Lépjünk ki a megfigyelő perspektívába és aknázzuk ki a lehetőségeket, amelyek a félelemből, a traumákból adódnak, mondta az első Forbes Makers napon Al Ghaoui Hesna újságíró, reziliencia tréner, aki Fulbright-ösztöndíjasként kutatta a traumák hatásait.
„Minden érzést általában rögtön megítélünk, címkézzük, azt gondoljuk, hogy nem kéne félni, mert az egy negatív érzelem. Aztán jön a szégyen és a szégyen faktor teszi aztán annyira pusztítóvá a félelem érzetét. Ítélkezőből váljunk megfigyelővé” – mondta Al Ghaoui Hesna újságíró, reziliencia tréner az első Forbes Makers napon az egész napos program első színpadi beszélgetésén. Beszélgetőtársa Piczkó Katalin, pszichiáter, coach volt, a moderátor pedig a Forbes főszerkesztője, Galambos Márton.
Galambos Márton, Piczkó Katalin, Al Ghaoui Hesna (Fotó: Fekete Csaba)
„Ha ki tudok lépni ebből, és megfigyelővé válni, nem ítélkezni magam felett, onnan jön a megértés” – folytatta. Utána tudjuk felismerni, hogy miért érzünk valamit, mit akar nekünk ez a helyzet mutatni, és innen tudunk tudatosan dönteni és nem csak az elsődleges érzések által vezérelve. Ez persze könnyebben hangzik elmondva, mint megvalósítani, de ha az ember tudatosan gyakorolja ezt, egyre gyorsabban el tudja érni ezt az állapotot, mondta.
Hesna számára tudósítói lét is egy ilyen megfigyelő állapot volt, a storytelling funkció kívül helyezte az eseményeken. Később Fulbright-ösztöndíjasként kutatta a traumák hatásait, a félelmet. „Úgy vagyunk szocializálva, hogy a félelem rossz dolog, el kell nyomni, a férfiak különösen. Miközben fontos megbarátkozni vele, ki lehet aknázni, ha felismerjük és ki tudunk lépni a megfigyelő perspektívába. A félelem ellentétpárja szerintem a biztonság. Mindig egyszerűsíteni akarjuk a dolgokat fekete és fehérre pedig teljesen ellentétes érzéseket is megélhetünk.”
Az események történnek velünk, de hogy mi hogyan értékeljük őket, az a mi szabadságunk. A poszttraumás növekedés az a képességünk, hogy amikor az ember átesik egy traumán, akkor az amiatt átélt tapasztalatok miatt az élet több területén képes fejlődést átélni, előnyt szerezni egy megélt traumából. Természetesen ez nem elvárás egy traumán átesett ember számára. „A traumám egy mely kút, amelyből együttérzésem, megérzésem, inspirációm fakad” – idézték a színpadon Edith Eva Egert.
A jelenlét az egyik legfontosabb megküzdési eszköz. Rengeteg minden lehet szorongani állandóan, a gyógyír, hogy jelen vagyok, arra fókuszálok, ami van. Az értékelés nélküli megfigyelés pedig az intelligencia legmagasabb foka.
Pickó Katalin coach, pszichiáternek négy gyereke közül az egyik halmozottan sérült, ő a legnagyobb tanítómestere, ahogy szokta mondani. „A nehéz helyzetek mindannyiunk számára tanpályák” – mondta. „Nem is az a fontos, hogy mi történik velünk, hanem h mit kezdünk vele. Aztán amit megtanulok, próbálom továbbadni. Egyik legnagyobb erőforrásom az adás élménye.”
Hogy az önreflexiót, megfigyelést hogyan lehet tanulni, gyakorolni, erre Hesna azt a tippet adta, hogy este 20 percet szánjuk rá, hogy kimondjuk vagy leírjuk, hogy mi történt velünk, elég egy naplót vezetni, amibe a jó és a rossz dolgokat is leírjuk.
Al Ghaoui Hesna és Pickó Katalin is ott lesznek a MAKERS workshopokon.
A MAKERS a Forbes új, tréning- és workshopsorozata – a MAKERS Day pedig ennek a kezdeményezésünknek egy külön eseménye.
