Fotó: Francisco Moreno / Unsplash
Fotó: Fotó: Francisco Moreno / Unsplash
Legyél jobb!

Hogyan dolgozz, ha a feje tetejére állt a magánéleted?

Forbes
2020. július 08. 3 perc olvasás

Akár egy évek óta húzódó probléma üt be, akár egy hívás az orvostól vagy családtagtól változtat meg mindent, mindenki megküzd valamilyen fajta krízissel pár évente. Ezek szinte biztos, hogy kihatnak majd a szakmai életünkre, de ezt nem kell feltett kézzel elfogadnunk.

Életünk során le kell küzdenünk félelmeket, sokkot, szégyent, szembesítenünk kell magunkat kellemetlen igazságokkal. Mindezzel sorozatos támadásnak van kitéve a szakmai pályánk, azzal a veszéllyel, hogy az átélt érzelmi cunami maga alá is gyűri. Egy sokat látott coach megírta tapasztalatait a Harvard Business Review-ba, hogy mit tehetünk ez ellen .

Menedzseljük az információt!

Az első szempont, amit érdemes figyelembe vennünk, hogy milyen mértékben és formában osztjuk meg a minket kizökkentő hírt a kollégáinkkal. Ha tőlünk hallják először, mi leszünk az elsődleges forrás, és így nemcsak kontroll alatt tarthatjuk, ki mennyit tud, de a megértésük is nagy segítséget nyújthat. Hajlamosak lehetünk szégyent érezni, mikor rossz hírrel kell előhuzakodnunk, de gondoljunk mindig arra, hogy ilyet mindenki átél, ez egy nagyon is emberi dolog. 

Megosztani tehát fontos, de vegyük azt is figyelembe, mit szeretne az az ember, akiről adott esetben az információt megosztjuk, és tiszteljük a privát terét. 

Tegyük tisztába az elvárásainkat és a kilátásainkat!

Legyünk egyértelműek azzal kapcsolatban, mire van szükségünk a kollégáinktól és mire egyáltalán nincs. Mi szabjuk meg a határt a tanácsok meghallgatásában vagy visszautasításában, mi döntjük el, szeretnénk-e, ha elterelnék a figyelmünket vagy egyszerűen csak arra vágyunk, hogy hallgassanak meg. Ha a magánéleti krízisünk közepén is dolgozunk és közben világosan kommunikálunk, az visszaadhat némi kontrollt az életünk fölött még a legnagyobb kilátástalanságban is.

Törődj magaddal minden nap!

Ebben nem szabad kompromisszumot kötnünk, maximum az időtartamán. Tartsuk meg a szokásainkat, ha csak tíz percre van erőnk, akkor addig, de egy trauma feldolgozásakor nem árt, ha ennél több időt töltünk magunkkal. Lehet ez bármilyen formában: sport, meditáció, naplóvezetés, zene, a lényeg, hogy elfordíthassuk a fejünket egy rövid időre a problémától. Az ilyen tevékenységek mentén önmagunkat is jobban megismerjük: látjuk, ahogy változunk, ahogy átéljük a kihívást, önbizalmat meríthetünk és az állóképességünk, koncentrációnk is fejlődik.

Támaszkodj bátran másokra!

Párok megoszthatják egymás között a fizikai és az érzelmi terhet, segíthetik egymást az időbeosztásban, mikor egyikük elfárad, a másik kicsit átveheti a vezetést és fordítva. A menedzserek támaszkodhatnak a csapatukra, akik most egy ideig aktív operatív vezetés nélkül végezhetik a napi teendőket. Ezzel a csapat önállósága és kreativitása is fejlődhet.

És hogy mi vár minket a krízis végén? A nehézségek megélése után biztosan empatikusabbak és erősebbek leszünk, ami arra buzdíthat minket, hogy vegyük észre és segítsük mások nehézségeit is, ha egyszer fordul a kocka. 

Borítókép: Unsplash