában.

Ráadásul az, hogy mindenki otthon van egész nap, sokkal több mosogatnivalót és rumlit jelent. Az unatkozó gyerekek is több odafigyelést igényelnek.”

Jessica Miller — innováció vezető, Texas

„Átírattuk a gyerekeinket egy kizárólag online működő iskolába, mivel egy olyan iskolát akartunk nekik, ami tudja, hogy kell ezt csinálni, és olyan tanárokkal működik, akik ehhez már hozzászoktak. Ez elköteleződés is, de szerencsére tudunk csapatot alkotni. A férjem otthonról dolgozik, miközben én két üzletet futtatok, közülük az egyik nagyon gyorsan növekvő.

Létrehoztunk egy családi mappát a Google Drive-on és egy csatornát a Slacken a kérdések gyors megválaszolására.

Hetente három napot töltök az irodában, ebből egy napot a lányom is velem van. Neki is változnia kellett ahhoz, hogy felelősségteljesen be tudja osztani az idejét. Jól megy neki az online iskola, de ez egy-két órás időbefektetést is igényel tőlem vagy a partneremtől.”

Robyn Siminske — lakossági-szolgáltatás igazgató, New Jersey

„Ez szörnyű. Rosszabb bármilyen vírusnál. A fiamnak, mint sok más gyereknek is, komoly kihívás a tanulás. Egész nap otthon van egyedül. Bejelentkezik a számítógépébe az ágyából 7.30-kor, és kora estig online marad. Fáj a feje és vörösek a szemei. Szerintem az emberek nem is tudják, mi történik ezekkel a gyerekekkel. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a tanárok nem is akarják, hogy az iskolák kinyissanak.

Amikor váltott rendszerben, heti két és fél napot iskolában töltöttek a gyerekek, a tanárok rettegtek, a fiam tanára nem akart a gyerekek közelébe kerülni. Azt sem engedte meg, hogy a diákok egymással beszélgessenek, ettől aztán megutálták az iskolába járást.

A kerületi gyerekek fásulttá váltak. Félek, hogy a fiam és gyerekek ezrei kerülnek hátrányba tudásban és szociálisan is.

Félek, hogy sokan izolálódnak, egyedül érzik magukat és mentális betegség alakul ki náluk. Félek, hogy öngyilkosságot fontolgatnak vagy függővé válnak.”

"A felnőtt horgászok többsége totál analfabéta. Egy átlaghorgász nagyjából 3 ezreléket tud a horgászatról, én talán 3 százalékot."

Bodrogai Ferenc, a Forest Papír alapítója