Vannak napok, amikor hazaérve bedőlünk az ágyba, lekapcsoljuk a villanyt és mély álomba zuhanunk. Van, akivel ez majdnem minden nap megesik. Ilyenkor a fáradtságunkat leggyakrabban valaminek a számlájára írjuk: nehéz a projekt, kiborító főnök vagy ügyfél. Pedig a kimerültség érzésünkhöz megannyi apró tényező együttállása szükséges.
Ezekről a “mikrostresszorokról” írt a Harvard Business Review, és tanácsokat is adott, mit tehetnénk ellene.
A kiváltó okok sokszor olyan forrásokból jönnek, amire leggyakrabban nem is gondolunk, és természetüknél fogva összeadódnak, hogy egy nagy stresszgócként legyenek jelen az életünkben. Mindettől megcsappan a motivációnk, a kreativitásunk és nehezebb lesz tenni a kiégés ellen.
A probléma ott kezdődik, hogy a stresszt már a mindennapi életünk részének tekintjük. Normális a jelenlétük, de a negatív hatásuk hosszú távon szinte elkerülhetetlen. A legijesztőbb gondolat, amire a cikk szerzője kutatási során rájött, hogy ezek mikrostresszorok leggyakrabban azoktól jönnek, akikhez a legközelebb állunk.
A tízéves kutatás során tizenkét olyan gyakori forrást jelöltek ki a tudósok, amik észrevétlenül hatnak a stressz-szintünkre. Több tucat ágazatvezető cég dolgozóit vizsgálták a legkülönbözőbb szektorokban gyógyszeriparon át pénzügy és technológiáig. Ezek alapján három kategóriát különítettek el:
- “Stresszorok”, ami a teherbírásunkat befolyásolják
- “Stresszorok”, amelyek az érzelmi teherbírásunkra hatnak
- “Stresszorok”, amelyek az identitásunkat és az elveinket támadják
Kezdd a munkát két-három mikrostressz-forrással!
A cikkben lévő összefoglaló táblázat alapján különítsünk el néhány forrást, és nyomjuk meg rajtuk a szünet gombot. Csukjuk be a laptopot, menjünk ki a levegőre. Ezek után is kevéssel kezdeni egyszerűbb, lecsendesednek körülöttünk a körülmények, ami megengedi, hogy nyissunk mások felé, beszéljük ki a szorongásainkat és tegyünk rendet a fejünkben. Ekkor lehet megejteni a kínos, de szükségszerű beszélgetéseket, visszautasítani a romboló kommunikációt és közelebb engedni magunkhoz azokat, akiket eddig az “alapzaj” miatt nem tudtunk.
Fordítsd az erőforrásaid nagyobb részét a személyes kapcsolataidra!
Hasznosak lehetnek a különböző mindfullness technikák, mint a naplóvezetés és a meditáció. A kapcsolataikban jobban involválódó emberek kevésbé vannak kitéve a stresszoroknak, mert képesek egy lépéssel hátrébbról szemlélni magukat és az életüket. Ezek a kapcsolatok az élet számos területéről találhatnak ránk: önkéntes munka, szociális vagy vallási szerepvállalás, könyvklubok és minden olyan, ami kitesz minket egy tágabb közösség impulzusainak, pozitív történeteinek.
Szabj határokat az energiavámpíroknak!
Nehéz észrevenni azt a kollégát, akivel minden nap együtt dolgozunk, de leggyakrabban bosszúságot okoz és megnehezíti a feladatainkat. Ez ad nekik igazán teret arra, hogy mérgezzék a hatékonyságunkat. Fontos tisztázni, hogy ezek az emberek nem feltétlenül csak negatív hozzáállásukkal támadnak, de rávehetnek minket a halogatásra, panaszkodásra is. Ha nem is iktatod ki őket teljesen, tisztázd, mi az ami belefér a kapcsolatotokba, és mi az, ami nem.
