Generációkon átívelő üzletek – amit elvett a XX. század, visszaadják az utódok

Sok olyan történet került a februári lapba, ami részben arról szól, hogy a XX. század viharai és a szocializmus hogyan akasztotta meg virágzó családi cégek és ágazati integrációk létrejöttét – a történelem miatt elvesztegetett évtizedek lemaradását az utódok igyekeznek pótolni. Mindenki más stratégiával.

Bővebben

Kiket akarsz alkalmazni: kőfaragókat – vagy katedrális-építőket?

Az Y-generációs munkavállalók azért jönnek, és azért maradnak, mert úgy érzik, a saját magasabb céljuk és a cég küldetése fedésben vannak. Az egyik kutatás szerint akár 15-17 %-ot is hajlandóak engedni bérelvárásaikból, hogyha a munkahely magasabb rendű célja megegyezik az övékkel.

A milleniumiak tudják, hogy mit keresnek: azt a lehetőséget, ahol Steve Jobs szavaival élve “they can put a dent in the universe”.

Ahol nyomot hagyhatnak.

Hozzájárulhatnak egy náluk nagyobb dolog megvalósulásához. Azt érezhetik, hogy mindennap meghaladhatják tegnapi önmagukat, és hogy tagjai valaminek, ami nagyobb, mint ők, ami túlmutat rajtuk.

Ez a purpose, amire nincs megfelelő magyar szó: küldetés, céltudat, magasabb rendű cél – ezek az én ferdítési kísérleteim.

Képzeld csak el, milyen lenne, ha a munkahelyeden mindenki azt érezné, hogy amit a cég tesz, az igazán számít – a világnak, a kollégáknak és saját magadnak!?

Vajon mennyivel lehetnétek így sikeresebbek együtt?

Az amerikai munkaerőpiacon dolgozók 67 százaléka nem szereti a munkáját. Az angolszász szakkifejezés erre: disengaged. Azaz “nincs elfoglalva” a munkahelyén.

A XX. század nem egy igazán emberközpontú század volt. Azok a rendszerek, amiket akkor fejlesztett ki az emberiség, általában nem az emberi jólét növelését célozták. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen nagyon kevés ember tudja valódi önmagát igazán bevinni a munkahelyére. Nagyon sok ember van rákényszerítve arra, hogy a „gyárkapuban” hagyja a morális ösztöneit és a saját életének személyes részeit.

Ez azt jelenti hogy számukra a munka nehezen fogható fel úgy, mint a magasabb rendű céljuk földi megvalósítása vagy megvalósítására tett kísérlet.

Amikor elkezdtem foglalkozni egyének, csoportok és cégek küldetésének megtalálásával, akkor számomra a megvilágosodás pillanata az volt, amikor megértettem:

a magasabb rendű cél az nem a vízió.

Nem egy mindig távoli, a mi életünkben talán meg sem valósuló cél. A purpose megfogható. Megérezhető.

A purpose nem csak egy új szó a misszióra. A purpose az, amiért magát az üzletet csináljuk. Inspiráló és törekvést kifejező, célja, hogy közösséget teremtsen.  A misszió az, amit a vállalatok ténylegesen csinálnak. Mérhetőnek, elérhetőnek kell lennie, és fontos, hogy igazodjon a purpose-höz.

A purpose nem ugyanaz, mint a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR). A cég dolgozói számára a CSR jellemzően munkahelyen kívüli élmény. Ezzel szemben a purpose a munkavállalók mindennapi élményének és az üzletnek is a része. A purpose definiálja a cég misszióját, értékeit és kultúráját, azaz jóval szélesebb hatókörrel rendelkezik.

A purpose megjelenik a cég teljesítményében is: a purpose-vezérelt cégek sikeresebbek, profitábilisabbak és kívánatosabb munkahelyek a kutatások szerint is. A purpose az egész cég munkáját jelenti, mely a világ valódi problémáinak megoldására irányul.

Amikor meghatározzuk cégünk purpose-ét, akkor valójában megértjük és megosztjuk létezésének igazi okát, mely több a puszta pénzszerzésnél. Innentől válik újra izgalmassá a kapitalizmus.

 

Karafiáth Balázs, PhD

www.purposeandplay.hu

Olvasd el Legyél jobb rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő