Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Merj büszke lenni az eredményeidre, mert erre vagy programozva

A büszkeségért sokan fizettek nagy árat a történelemben és világirodalomban is. Mr. Darcy-nak meg kellett szabadulnia tőle, hogy elnyerhesse Elizabeth Bennet szívét. Dante szerint  a kevélység egyike a hét főbűnnek. Aki fenn hordja az orrát, az előbb vagy utóbb hasra esik – de dacára minden tanmesének, erkölcsi okításnak és történelmi ténynek, mégis, az emberek imádnak magukkal dicsekedni. Miért?

Kutatások szerint ez nem csupán hiúság, hanem sokkal inkább egy evolúciós ösztön  – írja a BBC.

Igazából van értelme. A büszkeség kifejezése mindenhol ugyanúgy jelenik meg, kultúrától és életkortól függetlenül: kihúzott felsőtest, széttárt karok, emelt fő. Jessica Tracy, a University of British Columbia tanára, és a Pride: The Secret of Success című könyv szerzője rámutatott, hogy ez a póz nem olyan dolog, amit eltanultunk, ugyanis (születésük óta) vak emberek is ezt használják, ha a büszkeségüket akarják kifejezni.

Az evolúciós pszichológiával foglalkozó Leda Cosmides szerint az egész a vadászó-gyűjtögető időszakra vezethető vissza, ahol szükség volt arra, hogy másokat meggyőzzünk a jóllétünkről és jólétünkről. A büszkeséget akkor érezzük, amikor egy nehéz feladatot oldunk meg, az agy ezzel az érzéssel jutalmaz a munkáért, ami arra sarkall, hogy további erőfeszítéseket tegyünk.

“Ha időt szánunk arra, hogy valamilyen képességünket tökéletesítsük, akkor jobban tesszük, ha egy olyan képességet választunk, amit a társadalom is megbecsül”

“Ha nem mutatsz büszkeséget, nem tudom, hogy mekkora teljesítményt értél el, és hogy mennyire kéne becsülnöm téged” – ezt már a Daniel Sznycer, a University of Montreal egyik pszichológiaprofesszora mondta. A büszkeség kifejezése kvázi reklámként szolgál, azt hirdeti hogy birtokában vagy egy olyan képességnek, ami neked és a társadalomnak is hasznos.

Egy másik tanulmány során arra jutottak, hogy büszkeség maga abból fakad, hogy egy mások által nagyra tartott dolgot véghez tudunk vinni – tehát minél nagyobbra tartja a társadalom az adott képességet vagy cselekményt, annál nagyobb lesz a büszkeség, amit érzünk, lényegében a döntéshozási mechanizmusunknak egy jelzés arról, hogy mennyi előnyhöz juttat minket a társadalomban az adott tevékenység.

De ha ennyire fontos, miért tekintünk negatív tulajdonságként rá?

A kutatók szerint a probléma ott kezdődik, hogy a büszkeség, amit érzünk, nem arányos a cselekedet társadalmi hasznosságával, emiatt sok emberben negatív érzéseket vált ki, nem pedig elismerést.  Tracy szerint meg kell különböztetni az autentikus büszkeséget  az önteltségtől. Előbbi valós teljesítményeken alapuló egészséges, pozitív önképet sugall, míg utóbbi gyakran az agresszióval, az alacsony önbecsüléssel és a kevés baráti kapcsolattal magyarázható.

Tracy szerint a kulcs abban rejlik, hogy inkább célokat kell felállítani, és törekedni azok elérésére, mintsem csupán a hírnévre hajtani. Viszont ha elértünk valamit, legyünk rá büszkék- végtére is belénk van kódolva, hogy így tegyünk, nincs ebben semmi rossz.

 

"A nagy hivatások mindig kicsapnak a munkahely medréből."