Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Photo by Zac Durant on Unsplash

Meditálni vagy nem meditálni?

Vajon tényleg létezik egy módszer, amely mindenki számára segítséget jelenthet a stressz és a boldogtalanság elleni küzdelemben?

Sok meditációval kapcsolatos beszélgetésen, tanfolyamon vagyok már túl, és gyakran mondogatják ismerőseim, hogy ők annyira aktívan élnek, hogy képtelenek lennének lelassulni, vagy akár egy pillanatra is leállítani a folyton zakatoló, problémákat megoldó és új ötleteken kattogó elméjüket.

Ki mondta, hogy a meditáláshoz le kell tudnunk állítani gondolatainkat?

Ez egyszerűen lehetetlen, mivel az élet maga is egy végtelen hosszúságú gondolat. A tanításokból kivehető lényeg, hogy a figyelmünket próbáljuk meg áthelyezni valami egészen másra, jelen esetben a légzésünkre vagy egy mantrára, esetleg egy testrészünkre. Ez mind-mind az adott – általunk választott – technikától függ. A legfontosabb talán az éberré válás folyamata, és hogy tudjuk, mikor kalandoztunk el vagy váltunk egy szokásunk rabjává.

De valóban szüksége van a mai kor emberének erre a több ezer éves technikára, hogy végre észrevehesse önmagát és megértse a dolgok valódi mivoltát? Ehhez hasonló kérdésekkel a fejemben kezdtem hozzá még évekkel ezelőtt a meditációval kapcsolatos tanulmányaimhoz.

Mindenkinek megvan a saját életútja, a múltjával, jelenével és a jövőjével. Személyiségünk döntően befolyásolja a világról alkotott képünket, és az embertársainkkal, illetve saját magunkkal való kapcsolatunkat. Ezek azok a tényezők, melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy miként éljük meg önmagunkat a hétköznapok során, és azt, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk mások véleményének, és nem utolsósorban saját gondolatainknak.

Én már egészen fiatalon éreztem, hogy valamelyest komplexebb lehet a bennem és körülöttem zajló események összessége, és nem csak evésről, munkáról, alvásról, majd még több munkáról és aztán egyre kevesebb alvásról kell, hogy szóljon az életem. Egy dolog sikeressé válni és stabil egzisztenciára szert tenni, ezáltal szép lassan példaértékű fogyasztóként létezni, de mindeközben mi történik legbelül? Ki törődik a belső mozgatóval a lélek szintjén, miközben az ember olykor tudatosnak tűnve, de teljesen tudattalanul pörgeti magát megállás nélkül, és stabilan hoz egy képet, egy viselkedési formát, a minél hatékonyabb teljesítés érdekében, hogy maximálisan meg tudjon felelni a rá nehezedő elvárásoknak?

Mit tudtam meg a meditációról?

Az elmúlt tizenkét év meditációval töltött tanulmányai során számos könyvet elolvastam a témában, érdekes és olykor spirituálisan igencsak túlfűtött tanfolyamokon vettem részt. A könyvek legtöbbjét kissé elvontnak és gyakorlatiasság szempontjából idejét múltnak tartottam. Többek közt ezért is fontos, hogy valamelyest hétköznapibb módon kerüljünk közelebb – főleg kezdőkként – a meditációhoz.

Elsőként nézzük a nyelvi eredetét. A latin nyelvben kettős jelentése van, az egyik a „meditari” – gondolkozni, elidőzni az elménk működésén –, a másik pedig a „mederi”, ami azt jelenti, hogy gyógyítani. Egyúttal létezik a szanszkrit eredete, a „medha”, ami bölcsességet jelent.

A meditáció számomra röviden egy olyan tudatállapot elérését, megélését jelenti, amikor nem foglalkozunk a problémákkal és a megvalósításra váró feladatainkkal.

Ülünk csendben, csukott szemmel egy nyugodt helyen, miközben tudatosan lélegzünk, majd a kiválasztott technika segítségével egyszer csak túllépünk a gondolatok sokaságán. Minden erőlködés és siettetés nélkül megérkezünk a jelenbe, és megpihenünk. Megéljük a pillanat szépségét mindenfajta kívülről érkező impulzus nélkül.

A meditáció segít, hogy átformálhassuk a bennünk elraktározódott negatív érzéseket, és fokozatosan elengedjük a bennünk lerakódott stresszt, feszültséget. Ami azért igen komoly folyamat, telis-tele előre nem látható kihívásokkal, és attól még, hogy elhatároztuk, hogy csináljuk és napi rendszerességgel meditálunk, előfordulhat, hogy szükségünk lesz külső segítőre: oktatóra, netán egy mesterre.

A meditáció figyelem, és nem egy varázslat része. Tisztán bizonyítható élettani hatásai vannak és számtalan lelki és mentális előnye. A meditációt nem szabad túlmisztifikálni, de jó, ha a helyén kezeljük és tisztelettel vagyunk iránta. Fel lehet fogni úgy, mint egy „eszközt”, ami kizárólag a javunkat szolgálhatja.

Mit adhat a meditálás?

Egy biztos, nem válunk általa halhatatlanná, és még csak azt sem ígérheti meg nekünk senki, hogy innentől kezdve soha nem leszünk betegek. Ha elkezdjük a gyakorlását, akkor nagyobb eséllyel fogjuk észrevenni, ha kibillentünk az egyensúly állapotából, és bennragadtunk egy szélsőséges érzelmi állapotban, vagy esetleg túlzottan fogva tartanak minket félelmeink. Belülről alapozhatjuk meg a csendből felépülő szabadságot, ezáltal kerülhetünk újra harmóniába önmagunkkal és a környezetünkkel.

A meditációnak, mint minden másnak, amit ember gyakorolhat, számos irányzata, típusa van. Néhány a legismertebbek közül: Vipassana, Transzcendentális Meditáció, Buddhista meditációk, Mindfulness, Merkaba, Zen Meditáció, Transzformációs Meditáció és Kundalini Meditáció. A gyakorlás szintjén a meditáció lehet: vizualizációs vagy figyelem alapú, meditatív létezés, kontempláció – mantra meditáció, képszerű megjelenítés (katatim képélmény), valamint dinamikus meditáció, mint a jóga, a tai-chi, vagy a csi-kung. Rengeteg irányzat él egymás mellett, ezért is fontos, hogy megtaláljuk a számunkra legkedvezőbbet.

A válaszom a címben feltett kérdésre: érdemes megtanulni meditálni és napi szinten gyakorolni azt. Nekem bevált, mivel úgy érzem, hogy szinkronba kerültem mikrokörnyezetemmel, és könnyebben élem meg magam a hétköznapok során. Persze mindig minden változik, és ahogy nincs két egyforma nap, úgy nincs két ugyanolyan meditációs élmény sem. Ha elérkezettnek látjuk az időt és érezzük szükségszerűségét, akkor lássunk hozzá még ma.

A szerző A meditáló ember című, augusztusban megjelent könyv írója.

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.

Oszd meg!