Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Mit tehet a vezető válsághelyzetben?

Földrengés, járvány, forradalom, államcsőd. Az emberiség történetében egyik sem új dolog, sok vezető egyéni pályája során viszont igen. Az ilyen helyzetekben nem várható el a hétköznapokban bevett magatartás, valószínűleg senki nem is várja el. Mindenki sejti, hogy előbb-utóbb vissza fog állni az élet a normális kerékvágásba, csak azt nem lehet tudni, mikor. És a bizonytalanság időszakában van a legnagyobb szükség a vezetőre. De mit tehet ő?

Legelőször is azt, hogy humánusan viselkedik. Nem tud a cég időben szállítani? Nem tud, mert nem jött nyersanyag, nincs mit feldolgozni. Ez van. Érdemes-e az embereket és a vezetőnek önmagát hajcsárként hajszolnia? Nem az okozza-e a legfőbb pánikot, hogy mindenki sejtette, egyszer jön majd egy földrengés, járvány, forradalom, államcsőd, de elmaradt a tisztességes felkészülés?

Az emberek a saját bizonytalanságérzetüket a nyájhoz való csatlakozással, a tömeg magatartásához való konform idomulással, valamint a biztosnak vélt információforrásokba vetett erős és mély hittel igyekeznek csökkenteni.

Amennyiben a vezetőt hiteles információforrásnak tekintik, s a múlt azt igazolta, hogy döntései és szavai túlnyomó többségükben jó irányba mutatnak, úgy válság idején fokozottan őfelé fordítják a tekintetüket.

A vezető tevékenysége, szavai és döntései nem a saját jólétét vagy önmaga megnyugtatását kell hogy szolgálják, hanem a felelősségére bízott emberekét és a szervezet túlélését. Jó tehát, ha a vezető higgadt marad, s a felesleges nyüzsgésével nem igyekszik saját kontrollérzetét erősíteni.

A vezetői higgadtságnak két pozitív következménye is van. Az egyik, hogy a vezető maga megőrzi gondolkodási képességét, ami döntő a hétköznapokban is, és pláne válsághelyzetek idején.

A másik hozadék pedig a pozitív viselkedési minta, melyet előbb-utóbb mindenki átvesz a szervezetben.

Vannak vezetők, akik percenként adnak ki utasításokat, e-mailekkel árasztják el az embereik, ilyen időszakokban amúgy is túlzsúfolt postafiókját, folyamatosan válságértekezleteket szerveznek. Nyüzsögnek.

Ebben az esetben is igaz: a kevesebb néha több. Egyetlen jól megalkotott kommüniké, néhány szűkszavú, de informatív és irányt kijelölő megszólalás, valamint annak bátor és bölcs beismerése, hogy ő sem tud mindent, növeli a hitelességet és a biztonságérzetet.

A válsághelyzetek egy speciális szempontból nagyon is hasznosak. Tisztítótűzként szolgálnak. A nagyobb tőzsdekrachok például kiválóan bizonyítják ezt: ilyen időszakokban ugyan minden vállalat részvényeinek árfolyama nagyot esik, ám korántsem pusztul bele mindegyik cég a válságba.

Az a szervezet marad talpon a válságot követően, amelynek a belső felépítése és kultúrája a napsütéses időszakokban is pontosan tudta, mi a legnagyobb érték.

Amelyik a benne dolgozó emberre nem erőforrásként, hanem esendő, érző és a közös célokért akár tűzbe menni képes lényként tekint.

Végül: a vezető tanulhat a helyzetből. Bár kicsi a valószínűsége annak, hogy az adott krízishelyzet újra bekövetkezik, pláne ugyanúgy, a felkészülést mindig segíti, ha a vezető absztraktabb szinten próbál meg tanulságokat levonni belőle. Válság, krízis, turbulencia újra meg újra fel fog bukkanni a jövőben is, de mindig más arcát mutatva.

A mintázat azonban szinte azonos: a felbolydult világban mindennek más a jelentése, a megszokotthoz képest minden jelenség, dolog fontossága átrendeződik. Ha képes ezt megérteni, ha van lelki ereje a válság időszakát is egynek tekinteni az élet sok-sok szakaszai közül, nemcsak ő, de az általa vezetett szervezet is gazdagabbá és túlélőbbé válik. Hosszú távon.


Ligeti György PhD
szervezetfejlesztő


A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.

 

"Hétvégén bármi megtörténhet, szegény dolgozók szoktak is félni, pénteki döntéseink élnek-e még hétfőn"

Kelényi Kolos, Szamos Marcipán