A halogatás leküzdéséhez nem elég a jobb időbeosztás, állítja számos új kutatás.
A „hagyományos” nézetek szerint a halogatás hátterében időmenedzsment-problémák állnak: azok az emberek, akik folyton halogatnak, pontatlanul lövik be, hogy egy-egy feladat mennyi ideig tart majd, és nem figyelnek oda arra sem, mennyi időt pazarolnak el egyéb, se nem fontos, se nem sürgős dolgokra. Ha tehát azt szeretnénk, hogy megoldódjon a halogatás problémája, elég, ha jobban beosztjuk az időnket.
Csakhogy egyre inkább úgy tűnik, ez a gondolatmenet nem biztos, hogy minden szituációban megállja a helyét.
A BBC friss elemzése olyan tanulmányokat sorakoztat fel, melyek újfajta megközelítéssel állnak hozzá a problémához. A cikk kiindulópontja a kanadai Carleton University és a University of Sheffield kutatóinak publikációja, mely szerint a halogatás nem időbeosztással kapcsolatos kérdés, inkább érzelmi. A feladat, amit halogatunk, rossz érzéseket vált ki belőlünk:
túl unalmas, túl bonyolult, esetleg attól félünk, hogy kudarcot vallunk; hogy jobban érezzük magunkat, belefogunk valami másba – jellemzően ilyenkor jönnek a kutyás/macskás/bébitigrises Youtube-videók.
Ebben az esetben nem arról van szó, hogy nem tudjuk, hogy mennyi ideig fog tartani a munka, vagy nem hagyunk rá elég időt, egyszerűen csak nem szeretnénk átadni magunkat a feladattal járó negatív érzelmeknek.
A jó hír viszont az, hogy ha ez a fajta megközelítés valóban jobban megragadja a halogatás mibenlétének lényegét, akkor abban is segíthet, hogy hogyan tegyük hatékonyabbá a munkánkat. Az Elfogadás és Elköteleződés Terápia (Acceptance and Commitment Therapy, angolul az igen beszédes rövidítésű ACT) például „pszichológiai rugalmasságra” tanít, azaz arra, hogyan legyünk képesek a kényelmetlen gondolataink és érzelmeink tolerálására, és hogyan maradjunk az adott pillanatban.
Persze az esetek többségében ritka, hogy valaki azonnal regisztráljon egy ACT-kurzusra (Magyarországon a műfaj nem is igazán létezik), de a BBC szerzője nem hagyja azonnali tipp nélkül a vérbeli halogatókat: a következő alkalommal, amikor halogatni támadna kedved, egyszerűsítsd le a fókuszodat. Tedd fel magadnak ezt a kérdést:
mi lenne a következő (vagy legelső) lépés, ha elkezdenéd a feladatot?
Ha ezt csinálod, akkor ahelyett, hogy akaratlanul is az érzelmeidre figyelnél, egy egyszerű feladatra összpontosítod a figyelmed. Hisz mindannyian tapasztaltuk már: az első lépést megtenni a legnehezebb, onnan általában már megy minden magától.
Borítókép: Avi Naim / Unsplash
