Gyakran egy új állásra jelentkezve belefuthatunk olyan kérdésekbe, amelyekre nem feltétlenül szeretnénk válaszolni, ami viszont fontos lenne, arról meg nem mindig esik szó. Liz Ryan, a Forbes.com külsős szakértője összeszedte, mire figyeljünk. Íme négy tipp, amit ha az elején leszögezel, időt spórolhatsz a munkahelyek közötti szelekció során.
- Munkakörök, amik érdekelnek. Jelentkeztünk valamire, de mégsem oda keresnek embert – ilyen simán előfordulhat. Érdemes az interjú elején tisztázni, milyen munkakör miatt jelentkeztünk, mert könnyen előfordulhat, hogy már betöltötték vagy nem is volt feltétlenül nyitott. Különösen akkor fontos ez, ha nem egy konkrét hirdetésben megnevezett pozícióra jelentkeztünk. Ugyanakkor azt is érdemes tisztázni mi az, amit nem szeretnénk csinálni, mert könnyen lehet, hogy egy másik beosztásba alkalmasabb lenne valaki a HR szakember szerint, és emiatt pont arról csúszhat le, ami az elképzelése volt. Tehát tisztázzuk, mit szeretnénk és mit nem, amilyen részletesen csak lehet. Ez ugyan magától értetődőnek tűnhet, de nem az, viszont ha az első lépésnél már tiszta mit akar az egyik, és mit a másik fél, az egy jó együttműködés kezdete is lehet.
- Az általunk elvárt fizetés. Fontos, hogy ne az eddigi fizetéseinket osszuk meg, hanem inkább állapítsunk meg egy alsó és egy felső határt, amit megfelelőnek tartanánk. Cserébe meg kell osztania a munkahelynek is az általuk elképzelt összeget. A lényeg itt is a párbeszéd.
Az nem mindig egyértelmű, milyen számot érdemes mondani, Magyarországon jó kiindulási pont lehet a Fizetések.hu, ami a legnagyobb ilyen jellegű adatbázis (szakterületek és adott pozíciók átlagos fizetéseit tudjuk itt megnézni). De megnézhetjük akár a KSH adatbázisát is.
- Ha nem szeretnéd megmondani a korábbi fizetésed. Sokan nem szeretik elárulni, mégis elfordul, hogy rákérdeznek, akár az állásinterjún vagy még korábban. Ebben az esetben ki lehet térni a válasz elől, az előző pontban megállapított határösszegekkel, hogy szakképzettséged és tapasztalataid alapján mennyi lenne a bérigényed.
- Egyből nem adod ki a referenciáid. Bizonyára meg fogják érteni, hogy csak akkor adod át előző munkaadód adatait (pl.: telefonszám) vagy az általa írt ajánlólevelet, ha már elérted azt a pontot a kiválasztásban, ahol állásajánlatról lehet beszélni. Ezt szintén érdemes mielőbb tisztázni (vagy akár előtte utánaérdeklődni: hány felvételi forduló van, az egyes fordulókban mit kérnek be, stb.)
Mivel a HR munkatársak is előre megírt mintaleveleket használnak az esetek nagy részében, nyugodtan írhatunk magunknak mi is egy mintalevelet, akár ezeket a pontokat összegezve. Ha tisztelettudóan és udvariasan játsszuk ki ezeket a lapokat, azzal nem csak magunknak, de másoknak is időt spórolhatunk, félreértések nélkül. Így már akár a kiválasztási folyamat elején megspórolhatjuk azt az energiát, amit az interjúra való felkészülésre, illetve akár a kiválasztási folyamat többi lépcsőjének szentelnénk.
El kell fogadni, hogy a szakmánkban sem lehetünk alkalmasak minden munkahely minden pozíciójára, és fordítva. Sokkal egyszerűbbé teheti a keresést, ha tudunk nemet mondani és figyelni, hogy a testhezálló ajánlat felbukkanjon. Ugyanakkor, az elején leszögezve határainkat, sokkal magabiztosabban vághatunk neki a későbbi interjúnak és kisebb eséllyel okoz majd csalódást a várható állásajánlat.
