Az egyik legnehezebben változtatható alapkő az értékrendünkben a kudarchoz való viszonyunk. Egész életünkben arra tanítanak minket, hogy féljünk a kudarctól, kerüljük el és ne kísértsük a sorsot.
Gyerekként féltenek, hogy elesünk, hogy elejtjük, hogy eltörik, hogy koszos lesz, hogy leesszük, hogy megfájdul, hogy elvesztjük. Ezért egész életünkben igyekszünk minden kockázatot elkerülni és ha nem sikerül, akkor remélni, hogy senki nem tudja meg.
Az kezdjen startup-karriert, aki az átlagnál nagyobb önbizalommal és sokkal nagyobb kudarctoleranciával rendelkezik.
Ezt a legutóbbi Progress Bar előadásában fogalmazta meg nagyon jól Fehér Gyula, a Ustream alapítója. Bármi újat csinálni, alkotni, sikerre vinni, az valahol erről a két dologról szól. Hiszem, csinálom, elesek, felkelek, tanulok belőle, kezdem elölről. Mostanában azon gondolkodom sokat, hogy mi az a különbség környezetben, nevelésben, fejlődésben, ami miatt ez a két jellemző kialakul valakinél. Hogyan tudom a gyerekeimet erre megtanítani? Azt sejtem, hogy egyikre sem az iskola tanítja őket.
Nem az első próbálkozásod lesz sikeres. De az biztos, hogy amelyik sikeres lesz, az előtt nem adtad fel.
Tavaly nyáron szerepeltem a F*CKUP NIGHT-on előadóként, ahol háromszáz ember előtt kellett arról beszélnem, hogy miket szúrtam már el. Életem egyik legnehezebb előadása volt, ugyanakkor nagyon felemelő is. Hazaérve a lányaimmal játszottuk el, hogy felváltva prezentáltuk egymásnak, hogy mi mindent rontottunk el mostanában. Sokat nevettünk és kicsit meg is békéltünk a hibázásainkkal. Jó lenne, ha ezt az iskolában is tanulnák.
A startupok túlnyomó többsége elbukik. Azaz, ha ilyenbe kezdesz, akkor szinte biztos, hogy lesz kudarcélményed is. De ha ezzel tisztában vagy, ha nem rettegsz a kudarctól, hanem a tanulás részének tekinted, akkor idővel sikerülni fog.
Sikert túlélni bárki tud. A kudarcra edzeni kell, hogy jobbak legyünk benne.
Egy nagyon érdekes emberrel kávéztam nemrég. Ő mesélte, hogy egyetemista korában hobbiból eljárt több tucat állásinterjúra, hogy mire aktuális lesz neki, addigra rutinja legyen benne. Mivel a vesztesek (vagy inkább az eredmény által nem érintettek) nyugalmával ment, így a sok kudarcot nem kudarcnak, hanem érdekes tanulásnak fogta fel és szabadon, félelem nélkül tudott kísérletezni.
Ami a F*CKUP NIGHT-ban külön jó volt, hogy megkaptam a F@ckUp Bookot, ami egyfajta személyes edzésterv arcra esésből, egyszerű gyakorlatokkal. A lényege ugyanez. Igyekezzek néha tudatosan hibázni, felsülni, elrontani valamit publikusan. Mindezt azért, hogy megszokjam az érzést és rájöjjek, hogy a legtöbb szituációban a felsülésbe nem halok bele. És itt a cél nem az, hogy csak akkor hibázzak, ha tanulhatok belőle. Sokkal inkább az, hogy tanuljam meg, a legtöbb félelmünk alaptalan, a legtöbb hibánk túlélhető. Minél kevésbé félünk a mindennapi – és főleg szakmai – helyzetek kudarcaitól, annál bátrabban merünk kísérletezni, vállalkozni, próbálkozni.
Nem kell mindent jól csinálnod ahhoz, hogy sikeres légy.
Sokat beszélünk arról, hogy mit hogy lenne jó csinálni. Határozunk meg egyre több és szerteágazóbb elvárásokat magunkkal és más (cég)vezetőkkel szemben. Mintha a siker receptje leírható, megtanulható, ismételhető lenne, csak tökéletesen kell mindent csinálni.
Én életem nagy részében sok mindent rosszul csináltam. Amikor valami már kezdett jól menni, akkor mindig eggyel nagyobb fába vágtam a fejszémet. Mindazok amiket a vezetésről gondolok, időközben alakultak és találtak rám. Mindegyiknek megvolt a pillanata amikor hasznos és fontos felismerés volt. De egyik sem örökérvényű és egyetlen igazság. Visszanézve azt gondolom, hogy a siker részben a megfelelő összetevők és körülmények találkozásának és némi szerencsének volt köszönhető. És jó részben annak, hogy folyamatosan akarjunk jobbak lenni, tanulni, változni. Persze ha mai fejjel újrakezdeném, sok mindent máshogy csinálnék.
Ne félj attól, hogy nem vagy tökéletes. Senki nem az. Ha nyitott szemmel és aggyal tanulsz és fejlődsz, ha akarsz jobb lenni abban, amit csinálsz, akkor sikerülni fog!
Balogh Péter, becenevén Petya, az NNG társalapítója és egykori vezérigazgatója, jelenleg angyalbefektető és mentor, aki saját pénzből (Baconsult), másokkal együtt (Power Angels) és állami segítséggel is (Baconsult Inkubátor Program) segíti a hazai tech-startupokat. Ez a heti cikksorozat a LinkedInen futó napi #startupcoelho sorozata szösszeneteit fogja csokorba. Hogy miért vágott bele, arról itt írtunk.
A vendégszerzők nem a Forbes munkatársai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőségét!
