Jane Goodall hatvanöt éven át kutatta a vadon élő csimpánzokat Tanzániában, később pedig a természet, az állatok és az emberség egyik legfontosabb globális szószólójává vált. A brit etológus és aktivista tavaly október elején, 91 éves korában halt meg. Munkássága és bölcsessége ma is iránytű lehet, ezért összegyűjtöttünk tőle tíz tanítást, amit érdemes magunkkal hozni 2026-ra is.
1. Fontos, de nem elég a remény
Időnként mindannyian reménykedünk valamiben, legyen szó akár egy apróságról, például, hogy nem szakad le az ég pont aznap, amikor otthon felejtjük az esernyőt, vagy olyan súlyos kérdésekről, hogy elkerülhető-e egy újabb világháború. A remény tehát mindenkit érint, még ha ritkán is nevezzük nevén ezt az érzést. Ha szeretnénk megérteni, miért ennyire meghatározó ez a végső soron pozitív hozzáállás, aligha találhatnánk hitelesebb útmutatót Jane Goodallnál, akinek az életéről A remény könyve címmel írtak regényt.
„Ha nincs remény, akkor meg vagyunk lőve”
– így foglalta össze véleményét a jelenségről a tudós a könyvben, amiből világosan kiderül, hogy a remény nem valami kényelmes, hátradőlős luxus, hanem kötelesség. És egy olyan belső hajtóerő, amelyért nap mint nap tennünk kell. Goodall szerint a bolygó sebeinek gyógyításához először hinnünk kell abban, hogy van még időnk, másodszor pedig vállalnunk kell a munkát, ami ezt megvalósítja. Goodall úgy gondolta, hogy a remény és a tettvágy kéz a kézben járnak, és nem bizakodhatunk vakon abban, hogy minden a legjobban alakul, ha a kisujjunkat se mozdítjuk. Szerinte a remény szívós eltökéltség, hogy mindent elkövetünk azért, hogy egyről a kettőre jussunk.
2. Ne mondjunk le a gyerekkori álmokról!
Gyerekként mindannyiunknak voltak hajmeresztő elképzelései arról, hogy mik leszünk, ha nagyok leszünk: tűzoltók, csillagászok, festők, színészek vagy cukrászok. Aztán felnőve sokan gyorsan leteszünk ezekről a vágyakról, és inkább valami konvencionálisabbnak tűnő utat választunk. Jane Goodall története azonban emlékeztet rá, hogy igenis érdemes kitartani és akár kockázatot vállalva megvalósítani az álmainkat.
Bournemouth, England – A young Jane Goodall poses for a picture in her school uniform. The feature documentary JANE will be released in select theaters October 2017. (Jane Goodall Institute)
Tarzan és Doktor Doolittle történetein nőtt fel, gyakran viccelődött azzal az interjúiban, hogy „Tarzan a rossz Jane-t vette el”. Tízéves kora óta arról álmodott, hogy Afrikában él majd, a vadállatok között. A második világháború utáni Angliában azonban szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy nő saját kutatásokat vezethet, így először egy titkárnőképzőt végzett el. Eltökéltsége viszont eljuttatta Afrikába, eleinte mint asszisztens, majd mint önálló kutató valósíthatta meg mindazt, amiről gyerekként ábrándozott.
3. A türelem sikert terem
Kitartásán túl a kapcsolatépítésnek is sokat köszönhet, ugyanis Louis S. B. Leakey segítségével vált valóra az álma. Leakey kenyai származású, világhírű paleoantropológus volt, egész életét az emberi evolúció kutatásának szentelte. Meggyőződése szerint a csimpánzok viselkedésének tanulmányozása segíthet jobban megérteni, honnan jövünk, ezért olyan megfigyelőt keresett, aki friss szemmel, előzetes tudományos berögződések nélkül követi az állatok életét. Így esett a választása a fiatal Jane Goodallra.
Goodall édesanyjával együtt utazott Gombéba, Tanzániába, ahol egy elnyűtt katonai sátorban töltött fél évet. Az út sokáig kudarcélmény volt: hónapokon át napfelkeltétől egészen estig kereste a csimpánzokat, de vagy nem is akadt a nyomukra, vagy egyszerűen nem engedték a közelükbe. Egy idő után úgy érezte, talán értelmetlen az egész. „Egy vicc az én jövőm” – fogalmazott akkor egy levélben.
A fordulatot egy Szürkeszakállú Dávidnak keresztelt majom hozta el, aki végre közel engedte magához.
Nála figyelte meg először, hogy fűszálakat használ eszközként, hogy kihalássza a termeszeket a termeszvárból. A felfedezés komoly tudományos mérföldkő lett, ugyanis 1960-ban a nyugati világ álláspontja még az volt, hogy kizárólag az emberek képesek eszközöket készíteni.
Kitartása és türelme nagyban hozzájárult a szenzációs észrevételhez, ami elindította Jane máig ható tudományos pályáját.
Gombe, Tanzania – David Greybeard was the first chimp to lose his fear of Jane, eventually coming to her camp to steal bananas and allowing Jane to touch and groom him. As the film JANE depicts, Jane and the other Gombe researchers later discontinued feeding and touching the wild chimps. The feature documentary JANE will be released in select theaters October 2017. (National Geographic Creative/ Hugo van Lawick)
4. Nem mindig jobb félni, mint megijedni
A sikerhez, eltökéltséghez és sokszor a túléléshez is nélkülözhetetlen az önbizalom. Jane Goodall történetei újra és újra megmutatják, milyen fontos szerepe van a magabiztosságnak. Különösen akkor, amikor veszélyes helyzetekben kell gyors, de megfontolt döntést hozni. Pályája elején egy hosszú nap után éppen a tábor felé tartottak kollégájával, amikor egy fiatal hím oroszlán tűnt fel mögöttük. Jane higgadtan szólt útitársának, hogy szép lassan induljanak el a szurdok pereme felé. Később Louis Leakey is megerősítette, hogy jól döntött, mert ha futni kezdenek, akkor az oroszlán ösztönösen üldözőbe vette volna őket.
Egy másik alkalommal egy orrszarvúval került szembe. Jane ekkor egyhelyben, mozdulatlanul megállt, mert tudta, hogy az állat rosszul lát, és mivel a szél kedvezett neki, a szagát sem érezhette. Az orrszarvú végül továbbállt, ő pedig sértetlenül megúszta a találkozást. Mindkét helyzetben természetes reakció lett volna a félelem, Jane azonban az ismeretére és a tapasztalatára támaszkodva döntött. A történetekből levonható tanulság, hogy bízni kell magunkban, és abban a tudásban, amit az életünkben felhalmoztunk.
5. Vannak, akiket ki kéne lőni az űrbe
Nem éppen a megszokott, anyáskodó és inspiráló jó tanács, mégis Jane Goodall száját hagyta el a mondat. Jól tükrözi azt a sajátos, finom iróniával átszőtt személyiséget, amely miatt annyian felnéznek rá. A Netflix különleges interjút készített vele, amit a halála után hoztak nyilvánosságra.
Ebben hangzott el a felsorolás arról, kiket indítana el Elon Musk egyik űrhajóján: Musk mellett Donald Trumpot, Vlagyimir Putyint és Hszi Csin-pinget is.
Goodall szerint ugyanis mindannyian nagyban hozzájárulnak a bolygó pusztulásához.
Goodalltól nem idegen a markáns vélemény. Egész életében azt példázta, hogy a világ abszurditásaival szemben az őszinte beszéd a leghatékonyabb túlélési stratégia. Bár néha rendkívül borúlátóan beszélt a Föld jövőjéről, azt sosem felejtette el, hogyan lehet közben mégis élni, nevetni és embernek maradni. Ez a kettősség talán az egyik legfontosabb öröksége.
6. Most kell lépni!
A globális felmelegedésről Goodall azt mondta, hogy a halogatás luxus, amit már nem engedhetünk meg magunknak, ezért ha lépni akarunk, annak most van itt az ideje. Ő maga reménykedve vallotta, hogy még nem késtünk el teljesen, bár az évek során saját szemével látta, milyen drasztikusan csökken az állatállomány, így nem csoda, hogy könyvében súlyos szavakkal fogalmazott:
„mostanra égbekiáltó károkat okoztunk”.
Mégis többször kiemelte, hogy van egy szűk időablak, ami bár napról napra rövidebb, de ha összefogunk, akkor még elkezdhetjük helyrehozni a károkat és lassíthatunk a klímaváltozáson, illetve a fajok pusztulásán.
Jane Goodall. Fotó: Egyed Péter/Forbes-archív
7. Légy empatikus!
Jane Goodall példája világosan megmutatja, hogy a valódi megértés nem gyors ítélkezéssel kezdődik, hanem türelmes jelenléttel. Ő nem elméletekkel érkezett Gombéba, hanem távcsővel, jegyzetfüzettel és azzal az elhatározással, hogy megfigyel, mielőtt következtetne. Így jött rá arra, hogy bizonyos állatok sokkal összetettebbek és magasabb az érzelmi intelligenciájuk, mint korábban gondolták.
A szemlélete az emberi kapcsolatokra is átfordítható. Példája nyomán az empátia alapja a kíváncsi, ítélkezésmentes figyelem.
Ne akarjuk rögtön megmagyarázni a másik viselkedését, hanem várjunk, amíg kirajzolódnak a valódi minták.
Ha nem feltételezünk azonnal rossz szándékot, és nem reagálunk rögtön védekezéssel, akkor sokkal tisztábban láthatjuk, mi zajlik valójában a másik emberben és mi áll a kialakult helyzet hátterében.
8. Kezdd kicsiben!
Jane Goodall gyakran idézett egy őslakos megközelítést:
„Ez a döntés hogyan szolgálja a hét generációval későbbi világot?” Ez a gondolkodásmód gyökeresen eltér a mai, azonnali eredményekre épülő szemlélettől,
pedig érdemes átgondolni, hogy a tetteinknek milyen következményei lehetnek. Goodall emlékeztet rá, hogy döntéseink nem csak rólunk szólnak, minden egyes lépésünk hatással lehet a következő nemzedékre.
Egész életműve arról szól, hogy a természet nem egy tőlünk elszigetelt külvilág, hanem az otthonunk, része vagyunk, belőle származunk, és nélküle nem maradhatunk fent, ezért is kell megvédenünk. Többször hangsúlyozta, hogy elég, ha csak a mindennapi életünkbe vezetünk be néhány változást, átgondoljuk mit eszünk, mit vásárolunk, mit viselünk, hogyan közlekedünk. Azt vallotta, hogy ha mindenki etikusabban és felelősebben viselkedik, akkor sok kicsi tényleg sokra mehet.
9. Ne tekintsünk mindent magától értetődőnek!
Jane Goodall élete nagy részében úton volt: évente mintegy háromszáz napot utazott, hogy állatokat figyeljen meg, konferenciákon vegyen részt, vagy előadásokat tartson. Ezeken az alkalmakon gyakran felidézte az emberiség egyik legnagyobb teljesítményét, az első holdraszállást. Ilyenkor arra kérte a hallgatóit, hogy amikor legközelebb felnéznek a Holdra, ne gondolják természetesnek, hogy az a séta megtörténhetett.
Jane Goodall. Fotó: Egyed Péter / Forbes-archív
Goodall ismét egy történeten keresztül adta át az üzenetét, mert azon a véleményen volt, hogy a szív fogékonyabb az elbeszélésekre, mint a puszta adatokra. A holdraszállás emlegetésével azt akarta elérni, hogy értékeljük a sikerek mögött álló hihetetlen mennyiségű munkát, kitartást és emberi találékonyságot, továbbá tanuljunk meg rácsodálkozni a világra. Hiszen ha még látjuk a csodát a világban, akkor könnyebben hiszünk abban, hogy tenni is érdemes érte.
10. Nem adom fel, és kész!
„A bolygónk óriási problémákkal néz szembe, és ha alaposan megvizsgálom őket, néha valóban megoldhatatlannak tűnik a helyzet. Akkor mégis miért remélek? Részben azért, mert makacs vagyok. Nem adom fel, és kész!”
Jane Goodall kijelentése sokat elárul a személyiségéről. Makacssága és eltökéltsége tette őt világviszonylatban is kiemelkedő tudóssá. Huszonhét könyvet írt, két film főszereplője volt, és munkásságát vándorkiállítások mutatják be. Élete során a világ legnagyobb kitüntetéseivel ismerték el: az ENSZ Béke Hírnöke lett, a brit királyi család Dame rangot adományozott neki, és megkapta az amerikai Elnöki Szabadság-érdemrendet is. 1977-ben hozta létre a bolygó védelméért küzdő Jane Goodall Intézetet, amely ma már huszonöt országban működik.
Mindez nem hullott az ölébe. Minden eredménye mögött kemény munka, elszántság és a „nem adom fel, és kész” hozzáállása állt, ami kulcsfontosságú volt gazdag öröksége felépítésében és mindenképp tanulandó tulajdonság.
