Az agy természeténél fogva afelé húz minket, amiben kényelmesen érezzük magunkat. Viszont egy ilyen bizonytalan helyzetben, mint amit a covid, a gazdasági nehézségek és az év vége okoznak, extra teher lehet rávenni magunkat a nehéz dolgokra. Mutatunk pár trükköt, hogyan könnyítheted meg a dolgot.
Ha valakitől így év végén megkérdezzük, hogy van, nagy valószínűséggel a kimerültség valamelyik fajtájára hivatkozva fog válaszolni. A legtöbbünk elfáradt a bizonytalanságban, ami közben teljesíteni is kell, elfáradt a gyereknevelés és a munka egyensúlyozásban vagy a gazdasági problémák fenyegetésében. Vagy egyszerűen az egész évben. A Harvard Business Review összeszedett néhány tippet arról, hogy mit tegyünk, ha ilyen helyzetben még nehezebb feladatok várnak ránk.
Ha az agyunk ennyire kimerült, energiatakarékos módba kapcsol, és olyan kész megoldásokat alkalmaz, amik felgyorsítják a döntési folyamatokat.
Ezt nevezhetjük megérzésnek, ösztönnek is. Ilyenkor nem mérjük fel olyan részletességgel a döntésünk körülményeit, mint azt tennénk akkor, amikor kipihentek vagyunk. Az agyunk ezt azért csinálja, mert sokkal könnyebb feldolgoznia a régi, jól ismert információt, mint egy teljesen újat.
Ahhoz, hogy könnyebben vegyük a nehéz feladatokat, meg kell értenünk, mit tapasztal az agyunk, amikor szembe találja magát velük.
Az ember természeténél fogva ahhoz vonzódik, amitől jól érzi magát, attól pedig ódzkodik, amitől kényelmetlenül érzi magát.
Az erőfeszítést „rosszként” érzékeli, hiszen nehezére esik. Bármikor, amikor új, ismeretlen utakra merészkedünk, az agyunk extra erőfeszítésére van szükség.
De tudjuk, hogy az extra erőfeszítésnek megvan a maga gyümölcse – még akkor is, ha egy ideig nem látható. Jó példa erre a testmozgás. Akár saját elhatározásból, akár doktori utasításra kezdjük el, és elindulunk az első kilométert lefutni, az az első futás nem lesz jó érzés. Sem az utána következő, sem az azután következő. Fájnak az izmaink, légszomjunk van, és azt az időt, amit a futásra fordítottunk eltölthettük volna a családunk vagy a barátaink körében. Minden jel szerint hibát követtünk el, amikor elmentünk futni.
Akkor hogyan tartsunk ki?
Először is, próbáljuk meg akkor elkezdeni a nehéz dolgokat, amikor jókedvünk van. Egy 2016-os kutatás szerint ilyenkor sokkal nagyobb az esélyünk a sikerre, ha energikusak vagyunk, mintha le vagyunk eresztve. Megpróbálhatjuk úgy meghekkelni az agyunkat, hogy pozitív megközelítéssel értékeljük újra az előttünk álló nehéz feladatot.
Például már az is sokat segíthet, ha azt mantrázzuk magunkban, hogy jobban fogjuk érezni magunkat, miután végeztünk a feladattal, majd nekiugrunk.
Másodszor: bízzunk az agyunkban és állítsuk kihívás elé. Azt már tudjuk, hogy az agyunk a könnyű győzelmek felé húz minket, de ezt az elhajlást kordában tarthatjuk, ha irányított kérdésekkel terelgetjük a számunkra jó megoldást felé. Például: ezt a salátát válasszam, amitől feltöltődöm vagy ezt a fánkot, amitől a múlt héten is rosszul lettem és elálmosodtam?
És végül de nem utolsó sorban, állítsuk rá az agyunkat a növekedési pályára.
Elemezzük azokat a mintázatokat, amelyek meggátoltak minket a kihívás fogadásában, és ha észrevesszük őket, korrigáljunk.
Erre jó módszer lehet, hogy valakivel folyamatosan megosztjuk a próbálkozásainkat, a nehézségeinket és a sikereinket is, és próbáljunk meg olyan kapcsolatot teremteni vele, ahol a próbálkozásainkat ugyanolyan elismeréssel fogadja, mint a sikereinket.
Elsőre nehéz lesz és kényelmetlen. De ha megértjük azt is, hogy mi zajlik az agyunkban, nem csak azt, hogy mit súgnak az ösztöneink, kezelhetőbbé válnak a nehézségektől való félelmeink és a szorongásaink.
Borítókép: The Creative Exchange
