Számos legenda és kétség övezi a kérdést, vajon nevelhetjük-e tudatos stratégia mentén kétnyelvűvé az egynyelvű közegben élő gyereket, hogyan tesszük a legjobbat neki, legyen szó mesterséges vagy természetes kétnyelvűségről. Egyáltalán, mit jelentenek ezek a kifejezések? Interjú.
Szerencsés generáció a mostani szülőké, akiknek már az iskolában több lehetőségük adódott a külföldi tanulásra, később a munkavállalásra és számtalan alkalommal élhetik meg a nemzetköziség élményét. Ennek köszönhető, hogy egyre gyakoribbak az úgynevezett kétnyelvű családok, ahol a szülők más-más anyanyelven beszélnek, más kulturális háttérrel érkeznek a kapcsolatba, majd vállalnak együtt gyereket.
Több nyelven, de legalább angolul beszélni manapság szinte elvárás, így gyakran azok is a korai nyelvtanulás mellett teszik le a voksukat, akik magyar anyanyelvű szülőként csak iskolában tanult nyelvtudásukat adnák át gyereküknek. Fürész-Mayernik Melinda baba- és gyermek angol oktatóval, az Angol Kalauz Program alapítójával beszélgettünk ennek előnyeiről, hátrányairól, nehézségeiről, a kétnyelvűség mibenlétéről.
Forbes.hu: Az interjúra készülve friss, elérhető magyar nyelvű könyveket kerestem a témában, de alig találni a kétnyelvűségről, a kétnyelvű gyerekekről vagy a nagyon korai nyelvtanulásról szóló szakirodalmat, irodalmat. Mi ennek az oka?
Fürész-Mayernik Melinda: Magyarországon még nagyon gyerekcipőben jár ez a terület. A kétnyelvű gyerekekre még mindig úgy néznek, mint valami csodabogarakra, akiket mindegy, hogy hogyan, de integrálni kell. Gyakran nem veszik figyelembe azt, hogy ők más képességekkel, sokszor rengeteg olyan extra kognitív képességgel rendelkeznek, ami egy egynyelvű gyereknek nincs és nem is lesz.
Ilyen például a metanyelvi tudatosság, amely a nyelvhasználó azon képességére utal, hogy a nyelvre tárgyként tekint, a nyelvről absztrakt módon gondolkodik, és ennek következtében manipulálja a nyelvet.
Itt még mindig az egynyelvűség tévhite a többségi: mindenki először tanuljon meg magyarul, és majd csak utána angolul vagy más nyelven. Az egyetemeken, főiskolákon is nagyon szűk az a terület, amit a többnyelvű gyerekekről tanítanak. A Pannon Egyetemen a doktori kutatásom egyik témája egyébként, hogy mit tudnak a magyarországi pedagógusok a többnyelvű gyerekekről.
Az eredmény: siralmas. Sokan nem tudják, mit is kezdjenek azzal a helyzettel, ha egy kétnyelvű gyerek bekerül az osztályba.
A kutatás eredményei alapján az óvodapedagógusok 62%-a, a tanítók 71%-a szerzi a többnyelvű
gyermekekkel kapcsolatos ismereteit saját munkája során. Nem csak a nyelvtanuláshoz, többnyelvűséghez való hozzáállás megváltoztatása szükséges, hanem a kutatás mentén látszik, hogy problémát jelent az is, hogy a pedagógusok nem kapnak megfelelő képzést a többnyelvű gyermekekkel kapcsolatban, ami miatt a gyermekek megítélése is pontatlan.
Az esetek többségében a gyógypedagógusok meg a tanítók azt mondják, hogy beszéljünk hozzá csak magyarul, és kész, ezzel a probléma meg van oldva. Vagy elküldjük gyógypedagógushoz, és akkor majd ő csinál vele valamit. De ezeknek a gyerekeknek elsősorban nem magyar nyelvű fejlesztésre van szükségük, hanem arra, hogy használhassák a saját nyelveiket is.
Ettől könnyebben megy a többségi nyelv tanulása?
Rengeteg kutatás alátámasztja, hogy a nyelv elsajátításában nagyon sokat segít, hogy használhatja az anyanyelvét, miközben rengeteg készséget, képességet használ, és dolgozhat az ismert nyelvi repertoárjából.
Mikor nevezhető a gyerekünk kétnyelvűnek?
A kétnyelvűvé válás alapvetően nem csak gyerekkorban történhet. Ha valakinek úgy alakul az élete felnőttként, hogy külföldre költözik, akkor is kétnyelvűvé válik azáltal, hogy beintegrálódik egy más társadalomba, egy másik kultúrába és elsajátítja a nyelvet.
A kétnyelvűség fogalmát tekintve nincs teljes egyetértés a kutatók között, a minimum és maximum skálán rengeteg felfogás létezik. A hagyományos perspektíva szerint kétnyelvűnek az számít, aki mind a két nyelvét ugyanolyan magas szinten és aktívan használja. A liberális nézet ellenben úgy véli, hogy a két nyelv bármilyen szintű ismerete már megfelelő, itt tehát kétnyelvű akár egy nyelvtanár is, aki az órán használja a nyelvet, vagy olyan üzletember, aki a céges levelezésében használja.
Fürész-Mayernik Melinda szerint kétnyelvű gyerekekre még mindig úgy néznek, mint valami csodabogarakra.
És van a holisztikus megközelítés, mely az újabb többnyelvűségi kutatásokban leginkább előfordul. Ha gyerekekről beszélünk, akkor is érdemes ezt szem előtt tartani.
Ez a felfogás a kétnyelvű személyre úgy tekint, mint egy gátfutóra, akinek megvan a képessége arra, hogy magasat ugorjon és fusson, de ha összehasonlítjuk a magasugróval vagy a sprinterrel, akkor nyilván nem tudja azt a szintet hozni.
Ha egy ilyen gyerek bekerül egy olyan oktatási rendszerbe, ahol csak az egyik nyelvet használhatja, akkor például jó szem előtt tartani, hogy nem várható el tőle, hogy mindkét nyelvén ugyanazt az eredményt hozza. Számára természetes, hogy vált a két nyelv között, mert így tesz a családi környezetben is.
Hol és mikor vannak azok a képletes kapuk, melyek bezárulhatnak a nyelv elsajátításakor?
A gyerekek kétnyelvűvé válásánál megkülönböztetünk korai és későbbi kétnyelvűeket: ha valaki a hatodik életéve előtt lesz kétnyelvű, akkor korai kétnyelvűségről beszélünk, hogyha később, 12 éves kor után vagy felnőttkorban, akkor pedig késői kétnyelvűségről.
A korai kétnyelvűség és nyelvelsajátítás szempontjából fontos, hogy a kritikus periódus elmélet szerint 2-4 éves korban van az az életszakasz, amikorra a sikeres nyelvelsajátítás érdekében bizonyos nyelvhez kapcsolódó biológiai események (féltekei specializáció) megtörténnek.
Ekkor a leggyorsabb az agyféltekék rugalmasságának fejlődése. A pubertáskorral elkezd lelassulni, a nyelvfeldolgozásért és beszédfunkcióért felelős domináns agyi területek képlékenysége, rugalmassága elnyeri a végleges mértékét.
Pedig akkor kezdünk el az általános iskolában először nyelvet tanulni.
Amikor Magyarországon a tanórák közé bekerül az idegen nyelv az általános iskolában, addigra gyakorlatilag befejeződik az az életkor, amikor még nyelvelsajátításról beszélhetünk.
Merthogy tízéves kor előtt nyelvelsajátítás történik, azután pedig nyelvtanulást említ a szakterminus. Ez azt jelenti, hogy teljesen más agyi területeket és funkciókat használ az egyén.
Ezért fontos, hogy tízéves kor előtt, tehát a nyelvelsajátítás időszakában a második nyelvvel foglalkozás hasonlítson az anyanyelv elsajátításához, illetve a kétnyelvű közeghez.
Teremtsünk olyan szituációkat a gyerek számára – legyen az egy nyelvi foglalkozás vagy egy közösség –, amely erre hasonlít.
A nyelvelsajátítás és nyelvtanulás között óriási a különbség. Míg előbbinél a cél az, hogy megértsem az adott szituációt és megértessem magamat, utóbbinál már magát a nyelvet kell megtanulnom, a nyelvtant is.
Van a nyelvelsajátításnak értelme akkor is, ha valaki nem anyanyelvi szinten beszél egy nyelvet?
Megkülönböztetünk természetes és mesterséges kétnyelvűséget. A természetesnél a két különböző anyanyelvű szülő mindegyike a saját anyanyelvét használja egy adott társadalmi környezetben, itt mindig lényeges, hogy melyik a domináns nyelv. Mesterséges kétnyelvűségről (non-native bilingualism) beszélünk akkor, ha valaki az általa megtanult nyelvet adja tovább a gyerekének.
Mennyire kell tökéletesen beszélni a nyelvet mesterséges kétnyelvűség esetében?
Ha valaki arra adja a fejét, hogy otthon a gyerekével angolul beszéljen, mert azt gondolja, hogy ő egyébként elég magas szinten beszél angolul, neki is alaposan utána kell néznie, fel kell készülnie, fejlesztenie kell magát. A legfontosabb azonban az, hogy mesterséges kétnyelvűségnek úgy álljunk neki, hogy a nyelv szeretetét szeretnénk átadni. Vagyis a cél az, hogy a gyereknek később ne legyenek gátlásai, szívesen beszéljen, érezze meg, hogy milyen jó és fontos dolog a nyelvismeret.
Ezért is szoktam azt mondani, hogy ha a szülő magára erőlteti, megerőszakolja magát, pedig nem szívesen beszél, emiatt gátlásai vannak, akkor inkább ne csinálja, mert ezt a gátlást fogja továbbadni.
Fontos a szülő elhivatottsága, hogy képezze magát a célnyelven. Akármilyen jól beszél valaki mondjuk angolul, itt nem arra a tudásra van szüksége, amelyikre a felsőfokú nyelvvizsgán. Meg kell tanulni az adott szókincset, mondókákat, dalokat, dajkanyelvi kifejezéseket. Ugyanúgy, ahogyan ezt egyébként az anyanyelvünkön is gyakran át kell ismételnünk, amikor gyerekünk születik.
A játékok, a csiklandozók, a lovagoltatók senkinek nincsenek benne az aktív szókincsében egy tanult nyelven, ezt a mesterséges kétnyelvűségre nevelésre vállalkozó szülőnek meg kell tanulnia.
Ha az arra fogékony korai időszakban a gyerek hallja az idegen nyelvet és kapcsolatba kerül vele, még ha a későbbiekben nem is használja, az már adhat egy alapot, amelyre később könnyebben építkezik. Bizonyos kutatások alapján az úgynevezett „elveszettnek hitt nyelveket” az agyunk igenis eltárolja és később könnyebben hívja elő. Tehát a korán megismert, de a későbbiekben nem használt nyelv ritmusát, nyelvtani szerkezetét, felépítését valamilyen szinten már értelmezte az agy.
Mik a legfontosabb lépések a kétnyelvűvé nevelésben?
Akármelyik oldalát is vesszük, legyen az természetes vagy mesterséges, a legfontosabb a célok meghatározása, a stratégia felállítása. Ahhoz, hogy valaki folyékonyan beszéljen egy nyelvet, ahhoz az ébrenléti ideje akár 70-80 százalékát is a célnyelven beszélve kell töltenie. Ha ez nem valósítható meg és nem válik belőle valódi, mindkét nyelvet magas szinten beszélő kétnyelvű, attól még megkap egy fonológiai bázist, mely segíti abban, hogy akcentus nélkül tanulhassa meg a nyelvet és motivációt is.
Meg kell határoznunk a célokat: azt szeretném, ha megértené az én anyanyelvemet is, azt, hogy tudjon beszélni mondjuk a nagyszüleivel, vagy csak annyit szeretnék, hogy ismerje meg a nyelvnek a hangzását, a ritmusát, a mondókákat, a dalokat.
A stratégia a kétnyelvű családoknál is szükséges. Alkalmazhatják a one parent one language elvet – erre is több módszer létezik, hogyan lehet ezt jól kivitelezni. Szintén sokan használják a minority language at home elvet: például amikor egy angol-magyar pár Magyarországon az angol nyelvet használja otthon, majd külföldre költözés után a magyar kerül előtérbe a családi kommunikációban.
De működőképes az is, amikor bizonyos időszakokhoz kötődik a nyelvelsajátítás, például délelőtt csak angolul, délután pedig magyarul beszélünk, vagy egyik nap így, másik nap úgy.
Nem okoz ez ellenállást a gyerekeknél? Ha tudja, hogy amúgy megérti a szülő magyarul is, miért beszéljen más nyelven?
Igen, előbb-utóbb eljut erre a szintre. Gyakori, hogy miután a család külföldre költözik, hiába szeretnék ott erősíteni a magyart, hogy az legyen az otthoni nyelv, a gyerek inkább az angol felé hajlik. Neki az az egyszerűbb, itt kezdődnek a keverések.
Ekkor jól jönnek a „trükkök”. Olyan közösségbe kell vinni, olyan szituációkat teremteni, amikor kell használnia a nyelvet.
A gyerekeknél mindig fontos, hogy legyen motivációja.
Óvodás korúaknál jól működnek például a bábok, babák, nem véletlenül használják őket a pszichoterápiában is sokszor. Amikor nem anyával vagy apával, hanem a babával játszik, beszélget, és a baba csak angolul (németül, spanyolul…) ért.
Körülbelül 2-3 éves kor az, amikor a gyerek érti, hogy ha például apához szeretnék szólni, ha azt akarom, hogy megértsen, akkor az ő nyelvén kell kifejezni magam. Aztán persze ahogy okosodnak, fifikásodnak, egyre inkább előfordulhat, hogy nem azt szeretnék, amit mi.
Van az a pont, amikor rájönnek, hogy „átverték” őket és igazából mindenki ért mindent?
Nem, nem így élik meg. Amikor én például iskolában tanítok, kizárólag angolul kommunikálok a gyerekekkel. Szeptembertől kezdünk és nagyjából december környékén tűnik fel nekik, hogy egyébként a kollégákkal magyarul beszélek. Akkor meglepődnek, de aztán ennyi, nekik természetes lesz, hogy hozzám angolul kell szólni.
A nyilvánvalókon kívül milyen előnyökkel jár a többnyelvűség?
Már heti egy foglalkozás lehet olyan a gyerekek számára, mint egy „nyelvi fürdő”, amiben megmártóznak és ez jó alapot ad a nyelvi készlet és hangzás megismeréséhez. Hogy motivált legyen egy másik kultúra megismerésére, hogy nyitottabbá váljon.
Maga a nyelvtanulás rengeteg mindenben támogatja az agy, az agyi nyelvközpont fejlődését, a hangok, a nyelvek megkülönböztetésének képességét, a nyelvérzékenységet. Fokozza a figyelmet és rengeteg olyan kognitív képességet, melyeknek később hasznát veszi akár egy második vagy harmadik nyelv, de akár matematikai ismeretek elsajátításakor is.
De ha csak annyit ad, hogy a gyerek az iskolai nyelvórára már úgy megy be, hogy sikerélménye van, már az is óriási előny. Már ezáltal is segíti a szülő a gyereke fejlődését.
Mik azok a hibák, amiket el kell kerülni?
Alapvető hibának tartom, ha fordítunk a gyereknek. Akár családon belül, akár a foglalkozásokon, bárhol. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk megtanuljon egy második, harmadik, akárhányadik nyelvet, és kinézünk rá egy időintervallumot, legyen az akár naponta csak tíz perc, akkor az szóljon következetesen kizárólag azon a nyelven.
A szülői minta nagyon fontos. És most nem arra gondolok, hogy milyen az akcentusa vagy a kiejtése a szülőnek, mert ez egy adott dolog. A magyar embernek alapvetően magyar akcentusa lesz angolul, ezt el kell fogadni. A nyelvtani hibák már más kérdés, legalább olyan szinten beszéljen a szülő, hogy ne legyen tele hibákkal. És ahogy mondtam, legyen magabiztos, képezze magát a dajkanyelvi kifejezésekben is.
A legfontosabb a szülői minta Fotó: Omar Lopez
Lehet segítségül hívni autentikus hanganyagokat az internetről, vannak gyerekbarát tartalmak, használhatók háttérzeneként is. De szem előtt kell tartani, hogy a gyerek csak interakcióban fog fejlődni: ha leültetem a YouTube elé, akkor aranyosan vissza tudja mondani a dolgokat, de nem fogja érteni, miről van szó. Beszélgessünk vele, legyen egy follow up activity, ami a látottakhoz kapcsolódik.
Nagy hiba, ha túl nagy elvárásokat támasztunk a gyerekkel szemben, túl sokat várunk a nyelvelsajátítástól. Mindennek megvannak a fokozatai, tudnunk kell, mihez milyen úton lehet eljutni.
Mi a helyzet azokkal a félelmekkel, melyek szerint a korán megismert több nyelv zavart okoz, késleltetheti a beszédfejlődést? És sokszor előkerül Vekerdy Tamás elhíresült mondata is, miszerint „ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron (…)”.
Igen, utóbbi valóban így van, nem kell ötévesen angolul tanulnia a gyereknek, de itt nem is tanulásról van szó, hanem a nyelv elsajátításáról és megismeréséről. Ezt sokan összekeverik és nem értik a különbséget, a nyelvelsajátításra az ötéves gyermek is képes akár második, harmadik nyelven is, ha megfelelő módszerekkel történik.
Az egészséges ember agya a többnyelvűségre van ráállva: végtelen hely áll rendelkezésre a nyelvek számára, és nemcsak egy nyelv tárolására képes. Függetlenül attól, hogy mi a gyerek anyanyelve, bármilyen nyelvet képes elsajátítani.
A kicsi számára, aki éppen ízlelgeti a hangokat vagy a szavakat, teljesen természetes, hogy egy dolognak akár több neve is lehet. Ahogy a cica lehet macska vagy cicus, ugyanúgy lehet cat vagy Katze is. Mindenki úgy születik, hogy a hangképző szerveinek köszönhetően bármilyen hang elsajátítására képes.
Ráadásul a nyelv egy folyamatosan változó rendszer, valójában soha nem mondhatjuk, hogy most már tökéletesen beszéljük az anyanyelvünket, hiszen mindig születnek új szavak, léteznek rétegnyelvek. Az egyik nyelven megtanult új szavak nem szorítják ki a másik nyelv szavait.
A megkésett beszédfejlődés miatt sokszor az idegen nyelveket okolják. A beszédművelés késéséről akkor van szó, ha valaki hároméves kora után sem beszél.
De ennek általában vagy genetikai okai vannak vagy a szülés során felmerült komplikációk okozzák, de állhatnak a háttérben a kicsi fejlődése során előfordult problémák, például hallássérülés vagy a környezet, a család befolyása is.
Ugyanúgy okozza a mai felgyorsult életritmus és az, hogy a gyerekek a digitalizáció hatására sokkal kevesebbet mozognak. Ezek mind befolyásolják a nyelvhasználatot, a beszédfejlődést.
Összességében a következetesség, a stratégia, célok és módszerek átlátása hangsúlyos a kétnyelvű nevelés során.
Szakirodalmak:
Dr. Navracsics Judit: A kétnyelvű gyermek
Fürész-Mayernik Melinda: Angolozik a család
Bartha Csilla: A kétnyelvűség alapkérdései
Rita Rosenback: Bringing up a bilingual child
Adam Back: Maximize your child’s bilingual ability
