Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Hogyan vedd rá magad a munkára, amikor semmi kedved hozzá?

A halogatás mindenkit érint. Akkor csap le, amikor a legfáradtabbak vagy legkedvetlenebbek vagyunk, de van, akinél a kifogások keresése szabályosan függőségbe megy át. A Forbes.com 5 tipikus kifogást gyűjtött össze, hogy elárulja, hogyan lendüljünk túl a holtponton.

Mindenkinek ismerős a sztori. Egész nap tologatjuk magunk előtt a feladatot, kifogásokat keresünk és más, kevésbé fontos feladatokkal foglaljuk el magunkat. Attól még a határidő ugyanúgy ott lebeg a fejünk fölött, ezért hazavisszük a munkát és éjszaka kétségbeesetten próbáljuk befejezni azt, amit munkaidőben is el lehetett volna intézni, ha beleállunk.

Nem csak a dolgozók, egyetemisták ugyanúgy áldozatul esnek a halogatás csábításának. Az amerikai Case Western Reserve Egyetem tanulóin pszichológusok végeztek egy érdekes kísérletet, és a résztvevőknek nem egy konkrét határidőt, hanem egy időintervallumot adtak meg egy projektmunka leadására. A kutatók követték, mikor adják be a feladatot, majd megvizsgálták az egyes diákok egészségi állapotát és stresszszintjét. Az eredmény nem meglepő: azokon, akik az utolsó pillanatban adták le, nagyobb volt a stressz, és átlagosan több egészségügyi problémájuk is volt. Ráadásul még a jegyeik is rosszabbak lettek, mint azoknak, akik jóval határidő előtt kész lettek.

Egy másik tanulmány is megerősíti a krónikus halogatás és olyan egészségügyi bajok közötti kapcsolatot, mint például a magas vérnyomás és szív- és érrendszeri problémák. Akik mindent az utolsó pillanatra hagynak, azoknak jellemzően nem marad idejük a sportra és az egészséges étkezésre sem.

„A halogatás az idő tolvaja. Csípd nyakon!” – mondta Charles Dickens.

A halogatást a kifogások keresése fűti, az ehhez hasonló rossz mentális szokásokról pedig a legjobb minél hamarabb leszokni. A következőkben az amerikai Forbes vendégszerzője összeszedte a leggyakoribb kifogásokat, és tippeket is ad, hogyan győzzük le őket, és miután sikerült, hogyan előzzük meg, hogy újra beleessünk a halogatás hibájába.

„Nem tudom, hogyan kezdjek neki.”

Ha bonyolult feladattal kerülünk szembe, hajlamosak vagyunk úgy lefagyni, mint az őzek a főút közepén, amikor rájuk vetődik az autók reflektorfénye.

Mindkét esetben a legjobb megoldás azon nyomban elindulni, bármelyik irányba, lehetőleg gyorsan.

Ha a feladat különösen nehéz, akkor minden rendelkezésre álló másodperc számít, ezért nem érdemes addig várni, míg megvilágosodunk, hanem minél hamarabb elkezdeni dolgozni rajta. Ha túl hosszú és komplex a projekt, érdemes feldarabolni kisebb részekre: mi az a részfeladat, amit 60 perc alatt meg tudsz csinálni, és közelebb visz a célhoz? Ahogy elkezdünk dolgozni, egyre tisztábban fogjuk látni, hogy mivel is állunk szemben, és a feladat is lehetetlenről abszolválhatóvá fog válni.

„Túl sok minden tereli el a figyelmem.”

Sokkal könnyebb emaileket küldeni, telefonálgatni, mint nekiállni az igazán fontos feladatnak, ráadásul fenntartja azt az illúziót, hogy igazából elfoglaltak vagyunk. Pedig elfoglaltnak és hatékonynak lenni két különböző dolog. Arról nem is beszélve, ha csak üveges tekintettel pörgetjük a közösségi médiát.

Ha észreveszed magadon, hogy pótcselekvéssel menekülsz egy feladat elől, lassíts le és képzeld el, milyen következményei lesznek, ha tovább halogatod a feladatot.

Amikor halogatsz, eltávolodsz a valóságtól és megfeledkezel a következményekről, ezért emlékeztesd magad, és kevésbé lesz csábító a halogatás.

„Ez túl könnyű.”

Azok a feladatok, amik túl egyszerűnek tűnnek, meglepően veszélyesek tudnak lenni, mert hajlamosak vagyunk alábecsülni az időt, ami az elvégzésükhöz szükséges. Ezért érdemes azt nézni, hogy ez a kis feladat hogyan illik bele a nagyobb képbe, milyen távolabbi célhoz segít közelebb. Lehet, hogy egy apróbb részletről van szó, de ha rosszul vagy hanyagul végezzük el, kihat az egész projektünkre.

„Ezt nem szeretem, nincs kedvem hozzá.”

Néha nem az a kifogás, hogy egy feladat túl könnyű vagy nehéz, hanem egyszerűen nincs hozzá kedvünk. Ilyenkor érdemes hozzáállni úgy, mint amire a szüleink neveltek étkezésnél.

„Először meg kell enni a zöldséget, utána jöhet a desszert.”

Megpróbálhatod egy játékká vagy küldetéssé is alakítani az utált feladatot. Képes vagyok hatékonyabban megcsinálni? Meg tudom oldani rövidebb idő alatt, de ugyanolyan színvonalon? A feladat lehet visszataszító, de egy kis játékossággal kellemesebbé lehet tenni.

„Nem hiszem, hogy képes vagyok rá.”

Végre megkaptad azt a nagy projektet a főnöködtől, amire vártál, mégsem tudod, mit kezdj vele. „Mi van, ha elrontom? Ha mégsem sikerül, lehet, hogy kirúgnak? A legjobb, ha elkerülöm a kudarc lehetőségét, és bele sem kezdek.”

A halogatás maga a kudarc – annak a kudarca, hogy nem használod ki a lehetőségeidet és a tehetségedet.

Amikor valami új dologba kezdesz, tereld a figyelmed az összes pozitív dologra, ami akkor történik veled, ha sikerül. Ha aggódsz, azzal a saját kezeidet kötöd gúzsba. Amint elkezdesz hinni benne, hogy sikerülni fog, és elképzeled ennek a következményeit, megtöröd a negatív spirált, a helyes irányba tereled a gondolataidat és pozitívan vágsz bele, bármekkora feladat is álljon előtted.

 

Jó ízlés! Milyen szörnyűséges dolog. Az ízlés a kreativitás gyilkosa.

Pablo Picasso