Vezetőként elsődleges feladatunk az, hogy egy nagyon jó csapatot építsünk és tartsunk egyben – és ha összeállt, akkor lássuk el őket célokkal, hárítsunk el minden akadályt az útjukból és leginkább hagyjuk őket dolgozni. Vezetőként a cég eredményeire sehogy máshogy nem tudunk hatni, mint rajtuk keresztül. Egy vezetőt a csapata, egy csapatot az eredményei alapján lehet megítélni.
Kutatások igazolják, hogy kreatív/alkotó/programozó kollégáknál a munkakörnyezet tízszeres eltérést okoz a teljesítményben. Ha az agyunkkal alkotunk értéket, az csak akkor megy, ha tudunk figyelni, belemélyedni és flowba kerülni. Ez nem nagy ördöngősség, csak kellő kihívás kell és öt perc zavartalan idő. Már meg is érkeztünk a rajtvonalhoz és indulhat a munka.
És itt a gond. Egy olyan környezetben, ahol két percenként szólal meg valaki, jön be egy kolléga a látóterünkbe vagy csörög egy telefon, ez az állapot elérhetetlen. Mielőtt bármibe bele tudnánk merülni, már ki is vagyunk zökkentve és kezdhetjük elölről az egészet. Kevés más faktor van, ami ekkora különbséget tud okozni, mégis a legtöbb cégnél – legyen az kicsi vagy nagy – nem figyelünk erre. Pedig nem olyan bonyolult.
Kisebb irodák, jó hangszigetelés, vizuális szeparáció, egymást dolgozni hagyó kultúra.
A vezetők kontroll igénye, a belsőépítészek esztétikai céljai és a rövidlátó gazdaságosság sokszor open officeba pakolják az alkotókat és teljesen ellehetetlenítik a munkát. Ilyenkor jön az, hogy alkotni csak munkaidő előtt vagy után, esetleg otthonról lehet, mert a nappali ricsajt már nem tudják túlharsogni a gondolataink.
Ha már kifizetted a húst, ne spórolj a fűszeren!
Ami sosem fért a fejembe, hogy miért a kicsi tételeken igyekszik sok cég spórolni, ezzel jelentősen rontva a legnagyobb költségének, a munkaerőnek a hatékonyságát. Létező példa, hogy a nyomtatópapíron spórol egy cég, ezért a recepcióstól kell azt kérvényezni. Könnyen belátható, hogy nagyságrenddel többe kerül mindenkinek az ideje, mint a papír. Amin viszont sokkal kevesebbet gondolkodunk, hogy egy IT-cégnél mind a munkaeszközök, mind a munkakörnyezet egy nagyságrenddel kevesebbe kerül, mint a bérek.
Egyszer megmértük (stopperrel), hogy mivel töltik a fejlesztőcsapatok a napjukat. Kiderült, hogy az idő egyharmadát a számítógépre várakozva töltik. Átlag „loaded coston” számolva havi 200-300 ezer forint/fő elpazarolt munkaidőt jelentett ez.
A teljes géppark felturbózása egy hónap alatt térült meg munkában, mégis sok vita volt, mire sikerült pénzt fektetni bele.
Az ilyen költségeket sose önmagukban próbáljuk értelmezni és faragni, vessük össze őket a bértömeggel! Ha egy cég vacak irodában tartja a drága csapatot, akkor mindössze pár százalékot spórol meg teljes költség szinten. De ennél nagyságrenddel többet veszít hatékonyságban. Egy jó iroda és a jó munkaeszközök a legolcsóbb és leggyorsabban megtérülő befektetések.
A legjobb embereid nem NEKED, legfeljebb VELED fognak dolgozni.
Nagyon fontos szerintem, hogy egy cég hogyan viszonyul a csapatához, egy vezető a beosztottjaihoz. Ha sikeres céget akarunk felépíteni, akkor a csapatot nem lehet a cég tulajdonaként, gépként vagy erőforrásként kezelni. Úgy gondolkodom, hogy jó esetben a csapat és a vezetőség sok szempontból egy szinten van, hiszen közösen dolgozik egy célért és társként működik együtt. Bár mindenkinek más a feladata ebben, más a felelőssége, más problémán kell gondolkodnia, de én abban hiszek, hogy
egy CEO és egy junior tesztelő is egymásért dolgozik. Ehhez szorosan kapcsolódik az is, hogy egymásnak kölcsönösen elszámolással és nyitottsággal tartozunk. A cég állapota, stratégiája és eredményei pedig mindenkire tartoznak.
Ezzel sokszor borzoltam a tulajdonosok és a vezetőtársak idegeit. Tőlem a cégben bárki szinte bármit megkérdezhetett, és ha időm engedte, akkor elmondtam, megmutattam, elmagyaráztam. Az, hogy a céget mindenki magáénak érezze, azon múlik, hogy vezetőként te minek érzed azt. Ha te is úgy érzed, közös a cég, akkor egészen máshogy fogsz viselkedni velük. Ahogy egy hajón, úgy egy cégben sem csak a kapitánynak fontos, hogy ne fussanak zátonyra.
————
Balogh Péter, becenevén Petya, az NNG társalapítója és egykori vezérigazgatója, jelenleg angyalbefektető és mentor, aki saját pénzből (Baconsult), másokkal együtt (Power Angels) és állami segítséggel is (Baconsult Inkubátor Program) segíti a hazai tech startupokat. Ez a heti cikksorozat a LinkedIn-en futó napi #startupcoelho sorozata szösszeneteit fogja csokorba. Hogy miért vágott bele, arról itt írtunk.
A vendégszerzők nem a Forbes munkatársai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőségét.
