Még csak most tanult meg beszélni, de a telefont már jobban kezeli, mint én – halljuk gyakran a mondatot a szülők szájából. Nos igen, a technológiai kütyük és a közösségi média térhódítása visszafordíthatatlannak bizonyul, de ez közel sem egyenlő azzal, hogy mostantól minden gyerek elmerül az internet örvénylő tengerében. Pláne, ha a szülők és a pedagógusok a tiltás helyett az edukálást és a támogatást választják. A cikk a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) friss publikációja alapján készült.
Íme néhány tanács, aminek segítségével tudatosabb, felelősségteljesebb online felhasználót nevelhetünk.
1. Ahogy a kés-villa használatát, úgy az online jelenlétet is megtaníthatjuk
Ma már szinte alapvetés, hogy a 3-4 éves gyerekek is profi szinten kezelik a szüleik telefonját, 8-9 évesen pedig a közösségi platformokra is beregisztrálnak. Persze szülőként korlátozhatjuk bizonyos szintig az online jelenlétet, hosszabb távon a kulcs mégis inkább a kommunikációban és a tájékozódásban rejlik. Már kiskortól érdemes felhívni a figyelmet a privát szféra fontosságára. Ahogy az utcán sétálva sem osztjuk meg mindenkivel a telefonszámunkat, lakcímünket, a privát életünk részleteit, úgy a közösségi médiában sem szabad ezeket kiteregetni.
TIPP:
Találd meg az egyensúlyt a felelősségteljes tájékoztatás és a pánikkeltés között. Az, hogy a gyerek virtuális életet éljen, ma már kivédhetetlen, de ha tisztában van az internet veszélyeivel, a jelszók fontosságával, és a ténnyel, hogy ami egyszer felkerül, az ott is marad, máris segítheted őt a veszélyek elkerülésében.
2. Segítsünk megtalálni az egészséges és hasznos online tartalmakat
Ha alapvetés, hogy egészséges ételeket vásárolunk, legyen az is alapvetés, hogy egészséges tartalmat fogyasszunk az interneten. A serdülő identitásalakulásának része, hogy megfigyeli, monitorozza a világot. Utánoz és mintákat követ, még ha ezzel nincs is teljesen tisztában. Az információs társadalom korában sok fiatal szerez példaképeket az online térből, követ kihívásokat, trendeket, csatlakozik közösségekhez. Ez elsőre ijesztő lehet, de kellő tudatossággal előny is kovácsolható belőle.
TIPP:
Számos olyan influencert követhetünk, aki reálisan, filtermentesen ábrázolja az életét, hasznos és érdekes tartalmakat posztol egy adott témában, és felhívja a figyelmet a közösségi média énkép torzító hatására. Egy serdülőkorban lévő lány számára hatalmas segítséget jelenthet, ha a látszólag tökéletes modellek helyett a testpozitivitást hirdető nők posztjait nézegeti.
3. Ne a neten kezdődjön el a szexuális nevelés
Az internetnek köszönhetően sok gyerek előbb találkozik a szexualitás témájával, mint ahogy a szülők elképzelnék azt. Az igazi problémát azonban az jelenti, hogy ezek a könnyen elérhető, futótűzként terjedő tartalmak ijesztőek, érthetetlenek lehetnek egy fiatal számára, és negatív hatást gyakorolhatnak a jövőbeni szexuális identitásuk kifejlődésére is. Jobb, ha a szexuális nevelés első kézben biztonságos és fals információktól mentesen, a családtól érkezik, így a kortársaktól és internetről beszivárgó tévhiteket már ő is meg tudja szűrni magának.
TIPP:
Érdemes a szülőknek a gyermek digitális eszközeire olyan szűrűprogramokat telepíteni, amely megakadályozza, hogy túl korán találkozzon a gyermek a szexualitással. Az NMHH Internet Hotline-jához is bárki bejelentést tehet, akár anonim módon, és segítséget kaphat a jogsértő tartalmak eltávolítása érdekében.
4. Tudatosítsuk, hogy amit a neten közzéteszünk, az ott is marad
A fényképek egymással való megosztása elsőre ártatlannak tűnhet, de előfordulhat, hogy a képek nem megfelelő kezekbe kerülnek. Miután megosztottak egy képet, mások lemásolhatják, menthetik és közzétehetik a közösségi médiában vagy máshol. A képeket rendkívül nehéz eltávolítani, és a következmények a fiatalt egészen felnőtt koráig elkísérhetik. Fontos, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét a tényre, hogy az elsőre privátnak tűnő beszélgetés sem feltétlenül marad privát örökké, és még ha a barátaiban meg is bízik, az eszközökhöz illetéktelenek is hozzáférhetnek.
TIPP:
Fontos, hogy olyan bizalmi viszony álljon fenn a családon belül, hogy amennyiben a gyerek mégis felelőtlen döntést hozott és bajba került általa, arról is merjen kommunikálni, és a szülők segíthessenek megoldást találni rá. A tájékoztatás és a prevenció fontos, a bizalmi légkör és az ítélkezésmentes légkör pedig elengedhetetlen.
5. Ismertessük a netikettet
A kulturált viselkedés a mindennapi életben és az online térben is fontos. Utóbbira a netikett szabályai az érvényesek. A szó az angol „netiquette” (network etiquette) magyarosított formája, és magába foglalja az online kommunikáció általános illemszabályait. Leggyakrabban az e-mail, a chat és a különféle fórumok kapcsán kerül szóba. Mivel ezek az alkalmazások, illetve maga az internet is gyorsan változik, ezért a netikett is folyamatosan alakul, nincsenek kőbe vésett szabályok.
TIPP:
Néhány általános szabály: ne írjunk csupa nagybetűvel, mert az kiabálásnak számít; ne legyen az üzenetben trágárság; használjunk szóközöket és írásjeleket; ismerjük meg a rövidítéseket a félreértések elkerülése végett, és legfőképpen: ne mondjunk/tegyünk olyat, amit a való életben sem tartunk helyénvalónak.
6. Idegentől nincs édesség!
„Idegentől ne fogadj el édességet!” – a mondat, amit sokszor mondogatunk a gyermekeknek, hogy megértsék, miért is veszélyes ez. A virtuális világ remek lehetőséget kínál új kapcsolatokra, de a gyermekek különösen ki vannak téve az online ismerkedés árnyoldalának: az anonimitás mögé rejtőző bűnözőknek, manipulátoroknak behálózásának, angol kifejezéssel a groomingnak. A behálózó személy jellemző célja ezekben az esetekben, hogy érzelmi köteléket kiépítve visszaéljen a gyermekek bizalmával, rávegye őket bizonyos dolgokra, elbizonytalanítsa őket. A cél sokszor szexuális kapcsolat, gyermekprostitúció, gyermekpornográf tartalmak készítése vagy más jellegű kihasználás.
TIPP:
Csak néhány apróság, amire felhívhatjuk a gyerekek figyelmét: akit nem ismersz, azt ne jelöld vissza. Csak azért, mert valaki kedves és érdeklődő, még nem lesz a barátod. Amit egy arcnélküli idegen állít magáról, az egyáltalán nem biztos, hogy fedi a valóságot. A webkamerád csak a valódi barátaidnak, családtagjaidnak kapcsold be, és semmilyen személyes elérhetőséget ne adj meg ismeretleneknek.
7. Járjunk nyitott szemmel, és nyújtsunk megfelelő támogatást cyberbullying esetén
Az Unicef 2 évvel ezelőtti kutatása alapján a gyerekek 60 százalékát csúfolták már a neten, a lányok 55 százalékát zaklatták online, míg a fiúk 27 százaléka találkozott a cyberbullyinggal. A kutatásból az is kiderült, hogy a zaklatással már a 10-12 éveseket is súlytja, akik még sokkal kevésbé ismerik az internetes ismerkedés határait, és saját személyiségük is a formálódás időszakában jár. Mivel a zaklatók gyakran manipulatív és megfélemlítő módon kommunikálnak a gyerekekkel, gyakori, hogy a segítségkérés is elmarad, a szülők és a pedagógusok pedig nem szereznek tudomást a problémáról. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az internetes zaklatás mind a családok, mind az iskola, mind a baráti társaságok párbeszédének szerves része lehessen, és már egészen kiskortól tudatosítsuk a gyerekekben, hogy kérhetnek segítséget.
TIPP:
Adjunk konkrét kapaszkodókat a gyerekeknek arról, hogy hogyan jelöljék ki saját határaikat. Az internetes ismerkedés előnye a hátránya is egyben: azáltal, hogy a támadó anonim maradhat, nekünk is megvan a lehetőségünk arra, hogy bármikor kilépjünk egy beszélgetésből, éljünk a tiltás és a jelentés eszközével. Nagyon fontos, hogy a gyerek merjen nyíltan és őszintén kommunikálni a problémájáról, merjen segítséget kérni szüleitől vagy tanáraitól, és erre a válasz ne szidás, hanem egy biztonságos, segítő reakció lehessen.
8. Az online világ izgalmas, de az offline világ még izgalmasabb
Napjaink egyik legégetőbb témája az internetfüggőség, ami felmérések szerint az európai fiatalok 20 százalékát érinti. Komoly feladat a szülők és pedagógusok számára ennek a kezelése: a tiltás sokszor kontraproduktív, ha túlzottan elengedjük a gyerekek kezét, az pedig akár egész napos képernyőbámuláshoz is vezethet – ezzel valódi teret adva a függőség kialakulásának. A legjobb megoldásnak az tűnik, ha egyrészt beszélgetünk a gyerekkel a függőség veszélyeiről, másrészt pedig felhívjuk a figyelmét arra, hogy a valódi élmények és valódi barátságok a lecsukott laptopon túl várnak.
TIPP:
Tiltás helyett álljunk elő konkrét javaslatokkal. Korlátozzuk a napi képernyőidőt egy vagy két órára, ezen kívül pedig szervezzünk családi kirándulásokat, társasjáték estéket, hívjuk át a gyerekek barátait. A legjobb az, ha a fiatal a saját bőrén tapasztalja meg, mennyivel izgalmasabb a valódi élet, mint az online lét.
