Válság? Hol?

  „Újra 36 óráznunk kell” – mondja Novotni Anna, a Hajdu alelnöke. Először fordul elő, hogy címlapsztorink alanya arról beszél, hogy mi történt már meg náluk (és nem arról, hogy adott […]


A Forbes 2019. szeptemberi címlapja

Bővebben

Fotó: Jeffrey F Lin // Unsplash

Most diplomázol? Így kerüld el a jövőtlenség csapdáját és eredj az álmaid nyomába!

A felsőoktatás nem tanít meg arra, hogy mihez kezdj a diploma átvétele után. Sokan beállnak a mókuskerékbe és feladják a céljaikat, de nem muszáj, hogy ez így történjen.

Sokak számára messze a felsőoktatásban eltöltött időszak az életük legjobb periódusa. Az általános és középiskola 12 évnyi „szolgasága” után végre megízlelhetik a szabadságot. Akkor kelnek, amikor akarnak, és délutáni tanulás helyett a barátaikkal, a hobbijukkal, bulizással és élményszerzéssel tölthetik az idejüket. Úgy érzik, hogy szabadabbak, mint bármikor, és maguk döntenek napjaik alakulásáról.

Minden fiatal számára fantasztikus időszak ez, de senki nem abban a tudatban éli meg, hogy ennél már csak rosszabb jöhet. Ám sokaknak mind egzisztenciálisan, mind a szabadságot tekintve innen már csak lefelé vezet az út.

Hogy miért?

A végzős hallgatókat két csoportba sorolhatjuk. Az egyikbe tartozók izgatottak a diploma átvétele után. „Végre! Ennyi év tanulás után beérett a munkám eredménye és elindíthatom a saját, önálló életemet.”

A másik csoport viszont semmiféle jelentőséget nem tulajdonít a diplomájának. „Megtettem, amit mások elvártak tőlem.” Számára a diplomaosztó is csak egy nap a többi közül.

Bármelyik csoportba is tartozik valaki, az oklevele átvétele után ugyanazzal a kérdéssel találja szemben magát: „És most mi legyen?”

A legtöbb fiatalnak egészen idáig megtervezett volt az élete. Az elmúlt huszonnéhány évben mások döntöttek a sorsukról. Az egyetlen döntés, amit meghozhattak (jó esetben), hogy milyen szakon tanultak tovább. Miután ezt megtették, az iskolarendszer átvette az irányítást és mutatta az utat a diplomáig. Azt követően viszont, hogy átveszik a diplomájukat, magukra maradnak. Nem tudják, hogyan tovább, mit kell tenniük, milyen további célokat tűzzenek ki maguk elé, vagyis, hogy mit kezdjenek az életükkel. Az iskolarendszer az évek alatt terveket adott a kezükbe, de nem tanította meg őket tervezni.

Így foszlanak szét az álmok

Sok fiatal a diploma átvétele után hónapokig ül otthon a szüleinél tanácstalanul. Tanáraik kifényezték annyira az egójukat, hogy egy „akármilyen” állást ne fogadjanak el. Holott egy „akármilyen” állással is azonnal pénzt kereshetnének és elindíthatnák az életüket. Ők ehelyett inkább azt választják, hogy várják az „álommunkát”, amit a felsőoktatás megígért nekik.

Mindenki próbálja az ideális, számára tökéletes munkahelyet megtalálni, de a legtöbb jelentkezőt elutasítják ezekről a helyekről. Mindenkinek átfut az agyán a gondolat, hogy vállalkozónak áll és függetlenít önmagát másoktól. Persze, amikor ránéznek a bankszámlájuk egyenlegére (és a diákhitel tartozásukra) gyorsan elmegy a kedvük. Befektetni való pénz és vésztartalék nélkül nem engedhetik meg maguknak, hogy hónapokig vagy akár évekig próbálkozzanak vállalkozóként. Ezután sokan úgy döntenek, hogy elfogadják a legelső állást, ami adódik, hogy legalább az alapszükségleteiket finanszírozni tudják. Azzal a gondolattal teszik ezt, hogy „Amint kitalálom, hogy mit is szeretnék az élettől, otthagyom ezt a munkát és megvalósítom az álmomat.”

Azonban az idő múlásával kényelmes komfortzónában találják magukat, amit talán soha nem fognak elhagyni. Nem tetszik ugyan nekik a taposómalom, de ha körbenéznek, azt látják, hogy „mindenki” ezt csinálja, és „mindenki” ugyanúgy panaszkodik a helyzetére. Normálisnak fogják fel a mókuskereket, a kompromisszumokat, sőt még az álmaik feladását is. Elmerülnek a napi teendőikben, kötelezettségekben, az apró, éppen csak kielégítő örömökben.

Az idő múlásával azok az álmok és vágyak, amiket a főiskolai évek alatt dédelgettek, már nem tűnnek reálisnak és elérhetőnek. Már nem érzik magukat elég motiváltnak ahhoz, hogy az álmaik nyomába eredjenek. Semmi sem inspirálja őket. Nem érzik jól magukat a bőrükben, de nem hajlandók nagyobb erőfeszítéseket tenni a változtatás érdekében. Persze mindemellett rosszallóan és irigykedve tekintenek azokra, akik megvalósították azt, amit ők is szerettek volna.

Okos ember a más kárából tanul, úgyhogy vegyük át azt a négy sarkalatos pontot, aminek betartásával te elkerülheted ezt a csapdát.

1. Tűzz ki célokat magad elé!

Javaslom, hogy vegyél magadhoz egy tollat és egy papírlapot, majd húzz egy függőleges vonalat a lap közepére. Az egyik oldalon sorold fel a vágyaidat (karrier, új hobbi, világ körüli út, X összegű megtakarítás stb.), de mindezt úgy, mintha semmiféle akadálya nem lenne a megvalósításuknak. Úgyhogy csak bátran. A papírlap másik oldalán pedig azokat a készségeket sorold fel, amelyekről úgy gondolod, hogy a birtokukban javulna vagy egyszerűbbé válna az életed. (Pl.: kommunikáció fejlesztése, pénzügyi ismeretek elsajátítása, lakás karbantartása, egészségtudatosság stb.) Adj magadnak időt a gondolkodásra (akár napokat is), mert hirtelen nem fog minden az eszedbe jutni.

2. Informálódj, tervezz!

Ha már meg tudod fogalmazni, hogy mit is szeretnél elérni és megvalósítani az életedben, akkor a következő lépés, hogy információt gyűjtesz a lehetőségeidről. Senki nem fog eléd ugrani egy bokorból, hogy elmondja, hogyan kell karriert építeni. Neked kell utánajárnod, hogy milyen lehetőségeid vannak, és ebben az internet nagy segítségedre lesz. Ha ezzel megvagy, akkor ismét vegyél magad elé egy papírlapot. A tetejére írd fel nagy betűkkel az egyik fő célodat, majd dolgozz ki egy részletes „lépésről-lépésre” tervet a megvalósítására. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy „Mit kell tennem, hogy megvalósítsam ezt a célt?”. A lehetőségeid ismeretének birtokában nem lesz nehéz választ adni erre a kérdésre. Ha megvagy vele, akkor a további céljaidhoz is dolgozz ki egy-egy akciótervet.

3. Tanulj!

Az iskola befejeztével nem ér véget a tanulás, sőt, ami azt illeti, csak most kezdődik igazán. Az iskola megtanított arra, hogyan legyél jó szakember, de az életben való érvényesüléshez és a céljaid megvalósításához ennél sokkal többre van szükséged.

Néhány ilyen fontos terület:

  • Hogyan fejleszd a jövedelemtermelő képességedet, hogyan érdemelhetsz ki magasabb fizetést, hozhatsz létre saját vállalkozást, teremthetsz több bevételi forrást.
  • Hogyan kezeld a pénzügyeidet, vagyis hogyan takaríthatsz meg többet és ezt a pénzt hogyan tudod okosan befektetni.
  • Hogyan kezeld az embereket, vagyis hogyan nyerd meg őket, hogy segítsenek a céljaid elérésében.
  • Hogyan őrizd meg az egészséged, hogy mind fizikálisan, mind mentálisan még jó sokáig a csúcson legyél.

4. Dolgozz!

Peter Drucker osztrák születésű menedzsmentszakember arra kereste a választ, hogy mi különbözteti meg az átlagos jövedelemmel rendelkező és a jómódú embereket. A válasz roppant kézenfekvő. Az átlagemberek átlagban heti negyven órát dolgoznak, a jómódúak viszont ötvenhetet. Teszik ezt kötetlen munkaviszonyban, vállalkozás formájában, vagy, ha fizikai munkát végeznek, akkor túlórákat vállalva. A mai világban rengeteg lehetőséged van dolgozni. Élj az eséllyel!

 

Bármiféle személyes célt is tűztél ki magad elé, azt bolondság lenne feladni, mert hosszútávon hatalmas pozitív változásokat hozhat az életedbe. Még akkor is szánd rá magad, ha jelenlegi helyzetedben kivitelezhetetlennek tűnik a dolog. Ha az álmaidat követed, akkor sokkal pozitívabban tudsz tekinteni önmagadra. Szeretni, tisztelni és becsülni fogod magad az elkötelezettségedért, a bátorságodért és a kitartásodért, és ennek hatására mások is tisztelni és becsülni fognak. Csak akkor tudsz másokat boldoggá tenni, ha önmagadat boldoggá tudod tenni. Ennek a kulcsa pedig, hogy a nyomába eredsz annak, amire mindig is vágytál.


 

"A legbutább emberek, akiket ismerek, azok, akik mindent tudnak."