Huszonöt év különbséggel alapítottak iskolát, de abban egyetértenek, hogy a kamaszoknak ma éppen olyan fontos egy patrónus vagy egy mentor, azaz egy mintát mutató felnőtt, mint a 90-es években volt. No, meg az is, hogy ne szorongásban teljenek a napjaik. Az viszont különbség a harmincöt éves AKG és a tízéves Budapest School között, hogy előbbi akaratlanul is elit iskolává vált, utóbbiban viszont szándékosan nem kérnek központi felvételit a gyerekektől. Interjú Horn Györggyel, az AKG pedagógiai vezetőjével és Halácsy Péterrel, a Budapest School társalapítójával kamasz elefántról, taníthatóságról és közhelyes mesterséges intelligenciáról.
Ajánló részlet itt, teljes cikk a februári Forbes magazinban.
Forbes: Másfajta oktatás kell ma az alfáknak vagy a Z generációnak, mint az X-nek, akikkel az AKG indult?
Horn György (H. Gy.): Én nem nagyon kedvelem ezt a generációs besorolást. Kábé olyan, mint a csillagjegyek. Nyilván léteznek a technológiai változások miatt eltérő együttműködési formák, de az egésznek semmi köze a biológiához. A világ bármelyik pontján megnézhetjük a tizenhat évesek viselkedését, mozgását vagy öltözködését, semmi különbséget nem fogunk látni. Sem most, sem ötven évvel ezelőtt.
Vannak a felnövekedésnek mindenkor jellemző vonásai.
Amikor egyszer Dél-Afrikában jártam, az úton átment előttünk egy elefántcsorda, és az utolsók közt volt egy kamasz elefánt. Egyszer csak szembefordult az autónkkal, kicsapta a füleit, elkezdett ordibálni, és rávágta az ormányát a kocsira, mintha azt mondaná, hogy „gyere ki a hóra, haver”. Mögötte jött az anyja, lekevert neki egy hatalmas pofont az ormányával, erre a kamasz elefánt visszahúzta a fülét, és mintha mi sem történt volna, ment tovább.
„Az elején komolyan vettük, hogy nem olyan fontos nálunk a teljesítmény, azt gondoltuk, inkább azért jönnek ide a gyerekek, mert alternatívak vagyunk. Ez már nincs így” – meséli Horn György az AKG útjáról, ami sok szempontból azonos a Budapest Schooléval. Fotó: Belicza László Gábor / Forbes
Péter, alapul vettétek az AKG-t, amikor tíz éve a Budapest Schoolt kitaláltátok? Mennyire alakultak át azóta a jó iskolával szembeni elvárások?
Halácsy Péter (H. P.): Nagyon nehéz volt nem az AKG-ból kiindulni, nem is lett volna érdemes. Ha már dolgoztak rajta huszonöt évet, hülyeség lett volna nem ezt venni alapul. Például valamelyest lemásoltuk a kisiskola-modellt, csak mi mikroiskolának hívjuk, mert hát mégsem akartuk ugyanúgy nevezni. És nagyon hasonló az itteni patrónus szerepéhez nálunk a mentoré.
H. Gy.: De azért ők sokkal bátrabbak voltak, a vertikális korcsoport például radikálisabb változtatás, mint sok minden, amit mi megléptünk annak idején.
H. P.: Igen, és nem is működik még elég jól szerintem. A tanárok meg a szülők állandóan megpróbálnak visszaállni korcsoportokra. Alapvetően abban más a Budapest School, mint az AKG, hogy mi kicsiben indultunk, a klasszikus Vekerdy-modellel: nyolc család összeáll, és keresnek a gyerekeiknek egy tanítót. Ezért nálunk az egységességet, a curriculumot, a közös akkreditációt és intézményt még fel kell építeni.
Amióta a Kiscelli utcában 2018-ban elindult az alsós évfolyamokkal az AKG párja, az itteni diákok BKG-nak gúnyolják, jelezve, hogy ők a jobbak. Ki áll nyerésre a teljesítményben?
H. Gy.: Akik a Raktár utcai suliba járnak, felvételivel kerültek be, és az az identitásuk, hogy „mi okosak vagyunk, a Kiscelli utcaiak meg nem annyira”. A Kiscelliben az elsőként elinduló három évfolyam tényleg úgymond menekülő gyerekekből áll, hiszen nem felmenő rendszerben kezdtük felépíteni az iskolát, hanem azonnal az elsőtől az ötödik osztályig indítottuk el.
Szóval akik oda beiratkoztak, valahonnan, egy másik iskolából eljöttek, és kialakult róluk az a kép, hogy nevelhetetlenek. Ez az elképzelés még a tantestületben is erős volt. De azóta kiderült, már nincs szignifikáns különbség a tanulmányi eredményben az ottani és az itteni gyerekek között. Most már ott is a tizenegyedik évfolyamnál tartunk, vannak közös programok is, sőt egyes tanárok tanítanak itt is, ott is.
A taníthatóságban tényleg nagyobb a szórás. Itt motiváltak, okosak a gyerekek, nekünk lényegében semmi dolgunk sincs, csak annyi, hogy ne tegyük tönkre őket. Ott több a papíros gyerek, de sok nagyon okos is. Viszont mindkét házba ugyanazzal a szociokulturális háttérrel jönnek.
H. P.: Ahogy ezt meséled, Gyuri, kezd megfogalmazódni bennem, hogy a legnagyobb különbség köztünk és az AKG között, hogy mi nem mentünk bele a központi felvételibe. Emiatt nálunk sokkal szélesebb kognitív spektrumon mozognak a gyerekek.
Akit ez zavar, annak azt mondjuk, felvételizzen az AKG-ba.
Oké, mondjuk nincsenek generációs különbségek, de mi az, amit máshogy kell velük csinálni az iskolában, mint harminc éve, mert változik a világ?
H. Gy.: Az egyik legnagyobb különbség talán, hogy radikálisan megnőtt a projektek aránya a tanításban. Ma negyvenöt perces, hagyományos tanóránk gyakorlatilag nincs. Induláskor még volt. A teljesítménykontroll is erőteljesebb, mint régen.
Az elején komolyan vettük, hogy nem olyan fontos nálunk a teljesítmény, azt gondoltuk, inkább azért jönnek ide a gyerekek, mert alternatívak vagyunk. Ez már nincs így.
Az a megállapítás sem igaz ránk, ami az eredeti programban benne volt, hogy az egész napos tanítás miatt az egyéni tanulást nem helyezhetjük az iskolán kívüli időre. De igen, kívülre helyezzük: hétvégére. Napi felelés nincs, de iszonyú erős a verseny a gyerekek között – ez sem így volt az elején. Nem a mérce szigorodott, hanem az ahhoz való igazodás. Versenyorientáltabb lett az AKG is.
H. P.: Kíváncsi lennék, mit mondana erre egy generációkutató. Talán azt, hogy a Z generáció jobban teljesítményorientált? Nálunk az az iskola egyik mottója, hogy magabiztosan szembenézünk a bizonytalan jövővel. De hát hogyan legyenek magabiztosak a gyerekek, ha képtelenség elképzelni, lesz-e majd lakásuk, munkájuk, és erősen szoronganak a klímaváltozás meg a mesterséges intelligencia miatt?
Arról, hogy
- mi volt a két iskola válasza a tavaly szeptemberi mobilos kormányzati szigorra,
- mi az, amit máshogy kell csinálni az iskolában, mint harminc éve, mert változik a világ,
- és hogy mit gondol a két iskolaalapító a mesterséges intelligencia szerepéről az oktatásban,
a februári, generációs témákra fókuszáló Forbes magazinban olvashatsz. Lapozz bele!
