Sokan azt hitték, az introvertáltak ki fognak teljesedni a korlátozások alatti magányban, mégis sokan közülük hatalmas megkönnyebbülésnek élik meg, hogy visszatérhetnek a társasági életükhöz. A BBC cikke szerint azonban ez egyáltalán nincs így.
Sokaknak a járvány alatti lezárások jelentették azt a sötét felhőt, ahol nem hatol át a napfény. Mégis volt egy csoport, amelyről általában azt hitték, hogy hasznot húz a kényszerű elszigeteltségből: az introvertáltak.
Ezt a gondolatot Jon Ronson író fogalmazta meg az elsők között.
„Az introvertáltaknak nem nagy dolog az elszigeteltség, szóval szerintem rendben leszünk” – mondta a BBC esti híradójában tavaly március 20-án.
„Akikért most aggódom, azok az extrovertáltak és minden olyan ember aki nincs hozzászokva az ilyen helyzetekhez.”
Ronson nézeteivel sokan egyetértettek. Egy újságíró ki is jelentette a Bloombergen, hogy „az introvertáltak felszabadítónak” fogják megélni a pandémia miatti bezártságot. A Reuters pedig a következő címmel rukkolt elő: „Nincsenek bulik, nincs gond: az introvertáltak nem bánják, hogy otthon kell menedéket keresniük”.
Az ausztráliai Daily Telegraph egyik rovatvezetője még az introvertált büszkeség mozgalmat is kritizálta, amiért az extrovertáltakat „gúnyolják” a válság alatti kendőzetlen élvezetükkel. “Kérem, legyen némileg tekintettel” – írta.
Mint kiderült azonban, a valóság távol áll ezektől az állításoktól. Pszichológusok tesztelték a személyiség befolyását az emberek mentális egészségére a pandémia alatt, és az eredmények azt sugallják, hogy az introvertáltak sokkal nehezebben birkóznak meg az elszigeteltséggel mint azt sokan gondolták. Amellett, hogy rávilágítottak néhány elterjedt tévhitre a különböző személyiségtípusokkal és a társasági életre való igényükkel kapcsolatban, ezek a kutatások segíthetnek nekünk eligazodni a lezárások utáni világban, amikor ismét elkezdünk majd szocializálódni.
Befelé fordulás
Először is, egy emlékeztető ezen jellemvonások tudományos meghatározásáról. Az introvertizmus és az extrovertizmus egyazon spektrum két véglete. Hogy megállapítsák valakiről, hol helyezkedik el a skálán, a pszichológusok megkérik az alanyt, hogy értékeljen különböző állításokat önmagáról, egy egytől ötig tartó skálán.
Íme néhány ilyen kérdés:
• Hajlik arra, hogy a társas alkalmakkor a háttérben maradjon?
• Hajlik arra, hogy ismerettségi körét néhány kiválasztottra korlátozza?
• Szeret sok társadalmi elkötelezettséget vállalni?
• Könnyelmű, gondtalan embernek tartja magát
Egy kérdés pedig arra is vonatkozott, hogy szeretünk-e tréfálkozni másokkal.
Ha inkább az első két állítással értettek egyet a válaszadók, és nem tudtak azonosulni a másik hárommal, akkor a személyiségük a spektrum introvertált vége felé hajlik. Ha viszont az alsó hárommal értettek inkább egyet, és a felső kettőt érezték hamisnak akkor inkább extrovertált a személyiségük. (A skála közepén elhelyezkedők pedig az ambivertáltak, akik mindkét kategóriából birtokolnak személyiségjegyeket.)
Fontos tudni, hogy az introvertált és extrovertált viselkedésnek nem feltétlenül van köze a félénkséghez. Az introvertált emberek egyszerűen csak érdekesebbnek és feltöltőbbnek találják a magányos tevékenységeket, szemben a mozgalmas, szociális eseményekkel, amiket általában fárasztónak élnek meg.
Eközben az extrovertáltak önmaguk helyett inkább külső forrásokban keresik az ingereket. A fenti meghatározások alapján teljesen érthető, miért élveznék a zárkózottabbak a pandémia alatti bezártságot, mégis egy, a világjárvány előtti kutatás már említett okokat arra, hogy ez miért lehet másképp.
Fotó: Jacob Bertzinger / Unsplash
„A társadalmi kapcsolatok alapvető emberi szükségletek… Introvertáltnak lenni nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is akarsz szocializálódni” – Danièle Gubler and Katja Schlegel, a berni egyetem pszichológusai.
Régóta a köztudatban él például, hogy az introvertáltak rendszerint erősebb érzelmeket élnek meg másoknál, valamint nehezebben tudják kezelni azokat és nehezebben alkalmazkodnak az új helyzetekhez. Éppen ezért általában rosszabb az érzelmi egészségük. Az ilyen tendenciák pedig kiszolgáltatottabbá tették őket a pandémia okozta stressznek.
És persze figyelembe kell venni az elszigeteltség formáját is a pandémia alatt. A kényszerű társadalmi távolságtartás teljesen másnak érződhetett, mint a zárkózott emberek tipikus életstílusa, amikor tetszés szerint választhattak, mikor és hogyan találkoztak emberekkel, és megvolt a lehetőségük a hangulatukhoz igazítani a szocializálódással töltött időt.
Danièle Gubler és Katja Schlegel szerint
„a társadalmi kapcsolatok alapvető emberi szükségletek. Introvertáltnak lenni nem jelenti azt, hogy az ember egyáltalán nem is akar szocializálódni.”
Semmilyen előnyük nincs az introvertáltaknak
A gyakran hangoztatott feltételezések ellenére, tudományos szempontból korántsem volt egyértelmű, hogy az introverzió olyan védelmet nyújt-e mint sokan várták.
Gubler és Schlegel az első olyan pszichológusok között voltak, akik azt tanulmányozták, a személyiség hogyan befolyásolja az emberek reakcióját a világjárványra. 2020 márciusa és áprilisa között 466 svájci résztvevőt toboroztak egy online kutatás keretében, amely elemezte a személyiségjegyeiket és a pszichológiai hogylétüket.
A múlt év végén nyilvánosságra hozott eredmények kimutatták, hogy azok az extrovertáltak és introvertáltak, akik részt vettek a felmérésben, szinte semmilyen eltérést nem mutattak a magányt, szorongást és a depressziót illetően.
Tehát a kutatás alapján mindenki egyenlő mértékben szenvedett. Szakértők szerint az extrovertáltak képesek voltak egy szélesebb társadalmi hálón reagálni, hogy átvészeljék a világjárvány legrosszabb időszakát.
Eközben, Maryann Wei, az Ausztráliai Wollongong egyetemen, 114 résztvevőt elemzett az Egyesült Királyágból, az Egyeült Államokból, Kanadából, Ausztráliából és Németországból, 2020 áprilisa és májusa között.
Ő azonban azt állapította meg, hogy az introvertáltak lényegesen rosszabbul teljesítettek, mint az extrovertáltak, mivel nagyobb mértékben tapasztaltak magányt, szorongást és depressziót ezalatt az időszak alatt.
Hasonló eredményeket talált Anahita Shokrkon, az albertai egyetem egyik PhD-hallgatója is egy általa készített tanulmányban.
Fotó: Callum Shaw / Unsplash
Shokrkon 2020 júniusában és júliusában, több mint ezer Kanadában élő ember megfigyelése után megállapította, hogy a sok szociális érintkezés korlátozása ellenére az extrovertáltak mentális egészsége lényegesen jobb volt, mint az introvertáltaké.
Rámutatott, hogy az extrovertáltak nagyobb baráti körrel rendelkezhettek a pandémia előtt, és még ha nem is láthatták őket személyesen, azért lehetőségük volt élvezni ezt a fajta szociális támogatást a távolból, Zoomon vagy WhatsAppon keresztül.
„Ezek az erős barátságok, amikkel már a pandémia előtt is rendelkeztek, valószínűleg a legfőbb segítőeszközük volt a pandémia nehéz időszakán való túljutásban” – állítja Shokrkon.
Extrovertáltként bevallása szerint gyorsan elkezdett eseményeket szervezni, például online csoportjátékokat, és igyekezett valamilyen kapcsolatot teremteni.
„Az extrovertáltak (így is) kitalálták, hogyan tudnak kapcsolatba lépni az emberekkel.” Az introvertáltak viszont, valószínűleg kevesebb társadalmi tőkével rendelkeztek, és nehezen tartották fent azokat a kapcsolatokat.
Merész új világ
Közösségimédia-felületeken keringő bejegyzések arra utalnak, hogy mivel sok ország enyhít a társadalmi távolságtartási korlátozásokon, az introvertáltak kellemes meglepetésként élik meg az intézkedéseket, mert több a lehetőségük az emberekkel való személyes találkozásra.
Ez Gubler és Schlegel nem meglepetés. „Az emberek folyton formálják a környezetüket, hogy megfeleljen a szükségleteiknek és a személyiségüknek, ezért azt feltételezhetjük, hogy az introvertáltak és az extrovertáltak is olyan mennyiségű szociális extrakcióval fognak visszatérni a lezárások utáni élethez, amennyit jónak érzenek.“
„ Valamint nagy valószínűséggel, sok ember örül, hogy valódi szociális interakciókra cserélheti a fárasztó Zoom találkozóit” – tették hozzá, és Shokrkon is egyetért velük.
„ Az extrovertáltak valószínűleg izgatottabbak lesznek a koronavírus következtében bevezetett korlátozások feloldása miatt” – mondja. „ De biztos vagyok benne, hogy az introvertáltak is szeretnék eldönteni, hogy akarnak-e bulikba és összejövetelekre menni, vagy sem.”
Sok szervezet bátorítja az alkalmazottait, hogy továbbra is otthonról dolgozzanak, legalább a munkaidejük egy részében. „Ez talán könnyebbé teszi majd az átállást” – véli Shokrkon.
„Inkább mintha azonnal visszatérnének a jelenléti tárgyalásokhoz és zűrös irodai fecsegéshez amit a pandémia előtt kellett elviselniük. Az introvertáltaknak arra kellene fordítaniuk ezt az időszakot, hogy visszaszokjanak, és lassan visszatérjenek a régi szociális életükhöz.”
Introvertáltaknak, extrovertáltaknak és mindenkinek a kettő között, talán ez lehet a legjobb idő arra, hogy újraértékeljék, milyen életstílust szeretnének, legyen ez magányban vagy társaságban, és megpróbálják megtalálni azt az egyensúlyt, ami a saját, egyedi személyiségünkhöz a legjobban illik.
Borítókép: DMCA / Pxfuel
