„Az foglalkoztat, hogy mi a boldogság, és hogy kell azt csinálni” – mondja el Szombat Éva fotós, aki olyan sajátos koktélt főz a giccsből, a groteszkből és a humorból, hogy azt lehetetlen nem felismerni. Fotóival azt kutatja, ki hogy éli meg a boldogságát és a szexualitását, és hogy írhatjuk felül az előző generációk elnyomó, patriarchális és prűd mintáit. Cikkajánló a friss Forbes Life különszámból.
„Mindig is érdekeltek a furcsaságok. Minden, ami kilóg a nagy átlagból, a többségi társadalom ízléséből”
– mondja el Éva a fotóalanyok kapcsán. A Practicioners és a Boldogság-sorozat szereplői mind-mind hétköznapi hősök, akik a saját mikrouniverzumukban saját eszköztárat fejlesztettek ki egy olyan élethez, amit nem túlélni, hanem „jól élni kell”. A nyugdíjasklub 80+-os résztvevői például beöltözős bulikat tartanak és műsorokat adnak elő, Jolika és családja hagyományos roma ünnepélyekre invitálta a fotóst, a ráktúlélő Mária néni plüss békákat gyűjt, Ladik Kati pedig vasalóval pózolva szórakozik. A képek bemutatják az öngondoskodás legkülönbözőbb formáit, úgy, hogy a szereplők humorosak, de nem nevetségesek. Éva így mutat rá, hogy érdemes energiát fektetni a boldogságba, jelentsen ez bármilyen saját megoldást is.
„Sajnos nincs olyan, hogy ha valamit elértél, hátradőlhetsz és onnantól boldog vagy, és kész. Észre kell venni, ha valami boldoggá tesz. Észre kell venni, ha van minek örülni. A boldogság megéléséhez gyakorlás szükséges.”
A Boldogság és a Practitioners könyv elkészülte arra motiválta Évát, hogy saját életében is „gyakoroljon”. Ennek első lépéseként készült el a Beyond the Curve-sorozat, amiben saját testét és a férjével közös intim pillanatokat örökítette meg. Akkor még nem is sejtette talán, hogy a vágy, a szexualitás és az önfelvállalás témája milyen messzire viszi majd.
Az Orgazmust kérek, nem rózsát egy játékos projektnek indult, amiben Éva képpárokon mutatja meg, hogy a nőismerősei milyen szexjátékokat vásárolnak. Azzal azonban nem számolt akkor még, hogy minden fotóalany párnája alatt ott lapul egy – sokszor meglehetősen fájdalmas – történet, ami a gyerekkortól a szexuális lénnyé való érésig vezetett, egy történet, ami nemcsak a szexről, de a sebezhetőségről, az önfelvállalásról és az erőről is szól.
„Mindenki hasonló dolgokkal küzd, hasonló gondolatok mardossák. Fantasztikus érzés, ha nem vagy egyedül. Egyre mélyebbek lettek az interjúk, sok lány a traumatikus élményekről is beszámolt. Az ő esetükben az érdekelt leginkább, hogy építették fel újra a nőiességüket és a szexualitásukat egy abúzus vagy bármilyen rossz élmény után.”
Az Orgazmust kérek, nem rózsát sorozathoz fontos inspirációt jelentett Éva nagymamájának emlékkönyve is, amibe a rokonok, tanítónénik, barátnők a legnagyobb jóindulattal írták a lehető legtoxikusabb, az akkori korszellemnek megfelelő tanácsokat. Míg az emlékkönyv, azaz a régi társadalmi modell szerénységre és szenvedésre biztatott, a fotózáson részt vevő lányoknak az hozta el a valódi felszabadulást, amikor levetették magukról a felmenőktől örökölt béklyókat és beszélni mertek vágyaikról.
„Nem azt mondom, hogy minden nő traumatizált, de mindenki tud mesélni legalább egy olyan rossz élményről, ami a szexhez kötődik. A szexualitást rengeteg tabu és előírás övezi, hogy mit szabad, mit illik, különösen a lányoknak. (…) Miért gáz, ha egy nő nyíltan beszél a szexualitásról? Ne legyen már az!”
Éva elmondása szerint a projekt számára is egy fontos önismereti utazás volt, amiből rengeteget tanult saját magáról, saját feszültségeiről és az életében megjelenő ok-okozati összefüggésekről. Ennek lenyomataként hamarosan könyv formájában is elérhető lesz az Orgazmust kérek, nem rózsát.
Milyen út vezette el Évát a fotózásig? Honnan merít inspirációt a képeihez? Miért tartja terápiásnak a művészetet? Tudd meg a 2022. nyári Forbes Life-ból! Lapozz bele a különszámba: