Miért decemberben készülünk ki teljesen, éppen akkor, amikor elméletben mindennek a szeretetről, a békéről és a megnyugvásról kéne szólnia? Hol van az ellentmondás? A decemberi időszak mentális nehézségeiről és az ezekkel való megküzdésről beszélgettünk Fuller Bianka pszichológussal, pszichoedukátorral és az ÉnTervező alapítójával.
Forbes: A december a pszichológusoknál olyan, mint a konditermeknek a január?
Fuller Bianka: Az biztos, hogy ebben az időszakban sokkal többen borulnak meg kicsit a mentális egészségüket tekintve, ennek több oka is van. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a pszichológiai konzultációkat nézve nagymértékben megnőne a bejelentkezések száma, mert ez az időszak már arról szól, hogy jól van, csak éljük túl. Viszont a social médián keresztül az ad hoc megkeresések abszolút megugranak ebben az időszakban.
Ezek szerint ez is úgy működik, mint mondjuk egy anyagi válság, hogy olyankor nem hosszú távon akar befektetni az ember, hanem kihúzni valahogy?
Ez egy időhatáros válság, általában tudjuk, hogy nem tart örökké. Bírjuk ki karácsonyig, év végéig. Nyilván előfordul olyan is, amikor valaki nem lát rá annyira a saját helyzetére és úgy érzi, hogy valami nagy baj van, holott lehet, hogy tényleg csak egy ilyen év végi kimerültségről van szó, de az alapesetben az emberek felismerik, hogy ez időhatáros, és emiatt sokszor a segítségkérést is halogatják.
Azt mondják, hogy jó, majd januárban foglalkozom ezzel, mert idén már arra sincs energiám, hogy felkeressek egy szakembert.
Ez valahol önámítás, mert az év vége után jön a január, ami technikailag egy december, csak téli szünet nélkül.
Igen, és ez egy fontos tényező. Van ez az úgynevezett SAD, ami a szezonális depressziónak az angol rövidítése (Seasonal Affective Disorder). Ennek vannak biológiai faktorai is, tehát ha az embernek nem lenne stresszes az év vége, és nagyon kiegyensúlyozott lenne, ezek akkor is hatnak rá. Kevesebb a fény, korábban sötétedik, zsúfoltabbak az utcák, kevesebb D-vitamint termel a szervezetünk, ezért kimerültebbek vagyunk. Emiatt eleve hátrányos helyzetből indulunk ilyenkor.
Mik azok a faktorok, amelyek az amúgy sem rózsás kiindulási helyzetről egészen mélyre tudják nyomni az embert ebben az időszakban?
Önmagában az, hogy év vége van, és a megküzdési kapacitása ilyenkor az embernek már jóval kevesebb, mint mondjuk egy nyári időszakban, amikor várhatunk valamit, például a nyaralást, amikor tudjuk, hogy feltöltődhetünk, kikapcsolhatunk. Azt gondolná az ember, hogy ebben az időszakban is várhatunk valamit, mondjuk a karácsonyt, de valójában ez is önámítás, mert nagyon ritka az, amikor őszintén, tényleg jól tudja érezni magát az ember a karácsonyi időszakban. És még ha azt is mondjuk, hogy jól van, most már csak bírjuk ki karácsonyig, valójában az nem ugyanolyan, mint amikor mondjuk egy nyaralást várunk.
Fotó: Ránki Dániel
Erre jön rá, hogy az ajándékozás, a vendégvárás, vagy a karácsonyi díszeknek a beszerzése plusz anyagi terhet ró az emberre, különösen akkor, ha egy teljes családról kell gondoskodnia. Itt meg tud jelenni a megszégyenülés. Azt látjuk a social médiában, mások milyen szuper és nagy ajándékokat vesznek a másiknak, én meg azt sem engedhetem meg magamnak, hogy a legközelebbi szeretteimnek vegyek valamit. Ilyenkor ez az összehasonlítás szintén szorongást tud okozni.
Azt most már magabiztosan jelenthetjük, hogy ez szezonális dolog, minden évben jön és tervezhető, vagyis lehet rá készülni. Hogyan vértezzük fel magunkat a várható nehézségekkel szemben?
Az a kép, amit elvárunk a karácsonnyal kapcsolatosan, totálisan megugorhatatlan. A filmekből, a social médiából már november közepétől dőlnek a boldog karácsonyi fotók, az ajándékok tömkelege, tehát van társadalmi nyomás, hogy a karácsonynak ilyennek kell lennie, és ha nálam nem ilyen, akkor velem valami baj van.
Ez a társadalmi nyomás nagyon erősen rá tud ülni az emberre. Lehetne végre egy időszak, amikor boldog vagyok, élvezem a családom társaságát, de valójában csak túl akarom élni ezt az egészet. Ez nagyon disszonáns állapot.
A karácsony körül lengő tökéletesség-mítosz szerintem egyre erősebben megjelenik, és emiatt már gyakorlatilag az előtte lévő két hónapot is arra szánjuk, hogy az az egy-két nap tökéletes legyen. Ezáltal biztos, hogy csalódni fogunk, mert egyre nagyobbak az elvárásaink és egyre megugorhatatlanabb az elképzelt tökéletesség. Ez az, amivel a legtöbbet tudunk magunknak ártani. Ezen úgy tudunk segíteni, hogy megpróbálunk realisztikusan hozzáállni ehhez a kérdéshez. Ez szintén negatív érzésekkel fog járni, de legalább mire odaérünk az ünnepekhez, megtanuljuk élvezni azt, amiben benne vagyunk. Nem véletlenül van az ünnepi készülődés, de annak nem feltétlenül kell arról szólnia, hogy a minél tökéletesebbet érjem el, hanem szólhat arról is az én ünnepi készülődésem, hogy minél boldogabb és nyugodtabb állapotot érjek el.
Hogyan tudjuk az elvárásainkat alacsonyan tartani?
Ha végig gondoljuk az elmúlt öt karácsonyt, hogy milyenek voltak és hányszor teljesültek az elvárásaink. Mert az a realitás, ha a track recordot nézzük. Ha ezt megvizsgáljuk, sokat tud segíteni abban, hogy a jövőre nézve reális elvárásaink legyenek.
Statisztikailag kimutatható, hogy ebben az időszakban több az öngyilkosság és a családon belüli erőszak?
Nem olvastam erről konkrét statisztikákat. Ami szerintem árnyalhatja ezt a képet, az úgynevezett Blue Monday, ami január harmadik hete. Ezzel már előre szaladtunk, de abban az időszakban jelentősen rosszabb mentális állapotban vannak egyébként az emberek. Ebben az időszakban valószínűleg statisztikailag magasabb az öngyilkosság valószínűsége.
Mit takar a Blue Monday, mitől különösen rossz ez az időszak?
Ekkor már karácsony után vagyunk, nincs mit várni, mint ahogy mondjuk karácsony előtt, de még nem telt el annyi idő, hogy elkezdjenek a nappalok hosszabbak lenni, tehát a környezetünkben sem észlelünk nagy változást. Viszont már eltelt annyi idő, hogy ha töltekeztünk is a karácsonyi időszakból, annak az energiának már vége.
Ez a szürke hétköznapokba való visszacsöppenésnek a realizálása.
Ha már statisztikák: a karácsonyi időszakban megnő a pornóoldalak forgalma, amit azért nehéz egyenes vonallal összekötni a meghittséggel.
A pornófogyasztást tekinthetjük pótcselekvésnek. Gyakran szoktam azt mondani, hogy ez egy érzelemszabályozási stratégia. Feszültek vagyunk, frusztráltak vagyunk, kimerültek vagyunk, de teljesen mindegy, mitől nem érezzük jól magunkat, a pornófogyasztás ad egy ideig-óráig tartó örömlöketet. És mivel sokkal rosszabb a hangulatunk ebben az időszakban, ezért nyilván sokkal többször nyúlunk olyan eszközökhöz, amivel próbáljuk a hangulatunkat egy kicsit feltornázni.
Mindemellett, ha valaki egyedülálló vagy távol él a családjától, párjától, a karácsonyi időszakban felerősödik a magány érzése is. A karácsony körüli tradíciók miatt megjelenik az emberben az igény a meghittségre, a közelségre, a szeretetteljességre.
Ez ugye társadalmi dolog, és ilyenkor sokkal inkább tükröt tart nekünk a társadalom azzal kapcsolatosan, hogy amúgy egyedül vagyunk, boldogtalanok vagyunk, vagy esetleg a párkapcsolatunkon belül nem vagyunk boldogok.
És mivel ez egy szociális, egy kapcsolati tényező, ezért egyszerűbb úgy kompenzálni ezt, hogy például pornót fogyasztunk. De nem csak a pornófogyasztással van ez így, hanem akár az alkoholfogyasztással, szerencsejátékkal, bármilyen pótcselekvéssel, ami egy picit érzelmi boostot tud adni.
Ha már nincs időnk és energiánk szakembert keresni, milyen bevált megküzdési stratégiák, módszerek vannak erre az időszakra. Mert azt könnyű mondani, hogy engedd el és csak érezd jól magad…
Nemrég vettünk fel egy podcastet egy kollégámmal, amiben arról beszéltünk, hogy nem kell szeretned a karácsonyt. Ez az első tippem, hogy revizionáljunk mindent, ami történik a karácsonyi időszak körül, és gondoljuk át, hogy mi az, amit szeretünk és mit nem. Úgy megyünk bele ebbe az időszakba tök stresszesen, hogy bele se gondolunk, hogy az adott dolgokat amúgy meg kell-e csinálnunk. Rengeteg minden van, amit amúgy egyáltalán nem kell.
Tudatosítsuk, hogy van választási lehetőségünk. Például nem kell minden céges buliba elmenni, nem kell részt venni a sokadik adventi vásáron, ha nincs kedvünk hozzá. Nem kell részt vennünk az ajándékozásban, tehát megtehetjük, hogy megbeszéljük a családunkkal, ha nyűgnek és tehernek érezzük. Felnőttként megvan a lehetőségünk arra, hogy magunknak alakítsuk ki azt, hogy hogyan szeretnénk ünnepelni.
Fotó: Ránki Dániel
Nagyon-nagyon sok pontja van ennek az időszaknak november vagy október közepétől kezdve, amiben automatikusan csinálunk dolgokat, amiket amúgy nem kell, és még csak nem is esik jól. Szerintem ez az első lépés. Nyilván vannak olyan dolgok, amiket nem dobhatunk, de legyen egy mentális listánk arról, hogy amúgy ez nem kötelező, és ez segíthet egy kicsit a visszaszerezni a kontrollt.
Ha valakinek vannak olyan rokonai, akiket egyébként a pokolba kíván, félre lehet-e mozogni az együtt töltött idő elől úgy, hogy ne legyen sérülés egyik oldalon sem?
Ilyen tippeknél mindenki azt várja, hogy van valami arany középút, amiben én is meghúzhatom a határaimat és a másik sem sérül. Nincs mindig ilyen és ez nem baj. Igazából nekem kell mérlegelnem azt, hogy az adott helyzetben mi a fontosabb: az, hogy én rendben legyek a határaimmal, vagy az, hogy konfliktusmentes legyen a helyzet.
És mit lehet mondani a másik oldalnak, ha nem én vagyok az a fél, aki menekülni akar, hanem én akarom, hogy mindenki ott legyen?
Ritka az, amikor az ilyen pozícióban lévő ember igyekszik reflektálni arra, hogy mi is történik. De ha mégis, ugyanaz a válasz, csak a másik oldalról. Ahogy nekem vannak személyes határaim, amiket elvárom, hogy betartsanak, minden más embernek is vannak személyes határai. Jó, ha ezeket a lehetőségeinkhez mérten megtanuljuk tiszteletben tartani. És igen, ez csalódottsággal fog járni, fájdalommal fog járni, elhagyatásérzéssel fog járni, de lehetséges, hogy mi magunk is valamit kompenzálni próbálunk azzal, hogy annyira ragaszkodunk ezekhez a rituálékhoz.
Kik azok, akik leginkább kitettek a karácsony körüli negatív hatásoknak?
Egyfelől azok, akik magányosan töltik. Szerintem az nagyon veszélyes ebben az időszakban, még akkor is, ha egyébként az év többi részében nem élik meg annyira intenzíven a magánnyal járó érzéseket. A karácsonyi időszakban ez biztos nagyon nehéz. A másik nagyon veszélyeztetett csoport azok, akiknek bántalmazó, toxikus a családi légköre. Mert az még inkább rá tud világítani a nagyon nagy disszonanciára, ami a tökéletes karácsony és a saját karácsonya között van.
