Sokan megkérdezik, hogy ha átadják a családi cégüket egy megbízott cégvezetőnek, akkor hogyan ellenőrizhetik a működést, mi garantálja, hogy a cég továbbra is jó kezekben marad? Egyáltalán milyen veszélyei és biztosítékai lehetnek annak, ha a családi vállalkozásban szétválik a tulajdonosi és a menedzsment réteg?
Közelítsük meg a kérdést inkább a vállalat oldaláról. Ha a cég tulajdonosa nem annak alapítója, hanem annak utóda, örököse, könnyen előfordulhat, hogy kevésbé ért a cégvezetéshez, vállalkozáshoz. Ha nem így lenne, már régen ő ülne a vezetői székben, mint kinevelt utód. Ha pedig a tulajdonos maga az alapító, aki mára elfáradt, kiöregedett vagy csak nem tud egy szintet átlépni és a céget tovább építeni, szintén csak hátráltatja a vállalat működését.
Mindenki ismeri a Zara divatmárkát, de azt már nem gondolják komolyan, hogy a vállalatot, még mindig a 80 éves Amancio Ortega egyedül vezeti. Bill Gates sem vesz részt a Microsoft napi irányításában és rossznyelvek szerint az új menedzsment az alapítónál is sikeresebben oldotta meg az új utakra és újabb sikerekre vezetést. De a legjobb példa Liliane Bettencourt, aki 94 éves és a világ 20 leggazdagabb emberének egyike. Mellesleg a L’Oreal kozmetikai vállalat legnagyobb részvényese és talán évente egyszer részt vesz a közgyűlésen is, ahol a vezérigazgató beszámol a növekvő eredményekről.
Vagyis mindenképp csak javára válik a vállalkozásnak, ha egy hozzáértő menedzser veszi át az irányítást a nem hozzáértő vagy kifulladt tulajdonostól. Ugyanakkor a tulajdonosnak sem kell korlátlanul kiengedni kezéből az ellenőrzést. Kitűnően alkalmas erre a tulajdonosi kontrolling rendszere, mindazok a riportok, amik a tulajdonost rendszeresen tájékoztatják az eredményekről, pénzügyi helyzetről. Az informatika mai szintjén a világ bármely pontján is percenként kaphatunk friss információkat a vállalati működésről.
Emellett van már lehetőség biztosítást kötni a cégvezetők „tévedéseire”, ami további anyagi védelmet ad a tulajdonosnak.
De összességében mégis azt tartom a legjobb megoldásnak, ha a tulajdonos (vagy befektető) partnerként tekint a menedzsmentre, érdekelté teszi őket az eredményes működtetésben akár úgy is, hogy valódi tulajdonrészt ad át nekik a munkájuk elismeréseként.
Ezzel nemcsak ösztönöz, de a lojalitást is kialakítja, ami erősebb bármely ellenőrző szervnél.
A tulajdonosnak pedig nem marad más dolga, mint „vagdosni az osztalékszelvényt” és időnként türelmesen meghallgatni a menedzsment időszaki beszámolóit. Az amerikai vállalati örökösök ezt már régen megtanulták!
Vitkovics Péter
változás és válságmenedzser
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
