A Szajnán lebegő Adamant inkább néznénk izgalmas színházteremnek vagy galériának, mint pszichiátriai járóbeteg-gondozónak. A négy évvel ezelőtti felújításakor pedig már azzal a céllal dolgoztak az épületen, hogy az utóbbi nyithassa meg a kapuit. Az intézményben Nicolas Philibert francia rendező forgatott dokumentumfilmet, amely szombaton elnyerte a Berlini Filmfesztivál fődíját.
Ritkán kerül a Berlini Filmfesztivál nagydíja dokumentumfilm-rendezőhöz. Nicolas Philibert jól láthatóan meg is lepődött a gálán, és azt kérdezte a zsűri tagjaitól – emeli ki a The New York Times –, hogy eszüknél vannak-e. Kristen Stewart, a zsűri elnöke természetesen méltatta a filmet, mesterien megformáltnak nevezte, és azt mondta, hogy a zsűri minden tagját magával ragadta.
Terápia a hajón
Philibert hónapokon át forgatott Párizsban, egy állóhajón működő pszichiátriai járóbeteg-gondozóban, az Adamanton. Kamerájával követte a betegek útját, felvette, ahogy zenélnek, festenek, a művészet által mesélnek a saját élettörténetükről. A dokumentumfilmet azért is készítette, hogy lebontsa azokat a stigmákat, amelyeket a mentális problémákkal élők viselni kényszerülnek. Philibert alkotásában elmosódnak a határok az ápolók és az ápoltak között, azt szeretné érzékeltetni, hogy alapjaiban nem is nagyon különbözünk egymástól. „Az emberség érzése összeköt minket” – mondta a filmrendező.
A vízen ringatózó épület több mint tízéves, de 2019-ben komoly felújításon esett át. A terápiás központot a párizsi Seine Design ügynökség és a lebegő építészetre szakosodott Gérard Ronzatti tervezte. Az eredeti elképzelés az volt, hogy egy olyan befogadó, a művészetterápia eszközeit használó helyet hoznak létre, ahová a betegek szívesen járnak be. Ezzel remélhetőleg csökken az az idő, amit kórházakban töltenek és egyúttal nagyobb esélyt is kapnak arra, hogy visszailleszkedjenek a családjukba, korábbi közösségeikbe.
Együtt tervezték
A tervezésbe bevonták a gondozókat, sőt betegek véleményét is kikérték. Már a központ megtervezése is része lett a terápiás folyamatnak. A külső fa panelek mozgathatók, a páciensek közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az elemekkel – a széllel, esővel, napsütéssel –, és megfigyelhetik a tükröződéseket a Szajna felszínén. A belső terek nagyrésze is fából készült, ez is hozzájárul a megnyugtató atmoszférához.
Nicolas Philibert előző filmjét a 2002-es Cannes-i Filmfesztivál versenyen kívüli szekciójában mutatták be. Az Én, te, ő egy vidéki francia iskola mindennapjairól szól, a középpontjában egy tanár áll, aki odafigyeléssel, türelemmel fordul a diákjai felé. A kritikusok azt a filmet is nagyra tartották, több díjat is elnyert. Ugyanakkor a tanár jogi lépéseket tett a film miatt, úgy érezte, hogy őt és a diákokat félrevezették azzal kapcsolatban, hogy az alkotást mekkora közönség előtt fogják levetíteni. A bíróság viszont nem találta jogosnak a sérelmeit.
