Megújult a Forbes magazin, odatették magukat Amerikában

Új dizájnt kaptunk Amerikából, és boldogok vagyunk vele. A legtöbb változáshoz kell egy kis idő, míg hozzászokik az ember, ehhez nekem igazán nem kellett. Kézbe vettem az új amerikai lapot […]

Bővebben

Minden, amit egy paralimpiai bajnok egy vezetőnek taníthat

Egy 25 esztendős srác beszél a boldogságról, szavait felsővezetők isszák. Sors Tamást a képzelete is segítette abban, hogy paralimpiát nyerjen. 

Nemrég az a szerencse ért, hogy Sors Tamással, paralimpiai, világ- és Európa-bajnok úszóval beszélgethettem, miközben egy cég felsővezetői hallgattak minket, aztán kérdeztek is természetesen.  Olyan dolgokról esett szó, mint siker, motiváció, ambíció, kudarc, kiégés, megküzdés.

Ittuk Tamás szavait, minden mondata adott nekünk valami fontosat, valamit, amit a saját vezetői létünkben végiggondolhatunk. Akit láttunk, hallgattunk – néha tátott szájjal -, egy 25 éves fiatalember, aki sokunk számára lehet példakép tudatosságban, őszinteségben, alázatban, nyitottságban, küzdésben, erőben, elfogadásban, hitben és persze a versenyzésben.

Ahogy ő fogalmazott, jól el van látva boldogságképességgel. Ezért szerencsésnek érzi magát.

Nagyon érdekelt egy ponton, hogy megtudjam tőle, hogyan lehet négy évig ugyanarra az egy célra, az olimpiára  összpontosítva dolgozni nap mint nap- ráadásul mindezt három egymást követő ciklusban megismételni.


sors_tamasSors Tamás 
A 25 éves pécsi parasportoló a 2008-as nyári paralimpiai játékok egyetlen magyar aranyérmese volt, Pekingben 100 méter, pillangón lett első. Londonban négy évvel később duplázott, a tavalyi rió-i játékokon pedig ezüstérmet szerzett (ezt 200 méter vegyesen). Összesen 8 paralimpiai érme van, a két arany mellett két ezüst és négy bronz.


Elmondta, hogy úgy képzelte, az olimpia egy vár számára, ahol az olimpiai szereplés maga a vár bevétele. Az ostrom négy évig tart, ahol minden egyes tornyot, ami egy-egy köztes világverseny, minden egyes falat, ami egy-egy hazai megmérettetés, minden egyes téglát, ami egy-egy edzés, be kell venni ahhoz, hogy a végső ostrom a lehető legjobban sikerüljön.

Elmesélte, hogy amikor nehéz volt egy-egy téli reggelen kilépni elsőként hajnal 5-kor a hideg utcára a friss hóba, akkor a fókuszát áttette a nagyon közeli célokra, mint az edzés, vagy mint a vasárnapi pihenés és feltöltődés, hogy tudjon haladni előre.

Volt, hogy a végső cél nagyon látható és elérhető volt számára, azonban a nehéz napokon úgy segítette magát, hogy a lehető legapróbb mérföldkövekre bontotta le a nagy célt és csak a következő lépésre, mérföldkőre koncentrált. És olyan is volt, hogy nem ment semmilyen lépés, nem akart és tudott edzeni. Itt elfogadta ezt, nem vicsorgott, erőlködött, amikor már nem volt több erő, hanem várt, így 1-2 napon belül jött újabb lendület.

Persze mások is támogatták őt az úton: a család szeretete, az edző (aki a példaképe) és a sportpszichológus, aki segített a saját válaszok megtalálásában. Mind nélkülözhetetlenek voltak az úton, az ostromban.

Nagyon megtetszett a várostrom képe. Már a saját élsportolói múltamból is ismerem a mondást: Minden fejben dől el!

Ezt most Tamás szájából is jó volt hallani, és tudni, hogy akár a saját képzelőerőnk is velünk van a céljaink elérésében.

Felszabadító és lelkesítő volt Tamás tudatossága abban, mi mindent megtanult magáról, miközben a sikerei irányába tartott. Hogy ez a tudatosság immár egész életében vele marad. Sőt!

És mi a recept? Hogyan legyél sikeres? Hogyan teljesedjen ki a saját ambíciód? Hogyan váltsd valóra az álmaidat?

Tamás szerint ez:

  • Legyen tiszta a cél!
  • Csináljam, gyakoroljam sokáig, akkor lesz eredménye.
  • Gyakoroljak legalább 10 évig!
  • Higgyek a célban, higgyek magamban.
  • Tudjam, hogy fájni is fog (fizikailag, lelkileg).
  • Kell hozzá idő.
  • Kell hozzá türelem.
  • Sok munka.
  • Fegyelmezettség.
  • Érezzem magam szerencsésnek!
  • Bízzam a szerencsében!
  • Lássam, hol kezdtem.
  • Legyen bennem hála!
  • Legyen bennem öröm!
  • Tudjam, hogy fejben dől el.
  • Építsek a belső hajtóerőmre!
  • Képes legyek a jelenben maradni és lenni!
  • Tudjam magamról, milyen versenyző típus vagyok!
  • Legyen meg a boldogságképességem minden helyzetben!
  • Értékeljem a jutalmat!
  • Tiszteljem a pihenőidőt!
  • Edzőm legyen Példakép, jó versenyző!
  • A pszichológia a saját válaszaim megkeresésében segít, éljek vele!

 

Hiszem, hogy ennyi bölcsességgel felvértezve Tamás most új várat ostromol. Közben már azon gondolkozom, hogy a vár hol is van? Kívül vagy bennünk? Az is lehet, hogy itt is és ott is.

 

Bite Barbara, coach, tréner, vezetői tanácsadó
ügyvezető igazgató, Coaching Team

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.

 

 

„Az volt a kihívás benne, hogy mindenki azt mondta, hogy ne, ne, ne! Mi meg azt, hogy de, de, de.”

Rétai Martin, a PocketGuide alapítója