Pár napja egy bútorgyár képviselője arról kért garanciát tőlem, hogy 48 órán belül sikerrel összebékítek harminc sztrájkoló beosztottat az erőből kommunikáló és valós kritikákat teljes mértékben ignoráló menedzsmenttel. Mivel PR-stratégaként és válságtanácsadóként egyre gyakrabban találkozom olyan esettel, ahol a cégvezetők hozzáállása, a kríziskezelői protokollról alkotott téves elképzelések és a neten terjedő megmosolyogtató tanácsok szinte ellehetetlenítik a konfliktusok érdemi feloldását, összeszedtem a szakmánkkal kapcsolatos öt legkárosabb sztereotípiát.
Magyarországon a kilencvenes évekre jellemző politikai, gazdasági és társadalmi átrendeződés közepette jelent meg a kríziskommunikációs szakma a Public Relations (PR) részterületeként. Az elmúlt harminc évben aztán több képzésben is bekerült a tananyagba a válságkezelés, egy meghatározó szakemberi gárda pedig elkezdett felzárkózni a nemzetközi élmezőnyhöz és konferenciákkal, kiadványokkal, tréningekkel, vezetői coachinggal fejleszti a terület módszertanát. Ma már a médiában is egyre többen nyilatkoznak a közérdeklődésre számot tartó esetek kapcsán, a kommunikációs ügynökségek pedig elkezdték kríziskezeléssel bővíteni a profiljukat, melynek köszönhetően az elemzés és tanácsadás mellett vállalati oldalról is nő az igény a profi válságreakcióra és megelőző intézkedésekre. A szakma tehát intenzíven fejlődik, az angolszász szakirodalom modelljei lassan hazánkba is beszivárognak, miközben a szervezeti menedzsment- és kommunikációs elméletek egyre gyakrabban kerülnek alkalmazásra az iparági válságok kapcsán.
Az ismeretek megszerzése, a módszertanfejlesztés és tudásátadás azonban minden területen nehéz feladat. A közösségi felületeknek köszönhetően sokaknak adódik lehetősége arra, hogy széles körben ossza meg véleményét. A gond ezzel csak az, hogy mivel nincs objektív kontroll a különböző tartalmak felett, így könnyű belebotlani olyan önjelölt „szakértői” blogokba, amelyek téves – néhol egyenesen veszélyes – tanácsokat osztogatnak. A szakszerűtlenség vállalati oldalról is tapasztalható: a cégvezetők gyakran olyan hibás sztereotípiák mentén gondolkoznak a szakmánkról, amivel jelentősen megnehezítik a szervezeti konfliktusok kezelését. Mivel ezeket a gyakran vicces – máskor egyenesen kínos – tévhiteket elengedhetetlen helyretenni a fiatal terület „felnevelése” érdekében, ezért összeszedtem az öt legnépszerűbb hibát, amit érdemes távolról elkerülni.
