Hétgyerekes anya, háziorvos, természetgyógyász, író és most már forgatókönyvíró is. Mangó Gabriellának csecsemőként azt jósolták, talán sosem lesz normális. Végül igazuk is lett – mondja a közben influenszerré is vált orvos.
Ül velem szemben a paradicsompiros ruhájában a színes limonádéink mellett és csak mesél a maga őrült tempójában. Egyik történésről a másikra ugrunk, amikről újabb és újabb megfontolandó életvezetési tanács jut eszébe. Alig kell kérdeznem, mert Mangó Gabriella egy lendülettel megválaszol nagyjából három fel sem tett kérdést. Valószínűleg ez a tempó is kell hozzá, de végig az pörög a fejemben: mégis hogy képes mindezt csinálni? Hiszen neki is csak 24 órából áll egy napja.
Egész életemben igyekeztem kilépni a keretek közül
Nem én vagyok az első, aki hitetlenkedik. Amikor 2014-ben jelölték a Rácz Zsuzsa író alapította Richter Aranyanyu-díjra, felszaladt a zsűri tagjainak szemöldöke. Hiszen ezzel a névvel már találkoztak, néhány évvel korábban küldött be novellákat a Terézanyu pályázatra. De akkor a döntőben kiesett, mert meg voltak róla győződve, hogy – bár jó sztorit hozott – biztosan egy kitalált személy. Kiderült, nem az, így különdíjat kapott az orvosok között, mert annyira nehéz volt besorolni kategóriákba.
Gabi háziorvos, természetgyógyász, író, forgatókönyvíró, mindemellett hétszeres anya. „Hogy ki vagyok, azt az adott nap is meghatározza. De az biztos, hogy egész életemben igyekeztem kilépni a megszokott keretek közül. Eleve azzal kezdődik, ahogy születtem.”
Hét hónapra érkezett, kikericssárgán. Az Rh-összeférhetetlenség miatt rövid idő alatt háromszor kapott vérátömlesztést, majd még csecsemőként sugárkezelték egy a derekán lévő folt miatt.
„Az orvosok azt mondták a szüleimnek, elképzelhető, hogy sosem leszek teljesen normális. Bizonyos értelemben nem is lettem az” – mondja nevetve.
A jövendöléseknek azért többször is ellene ment, például amikor az orvosi egyetem ötödévében terhes lett. Ekkor tudta meg, hogy a sugárkezelés miatt mindössze öt százalék esélyt jósoltak neki arra, hogy épen maradtak a petefészkei és valaha gyereke lesz. Aztán az első után szült még hatot.
Sem emiatt, sem a látása miatt nem volt soha betegségtudata, hiszen nem tudott róla, hogy lenne miért. Szülei nem beszéltek neki róla, titkolták, hogy megvédjék. De ő rengetegszer kérdezte az édesanyját, vajon mindenki ilyen furcsán lát-e, ekkora-e az eltérés a két szeme között, normális-e ez a homályos látás? Aztán tizennégy évesen a kismotor-jogosítványhoz szükséges vizsgálatra állt sorba az osztálytársai között, amikor az orvos megkérdezte: mit akarsz te vizsgázni, hiszen félig vak vagy!
A Szécsényben élő tinilány ezután magába fordult, kerülte az embereket. „Nem néztem fel, nem akartam, hogy lássák a szememet. Aztán egyszer csak, két év múlva rájöttem, hogy így kimaradok a világból és elegem lett a cipők látványából. De ebben a befelé fordulásban megtaláltam a humoros énemet.”
Gabi stréber volt, és bár ezért azt mondja, nem tudta igazán, ki ő, egyértelmű célt talált magának: orvos lesz. Minél távolabbi helyre akart menni, így Pécsre jelentkezett. „Nem akartam minden hétvégén hazajárni, új ember akartam lenni. A ruháimat egy hét után mind eladtam és újakat vettem. Kicserélődtem.” Azt mondja, csodálja, hogy az első két évet végig tudta csinálni, mert másodlagos volt a tanulás: itt élte meg, amit a gimiben kihagyott.
Az orvosi elvégzése után a salgótarjáni kórház belgyógyászati osztályán kezdett dolgozni, aztán háziorvosi praxist vállalt vidéken. Tizenöt éve Gyöngyösön praktizál, emellett most éppen Gyöngyöshalászon, valamint Tarnaméra és Boconád településeken is helyettesít. Természetgyógyászati magánrendelését mindezek mellett viszi, szintén Gyöngyösön.
Minden mást kuruzslásnak tartottam
Ahogy Gabi a most megjelent A gyógyítás útjai – természetgyógyászat és orvosi gyógyászat – című könyvében is írja (A könyv a 2007-es Természetgyógyászat kontra orvosi gyógyászat átszerkesztett és kibővített változata), mindig úgy élte meg, hogy a háziorvoslás az élete. A hagyományos orvoslást tekintette az egyetlen reális útnak, minden mást kuruzslásnak tartott.
„Visszatekintve, mindig is voltak más irányok felé nyíló kiskapuk, de korábban ezeket nem vettem észre.” Mesél egy alacsony veseértékekkel bíró betegéről, aki pironkodva kérdezte tőle, mit szól ahhoz, ha talpmasszázst is igénybe vesz a gyógyulás érdekében. Gabi nem bánta, gondolta, amíg nem árt, addig nyugodtan. De a férfi értékei szép lassan javulni kezdtek. „Attól én még nem hittem ebben, sőt, elítéltem ezeket a módszereket, még ha nem is mondtam ki.”
Fél évre rá már ő is az erről szóló könyveket bújta, tanulni kezdett a kínai orvoslásról és beiratkozott a természetgyógyász képzésre.Itt tanult arról, hogy a látásmód mennyit adhat hozzá a gyógyításhoz és a gyógyuláshoz, főként olyan területeken, mint a pszichoszomatikus, a daganatos betegségek, a böjt – ezekről is részletesen ír könyvében.
Gabi ugyanis miközben épp hatodik, akkor egyéves gyerekével volt otthon, ülőideg-gyulladást kapott. Fájdalmain nem segítettek a gyógyszerek, a krémek, a fájdalomcsillapító, a szteroidos injekció sem. Alig bírt járni, aztán az erős gyógyszerek miatti gyomorbántalmak miatt aludni sem. Nőgyógyásza biztos volt benne, hogy a nem sokkal korábban felhelyezett spirál nem okozhatta a gondot, de amikor Gabi kérésére ezt eltávolították, a helyzet javulni kezdett.
„Elveszett a bizalmam és azt éreztem, nem tudom ugyanúgy folytatni a munkámat. De mindenképpen betegekkel akartam foglalkozni.”
A természetgyógyászaton belül elsősorban a hagyományos kínai orvoslásban mélyedt el jobban, de könyvében kitér a tibeti gyógyászatra, a fitoterápiára, masszázsterápiára, kineziológiára és számos egyéb természetgyógyászati módszerre is.
Gabi szerint fontos az arányok felismerése. Hogy mely betegségeknél működhet az öngyógyítás, amivel a természetgyógyászati gyógyítás is dolgozik, és mikor van csak az orvosi-gyógyszeres-sebészi gyógyászatnak helye.
„A köztudatban máig nincs benne, hogy a természetgyógyászat például a szervezetünkben lévő mikrorendszereken keresztül gyógyít, diagnosztizál. Természetesen ez nem egyezik meg az orvosi diagnózisokkal, nem lehet például egy talpmasszázzsal megállapítani, hogy az epekivezető csatorna 5 vagy 8 milliméteres. Ezt az ultrahang látja.”
A panaszok okát keresve a hagyományos orvoslás nem talál semmilyen eltérést, de a probléma hangterápia, talpmasszázs, fül- vagy testakupunktúra, köpölyözés, vagy a megfelelő gyógynövények fogyasztásának hatására megoldódik. Van úgy, hogy a testi és lelki blokkok együttes oldása hozza meg a kívánt gyógyulást – mondja a szakember.
A betegnek mindig igaza van
„Egy ilyen átmenet mindig veszteség. Az én hivatásom az orvoslás, én kizárólag abban hittem. Tudom, hogy nem tudok mindenkit meggyógyítani, de valamennyire segíteni igen. Már odafordulással, empátiával, törődéssel vagy kapcsolati tőkével is.”
Azt vallja, a betegnek mindig igaza van, a panaszára oda kell figyelni, annak okát keresni kell. Saját bőrén tapasztalta meg ezt is, amikor életveszélyes autóbalesetet szenvedett, betört a koponyája, kis híján belehalt. Talán emiatt fordítottak kevesebb figyelmet a nyakára és csak a nem múló merevség és panaszok után derül ki, csigolyatörése is volt.
„Megtapasztaltam a másik oldalon, hogy mindig meg kell hallgatni a pácienst, minden tünetének jelentősége van.”
Ma már minden, a körzetébe járó beteg tudja, nem csak a modern orvoslás keretei között lehet tőle tanácsot kérni. Nem számít tősgyökeres természetgyógyásznak, hiszen az orvosi praxisát sosem hagyta ott, de azt mondja, mindkét oldalon elismerik a munkáját. „Sokáig Kamilla doktornőnek hívtak, kifigurázták, amit csinálok. De ma már megtaláltam a helyemet.”
Gabi számára a természetgyógyászat egy természettudatos gondolkodásmód, amely a gépiesedett, diagnózisokra épülő, embert szétszabdaló orvostudományhoz képest az embert nem csak fizikai valójában látja. „Annak biztos tudását jelenti, hogy nem csak egyfajta út létezik.”
Az ország nagy része a covidjárvány idején ismerte meg a nevét, amikor háziorvos-influenszerré avanzsálódott. A Facebookon létrehozott csoportjában ma már több mint 92 ezren vannak, Gabi nem engedi el senki kezét. Az itt és rendelője messenger-fiókjára érkező számtalan üzenet mindegyikére válaszol, sokszor hétvégén és éjszaka is.
Sőt előfordult, hogy egy szombat este jött megérzés miatt ő maga írt rá egyik betege lányára, nézzék meg az idős férfi véroxigénszintjét. Kiderült, azonnali ellátásra van szüksége, az üzenet megmentette az életét.
Erre tettem fel az életemet
Gabi tagja volt a Magyar Sportorvos Társaságnak, a Magyar Diabetológiai Társaságnak, a Magyar Pszichiátriai Társaságnak és volt a Magyar Orvosi Kamara Háziorvosi Csoportjának vezetője is. Támogató közéleti tevékenysége elismeréseként nemrégen megkapta a Leginspirálóbb hétköznapi hős díját is.
„Amit csinálok, még mindig csodabogárságnak számít. Sőt, talán egyre jobban, a folyamatos online elérhetőséggel és állandó figyelemmel. De én erre tettem fel az életemet. Az embereknek szükségük van az információkra.”
Tapasztalatai alapján is tudja, rengeteg a hiányosság a nők egészségére vonatkozó témákban is, ezért podcast-sorozat indítását tervezi. A tinédzserkori bőrápolástól a menstruáción át a gyerekszülésig számos területet érintene, jelenleg szponzort keres. Fizetőfalas megoldást javasoltak neki többen, de azt mondja, az ő értékrendjébe ez nem fér bele: nem teheti meg senkivel, hogy megtagad alapvető fontosságú ismereteket.
Gabi tizenöt éve ír, ezzel kapcsolja ki folyamatosan pörgő gondolatait. Jelent meg novellakötete Kv-monológok címmel, melynek épp színházat keres, írt – álnéven – kalandregényt, és a most újra kiadott ismeretterjesztő kötetet.
A forgatókönyvírás is érdekelte, ezért elvégezte a Pécsi Tudományegyetem forgatókönyv- és drámaíró szakát. Első rövidfimje, a Szélcsengő elkészült, bemutatóját a Berlini Filmfesztiválra tervezi.
Újra kellett tanulnom a szeretetet
Gabi hat fiút és egy lányt szül, de most két lánya és öt fia van. Legidősebb gyereke húszas éveiben jelezte, hogy transznemű és a továbbiakban nőként akar élni.
„Nekem ezt meg kellett emészteni és kitalálni, hogyan tudom őt ebben támogatni. A lányom megtanított arra, hogy a szeretet valami egészen más, mint amit én eddig annak hittem.”
Gabi anyaként megélt érzéseit, a fia elengedését és lánya üdvözlését eredményező belső munkáját fogalmazta meg a több mint tízperces rövidfilmben. A Tusor Bálint rendezte Szélcsengőben Trokán Anna és Szalay Kriszta játsszák a főszerepet. A Gabi által létrehozott Zoom Alapítvány közösségi adományokból 2,5 millió forintot gyűjtött rá össze, a Német Nagykövetség pedig egy nagyobb összeggel támogatta a mintegy tízmillióból megvalósuló filmet.
„Nem is a transzneműségről szól elsősorban: szól az abortuszról, egymás megsegítéséről, döntésekről, a rokoni kapcsolatok megőrzésének fontosságáról. Sok család megy szét azon, hogy nem értenek egyet egymás döntéseivel, apróságok vezetnek oda, hogy évekig nem beszélnek.
Fontos üzenete van a Szélcsengőnek: hogy az idősebbeknek meg kell engedniük a fiataloknak, hogy önállóan döntsenek. Aztán azt eldönthetik, hogy ebben segítik-e őket, vagy sem. De nem szabad egy döntés miatt haragudni.”
Gabi hét gyereke közül egyik sem vágyik orvosi pályára. Van köztük informatikus, villamosmérnök, énekes az Operettszínházban, a legfiatalabb, 15 éves lánya pedig kriminológus szeretne lenni. Többen külföldön élnek.
„Pedig jó lenne még egy orvos a családban, mert most ott tartunk, hogy muszáj, hogy legyen legalább egy egészségügyi hozzátartozónk. Borzasztó helyzet van most a magyar egészségügyben.
Megértem, hogy az emberek mindent próbálnak megtenni azért, hogy egészségesebbek maradjanak, de legtöbbször csak akkor, amikor már beüt a ménkű. Pedig megelőzni kellene, hiszen ahhoz soha nincs késő. Ha valaki azt mondja, hogy ő nem tud változtatni az életén, annak nem fáj eléggé. Ha eléggé fáj, akkor mindent megteszel.”
