Emberkísérlet: egy hétre összezártam magam 10 emberrel az európai Hawaiinak is nevezett Azori-szigeteken, hogy napi kétszer jógázzak. Elmesélem, mit hoztam magammal az izomlázon és a fügelekváron kívül a táborból.
Hajnali 3 felé közeledünk, lassan leszáll a gépünk Budapesten. Az ülés alatt is elfér a cuccom − az egyhetes Azori-szigeteki jógatáborra bőven elég volt egy kézitáska pár edzőruhával, egy esőkabáttal és egy bikinivel. Rég voltam ilyen fáradt és feltöltődött egyszerre, ha engedi az izomlázam, már a holnap reggelt is jógával indítom. Ahogy ezt kimondom magamban, felnevetek: na persze, mint az újévi fogadalmak − majd meglátjuk, meddig tart az elszántság. Aztán visszaveszek a szigorból: bármeddig is tartson, az biztos, hogy ezt a hetet már senki sem veheti el tőlem, az új barátságok, a felfoghatatlanul zöld tájak és a sikerrel kivitelezett fejállások velem maradnak.
Kaptay Annamariról már olvashattatok korábban a Forbeson. Bár akkor a MARI sportruhák miatt kerestem fel, időközben kiderült, hogy jógaoktatóként és zenészként is tevékenykedik, előbbi kapcsán pedig elvonulásokat szervez határon innen és túl. Amikor meghallottam, hogy a következő tábor épp egy bakancslistás célpontomon, az Azori-szigeteken lesz, egyből jelentkeztem. Elmesélem, mit hoztam onnan magammal.
1. Ha van egy közös nevező, lesz több is – még 11 ember esetén is
Egészen eddig két olyan dolog volt, amire automatikusan nemet mondtam, ha utazásra került a sor: az egyik, hogy szervezett útra menjek, a másik, hogy a megszokott kis baráti köröm helyett vadidegenekkel töltsek együtt időt. Aztán, ahogy visszanéztem a korábbi jógatáborok fotóit, és konstatáltam, hogy itt nem kell majd egy piros esernyős idegenvezetőt követni múzeumról múzeumra, elérkezettnek éreztem az időt a komfortzónám tágítására. Végül egy barátnőmmel közösen jelentkeztünk a táborra, mégis némi szorongással indultam a reptérre. Mi lesz, ha senkivel sem találom meg a közös hangot? Mi lesz, ha csak én bénázom majd a nyújtások közben? Mit csinálok, ha nagyon más a tempóm, mint a többieknek?
Na, ezek a félelmek abban a pillanatban illantak el, hogy megláttuk egymást a reptéren a többi jógással.
Talán a kölcsönös egymásrautaltság és a közös érdeklődési kör, talán a szimpla véletlen az oka, de már első este világmegváltó beszélgetéseket folytattunk.
Utólag belegondolva, annyira nem is meglepő ez: az, hogy mindannyian az Azori-szigetekre szerettünk volna jógatáborba menni, és éppen pont Marihoz, rengeteg közös nevezőt feltételez. Az utazás és a természet szeretete, a folyamatos önismereti munka és a szabadság keresése magával hozta egymás támogatását és a kölcsönös kíváncsiságot, és rövid időn belül megtartó, biztonságos kis közösséggé formálódtunk. A folyamatos összezártság pedig ragasztóként folyt be a közös nevezők téglái közé: két nap után már gátlástalanul vettük el egymás táljából a sültkrumplit, ami, azt hiszem, tényleg a bizalom ősi jele.
2. A jó közösség és az inspiráló helyszín átszabja a test határait
Egy egyhetes jóga-deep work tábor, napi két edzéssel és rengeteg túrával kihívás a szervezet számára − még akkor is, ha egyébként rendszeresen végzel testmozgást. Ezzel Mari is számolt. A tábor előtt két héttel felkészítő videókat küldött a kedvenc gyakorlataiból, amivel csupán azt sikerült elérnie, hogy a „Négyütemű kardió és erősítő tréninget” a felénél bezárva, pánikolva jeleztem egy barátnőm felé, hogy még most foglaljanak nekem sírhelyet. Ezt tetézte a tábor első estéjén begyűjtött gyomorrontásom, aminek köszönhetően másnap reggel félholtan álltam a jógaszőnyeg elé – szóltam is előre, hogy ma csak fekszem, rám senki ne számítson. Aztán valami történt: ahogy körbevett az elképesztő Azori-panoráma, ahogy beáramlott a tengeri levegő illata, ahogy Mari benyomta a zenét a JBL-en, és körülöttem hajlongani kezdett a többi lány, az én végtagjaim is elindultak. Az egyórás, lelkiismeretesen letolt power jóga végén fontos dolgot értettem meg a működésemről: a környezeti tényezők és a csapat ereje placebo-gyógyszerként rúgta be a belső motoromat, és mutatta meg, hogy mennyivel többre képes a szervezetem annál, mint amit feltételezek róla. A motor aztán le sem állt az utolsó napig: az epikus környezet és Mari folyamatosan tolták ki a határainkat.
São Miguelről:
- São Miguel az Azori-szigetcsoport legnagyobb szigete,
- területe 760 km², népessége 140 000 fő, amelyből 68 809-en a szigetcsoport legnagyobb városában, Ponta Delgadában élnek.
- Körülbelül 40-50 ezer tehén él a szigeten,
- a sziget egy vulkáni eredetű hegylánc tenger fölé emelkedő része, fő természeti jelenségei a krátertavak és a fekete homokos tengerpart,
- az utóvulkáni tevékenységeknek köszönhetően sok a gejzír és a természetes termálfürdő. A forrón bugyogó vizet a mai napig használják főzéshez a helyiek.
3. Mindenki tud valamit, amit megtanulhatsz tőle
Például azt, hogy milyen jógamatracot érdemes beszerezni, ha fáj a térded. Vagy azt, hogy mire jó a Redy bugyi. Vagy, hogy a kecskesajtot a laktózérzékenyek is megehetik. Azonban, ami ezeknél sokkal tovább megmarad, az az a tudás, amit ez a tizenegy ember húsz-harminc-negyven év alatt halmozott fel, és most − akaratlanul is − átadott egymásnak. Hogy ki miként küzdött meg élete legnagyobb kihívásával, hogyan merít erőt a gyerekei boldogságából, hogy szánta rá magát az El Caminora, hogyan néz szembe egy egész életet megnehezítő betegséggel, hogyan gyógyítja magát a művészettel vagy a hittel, hogyan kezd új életet egy sportsérülés után, vagy hogy tanult meg nemet mondani a számára kényelmetlen helyzetekre. A beszélgetések során rendre eszembe jutott mindaz, amit a csoportdinamikáról tanultam egy szocioterápiás képzés során: az egy hetes elvonulás végére minden résztvevő „elfoglalta” azt a helyet a táborban, amit a mindennapi életében is betölt, és mókamesterként, gondoskodó anyaként, problémamegoldó emberként vagy épp motivációs trénerként vette ki a részét az együtt töltött időben.
Reggeli jógaóra a szállás teraszán.
Fotó: Ian O’Sullivan
4. Na jó, most komolyan, hogy lehet valami ennyire szép?
Bár ebben a cikkben elsősorban a jógatábor tapasztalatairól szeretnék mesélni, kihagyhatatlan, hogy legalább egy bekezdés erejéig az egekig magasztaljam az Azori-szigeteket. Más cikkekben nevezték már a smaragd-szigeteknek, az európai Hawaiinak és a földi paradicsomnak is, én magamnak csak a zöld 50 árnyalatként hivatkozom a tájaira. A valószerűtlenül tiszta krátertavak, a vulkanikus tevékenységnek köszönhetően feketére színezett homokos part és hegységek, és a feldolgozhatatlanul zöld növényzet számottevő része érintetlen, és azt még meg sem említettem, hogy naponta legalább három szivárványt láttunk a különleges időjárásnak köszönhetően. A sok eső és napfény, és a magas páratartalom elképesztő növényzetet keltett életre: egymás mellett nő a fenyves, a kukoricás, a pálmafa, a hortenzia és a nád, biztonságukat pedig maximum a lehetetlen helyszíneken feltűnő tehéncsordák zavarják meg. Fun fact: több tehenet láttunk, mint turistát. Mármint, jóval többet.
Ha pedig ezek alapján azt gondolnád, csilliárdos összegre van szükség ahhoz, hogy itt nyaralj, nagyot tévedsz. A fapados repjegy azonos áron van a többi európai célpontéval, a helyi boltok és éttermek árképzése pedig Budapestéhez hasonló.
ennyibe kerül eltölteni itt egy hetet:
- repülőjegy: egy- vagy két átszállással tudsz ideutazni, a retúrjegy ára kb 65 ezer forint volt szeptember második felében
- egy átlagos szállás két főre Airbnb-n: 50-60 euró/ éjszaka
- egy éttermi vacsora ára: 8-17 euró
- egy teljes bevásárlás ára: 20 euró
- az autóbérlés ára: ha tele a kocsi, fejenként 6-7 euró + a benzin
- belépő a természetes termálfürdőbe: 10 euró
Ha pedig Mari jógatáborát választanád, annak itt találod meg az árait.
5. A természet mindig erősebb lesz nálad, de megtanulhatsz vele szinkronban élni
Az óceán olyan, mint egy toxikus barátnő”
− poénkodott egyik este Mari párja, Ian, mikor a korábbi elsöprő szörfös sikerélményei után fájdalmasan maguk alá darálták a hullámok. Nos igen: ha jó, akkor nagyon jó, ha rossz, akkor meg kegyetlen, te pedig teljes kiszolgáltatottságban veted bele magad napról napra, bízva a pozitív kimenetelben. És ez ugyanígy van az időjárással. Már az első napon megtapasztaltuk, hogy a helyiek csak mosolyognak, ha az esőre panaszkodunk. Itt mindenki megszokta, így megy ez: minden napnak része a kánikula, a szitáló eső, a durva zápor, és a derült, bárányfelhős ég, és egyetlen nap sem telhet el legalább három szivárvány nélkül. (Komolyan!) Míg az otthoni hétköznapokban azt szoktuk meg, hogy eső esetén fedezékbe húzódunk, itt megadtuk magunkat. Úgyis az égiek döntenek, mi meg majd alkalmazkodunk a helyzethez − jógáztunk, reggeliztünk, túráztunk esőben, és panaszkodás helyett csak készítettük a telefonjainkat a közelgő szivárvány lefotózásához.
A szigeten három nagy krátertó található: a Tűz-tó, a Kék-tó és a Zöld-tó. Ezen a fotón a Tűz-tó látható egy már-már bizarrul erőteljes szivárvánnyal.
6. A tematikus (jógás) út leveszi a vállamról a szervezés terhét
Tudom, hogy sokak számára az utazás egyenlő a nyaralással és a pihenéssel, de valamit nagyon rosszul csinálhatok, mert eddig minden utamról kimerültebben érkeztem meg, mint ahogy elhagytam az országot. Ennek elsődleges oka a görcsös túlszervezés, amiért semmiről sem szeretnék lemaradni: általában a szervezés pár ember között oszlik el vagy adott esetben csak az én vállam nyomja, és amellett, hogy imádom és élvezem minden percét, van bennem egy konstans sürgetettség érzés, hogy mindent láthassak.
Most először tapasztaltam meg, hogy milyen úgy utazni, hogy közben minden teher lekerül a vállamról.
Mivel ide elsősorban jógázni, és csak másodsorban körbenézni jöttem, nyugodtan hátradőlhettem reggelente a szőnyegen, és Mariékra bízhattam a részleteket. És mit ad Isten: mindent láttam a szigetből, amit magamtól is megnéztem volna. Csak közben nem görcsöltem magam halálra feleslegesen.
Jóga értelmezési kéziszótár
Kaptay Annamari óráin és táboraiban háromféle mozgástípust próbálhatsz ki. Egy kis gyorstalpaló.
- Power jóga: a power jóga a hatha jóga ászanáira épülő, az astanga jóga alapjain nyugvó erőteljes, dinamikus mozgásforma. Intenzívebb a klasszikus jógánál, erőnlétet, koncentrációt igényel.
- Deep work: funkcionális, teljes testre ható mozgásforma, feszítő és kiengedő mozdulatokkal. Dinamikus elemekből épül fel, sok benne a csavarás, ugrás, guggolás, kitörés.
- Body art: a jóga, a tánc és a gyógytorna elemeit vegyíti, elsősorban a mélyizmok megmozgatásával.
7. Az egyhetes edzőtábor könnyen beindítja a rutin motorját
Az, hogy egészségesebben kéne étkezni és rendszeresen kéne sportolni, évek óta lebeg a fejem felett egy sürgető kis felhőként. Viszont egészen eddig ez a felhő nem motivációt, csupán bűntudatot keltett. Bár ezt az utóbbi egy évben enyhítettem a jógázással, a valódi életmódváltás sajnos még mindig várat magára. Az elhamarkodott kijelentésektől egyelőre tartózkodnék, de egy valami biztos:
egy jógatábor nagyon jó löketet ad ahhoz, hogy a rutinba épüljenek a reggeli és esti gyakorlások.
Pláne, hogy mindig elkezdeni a legnehezebb: egy edző barátom szerint nem az edzés, hanem az edzőterembe vezető út az izzasztóbb. Itt, ahol az „edzőterembe vezető út”, azaz a legnehezebb első pár alkalom egy giccsesen idilli környezetben, menő zenére és inspiráló közegben zajlott, sokkal könnyebben rákaptam a jóga ízére, mint a hatkeri sötét lakásban, ahol YouTube-videók alapján rúgom le véletletlenül jobbra a könyveket, balra a poharakat.
Arról nem is beszélve, hogy a fejlődés sokkal gyorsabban jön, mint gondoltam. Az edzések és a túrák intenzitása új szintre emelte az állóképességem, és számomra is megdöbbentő gyorsasággal fejlődött az erőnlétem. A fizikai mellett pedig a mentális korlátok is ledőltek: mint kiderült, nem igaz rám az, hogy a reggeli edzéseken elájulok − amit egész életemben sulykoltam magamba, ahogy az sem, hogy éhgyomorra nem eshet jól a mozgás. Jó ezeket megtudni magamról.
